Zajos hely: Paks, blues, Jethro Tull

Mottó:
“sms-eznek, tévéznek, interneteznek, zajos helyekre járnak, nem olvasnak, és így elvesznek a szép szavak”.
Schmitt Pál

Ahogy az lenni szokott: Hámori Gábor polgárpajtás már hetekkel ezelőtt elkért az asszonytól, merthogy Paks, Gastroblues, Jethro Tull.
Akkor még nem tudtam, hogy a hangos helyek betesznek a magyar nyelvnek, így aztán szeretném, ha Schmitt Pál köztárs. elnök úrnak senki nem mondaná el, hogy “zajos helyen” jártam – ráadásul internetezés után! -vasárnap éjjelén – és rettenetesen csíptem a zenét, azt a dübörgős fajtát, amely a keménységével, máskor a lágyságával,  a szokatlan, modulált dallamaival magával ragadott.

Wazze, kurva nagy zene volt! – mondanám, ha a köztárs. elnök úr intelmeit falra hányt borsónak tekinteném. De nem tekintem annak, amikor is az eseményről, egy bluesfesztivál záróakkordjáról beszámolok, vagyis nem mondom.
Apropos írek-kelták. Nem lehetne-e kedves köztárs. elnök úr a sumér ősöket keltákra cserélni? Ugyanis meglátásom szerint nincs olyan sumér, aki úgy fújná a fuvolát, mint ez az kelta keltezésű, Anderson nevű. Komolyan.

Amikor legutóbb – három éve –  jártunk Pakson, akkor a Yardbirds hangoskodott, itt olvasható:
Gerillamarketing helyett: blues, Paks, Yardbirds

Hámori Gábor polgárpajtásról:
Blog-portré: Hámori Gábor, Mecseki Fotóklub

Hámori Gábor: Pécs madártávlatból (könyv, fotó)

Szólj hozzá!