Újságíróknak: szuper téma – az éjszaka ura!

Olykor hullámokban tör elő a blogoszférából a panasz, hogy egy elektronikus (tv, rádió, online újság) vagy valamely print műhely (vagyis napi- vagy hetilap) újságírója szemrebbenés nélkül “lenyúlta” egy blogból az abban lelt érdekes és értékes anyagot.
Egyes bloggerek ilyenkor azzal is megelégednének, ha a forrást megneveznék az adott médiumnál, mert persze, legtöbbször még erre sem kerül sor.
Az újságíró szakma általában nem tekinti lopásnak az ilyesmit, témakeresés címszóval illeti az eseményeket.
Régen, az antivilágban, amikor még nem volt internet, az újságírók telefonon és élőszóban (jellemzően kávéházban-presszóban-kocsmában) tartották a társadalommal a témakereséshez szükséges kapcsolatot.

Maga az aktus nagyjából így festett:
– Apukám, ha történik valami érdekes, azonnal hívj, fizetem a felest!

Manapság a témakereséshez már nem kell berúgni, felest szopogatni, sörhabban elmerülni, élő-eleven emberekkel dohányfüstben megmártózni, elegendő az internetcsatlakozás.
A blogok némelyike valóságos tárházát adja a jó sztoriknak, szinte egy az egyben lehozható anyagokat nyújt és jobb stílusban íródik, mint az egyes megfáradt szerkesztőségekben megszokott.

Erre persze – egykori bloggerként – azt mondhatom, hogy a blogger, ha ügyes, akkor a témataláltatás eszközéhez nyúl. Tudja, mikor jár nála, a blogban a hűséges bloglopó újságíró és elhelyezi neki a kész anyagot.

Ezt a fogalmat, a témataláltatást, általában negatív felhanggal látja el a világ és a médiahekkel azonosítja, holott ennek a jelenségnek pozitív megközelítése is lehetséges, vagyis nem a szorgalmas médiamunkás átejtése a cél, hanem valamely valóban fontos, érdekes anyag nyilvánossághoz juttatása.

Na, e hosszúra nyúlt bevezető után végre rátérek a lényegre, amely miatt a fentebbi sorokat bájtokra véstem: ismerem az éjszaka urát!

A nappalokat a pártok uralják, de az éjszaka vitathatatlan ura Lux Erik professzor, aki már több, mint ötezer álmunk birtokosa.
Nem tréfálok, a modern tudomány már Lux Erik jóvoltából ennyi álmunkat ismeri – mert ennyi álom értelmezéséért fordultunk az éjszaka urához. (Félreértések elkerülése végett: nem a sötétség fejedelme szinonímájaként használom a kifejezést!)
S mivel már sem blogger, sem újságíró nem vagyok, ezt a témát legális felhasználásra átadom!

“Újságíróknak: szuper téma – az éjszaka ura!” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Még egyszer köszönöm, de tarok attól, hogy igyekezeted hiábavaló. Azt sejtem, hogy a médiumok a történések (beleértve a híreket is) bulvárosítását (azaz hókusz-pókusszá transzformálását végzik) ha nem szaklapok (illetve a hírek esetében nem belsőkiadványok. Csak belsőkiadványokból lenne megtudható. Ha olyan hülyék lennének, hogy ott leírják, és ezzel kiszivárgásukat kockáztassák, hogy mit és miért hazudnak a megszólalók a mellé a parányi igazság mellé és köré, amit olykor-olykor elkottyantanak).

  2. Kedves Erik, kedves Professzor Úr!
    Én arra gondoltam, hogy a kutatási témád annyira szerteágazó, hogy abban bárki megtalálja a maga sajtótermékének esszenciáját.
    A bulvárban utazó kéjes álmainkban merülhetne el, a szaftos részletekben, az orál-metál-gruppen pocsolyájában dagonyázhatna vagy gazdagság utáni vágyaink után eredhetne, mint szagot fogott kopó.
    A társadalom iránt érdeklődő is megtalálhatja a magáét, mennyi okos kérdésre volna mód: teszem azt álmaiban a magyar európai nemzet-e?
    Hatezer álom együtt egy népből már olyan titkok ismeretéhez adhat kulcsot, amelyekről “nem is álmodunk”.
    S ki álmodik színesebbet-szebbet: a gazdag vagy a szegény? És tényleg: álmodik a nyomor?

    Igazad van: ez túl sok a magyar újságírásnak!

  3. Ha blogger lennék, vszinűleg írnék egy blog novellát, amely arról szólna, hogy egy idegen állam megpróbál téged elrabolni, mert az nemzetbiztonsági kérdés, hogy ki ismeri egy nép álmait! 🙂
    Nagy lövöldözések lennének benne, meg nagy nemi élet, hogy filmként is megállja a helyét.
    Hja, és persze álomrészletek, álombéli tájakon lépdelve, meseszerű lények karéjában…

Szólj hozzá!