Van-e hitelessége a magyar politológiának?

Kedvetlenül olvasom a teljes netet beterítő új Török Gábor írást, amely az Orbánból nem lesz Gyurcsány? címet viseli. Szinte nincs is online lap, amely ne idézné a blogbejegyzést.
Török világképe tulajdonképpen nagyon egyszerű: most a jók kezében a jogar (vagy inkább az egyszemélyes jó kezében a hatalom), s ők nem fognak a rosszak sorsára jutni! Ebből a mesebeli világképből hiányzik az alap, a teljes magyar politikai elit válsága, amely ha volt is, a kétharmados választási győzelemmel, a fülkeforradalommal véget ért.
Nem ért véget kedves Török Gábor!

Orbán Viktorék hitelképesebbek, mint Gyurcsányék voltak – juthat el az olvasó a bejegyzés végkövetkeztetéséig. Lehet, hogy így van, de a hitelességet megalapozó számos momentum elkerüli a szerző figyelmét.


Ilyen – a gazdaságban gyökerező – momentum a hitelt svájci frankban felvevők (lét)bizonytalansága, ilyen a középosztály félelme, amely a részvénymegtakarításaik elveszítése miatt keletkezik. Aligha tagadható, hogy közmegegyezés uralkodik abban: ezt a helyzetet bután, ügyetlenül kezelte a friss hatalom.
A hitelességet aláásó furcsa képződményként tekint a szellemileg érett lakosság az olyan gyermeteg politizálásra, amely a fülkeforradalom, a gazdasági szabadságharc, a kötelező kifüggesztésű NENYI, a kertvégi rothadó gyümölcsből engedélyezett pálinka köré szerveződik.
Szinte hihetetlen, hogy ennyit képzel a FIDESZ vezetése a magyar értelmiségről (mármint hogy ezt komolyan vesszük.)

Török Gábor értelmezésében a fentiek nem tényezők, vagyis nincs baj a mostani kormány és Orbán Viktor hitelességével.
Hát, ő tudja, ő ma “a” magyar politológus…

***

Szokott lenni véleményem, ha Török Gábor elemez:
Török Gábor vs Lengyel László

“Van-e hitelessége a magyar politológiának?” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!