Fogytán a hely a régi lakatfalon, a szerelem folyton-folyvást új áldozatokat szed, és ezek az új, fiatal és öreg „áldozatok” nem restellnek hódolni a régi szokásnak: lakatot kattintanak a belváros valamely kiszemelt kerítésére.
Most már annyi a belvárosban a lakat, hogy európai hírnévnek örvend a pécsi szerelmesek vasipari vonzalma 🙂 , idegenforgalmi látványossággá lett a rozsdás lakathalom, amelyből nem is egy mutatja be a világ lakattermését, a szerelem sokszínűségét és az idő vasfogának meg a lakatoknak a rozsdásodását is.
Eddig két különböző szemléletre figyelhettünk fel!
Egyfelől itt van a spontán lakatolók tömege: királyok, hercegek, grófok, polgárok és proletárok valamint királynők, hercegnék, grófnék, polgárnők és proletár asszonyok hada, akik szerelmi hevükben képesek messzi tájakról is ide özönleni, hogy lakatoljanak.
Másfelől pedig itt a mindenkori hatalom, az önkormányzati hatalmasságok képében, akik tartozhatnak bármely párthoz, de egy örök és tipikus utat jár be a gondolkozásuk és a magatartásuk.
Először a mély megvetés, amellyel elutasítják a lakatolás pórias és haszontalan szokását, a csak bajjal-takarítással járó „tevékenységet”, amelyre aligha van szüksége a kétezer éves városnak. Ebben a fázisban a mindenkori hatalom – átvitt értelemben Caesar – egészen bizonyos abban, hogy a plebs alantas szórakozására, néhány rozsdás lakatra aligha lehet alapozni olyan fontos dolgokat, mint például az idegenforgalom.
(Ehelyett a semmit sem mondó szlogenek keringenek, mint példának okáért: Pécs, a mediterrán hangulatok városa.)
A második fázisban a hatalom a nyers erejére támaszkodva igyekszik a saját szolgálatába állítani a „népszokást„, jelen esetben az önkormányzat a korábbi lakatfal-darab kialakításakor méteres óriás-lakatot kattintott, így jelezve, mint a pápa kimagasló süvege, mint az orosz tábornokok magasított kucsmája, mint őskorból ittmaradt pápua törzs főnökének hosszú pénisztokja: akié a legnagyobb, az az úr a háznál!
És akkor végre most eljött a harmadik fázis, a bölcs megoldás ideje, amikor ” ha valamit nem tudsz megakadályozni, akkor állj az élére!” elv érvényesül és bölcs vezetőnk maga állít egy mesterséges szigetet a spontán népmozgalomnak – látjátok, ennyire jó vagyok hozzátok, tőlem kapjátok, a nagyszerű vezetőtől!
Éppen ezért joggal mondhatom: dicsérni jöttem Caesart, nem temetni!
***
Korábban a lakatfalról:
- A bazi nagy magyar lakat
- EKF: a civilekkel való kapcsolattartás paródiája
- Amikor a politikai marketing szétzilálja a jelentéstartalmakat
- Pécsi lakatok – lakatfal
- A pécsi lakatfal és a virtuális tér
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
Nekem az egyik szemem sír, a másik nevet! Örülök a szép új lakatfalnak, de azért az ugyanabból többet messze van a kreatív gondolkodástól! Még várok arra a kreatív durranásra ami legalább akkorát szólna, mint a lakatfal!
Majd kitalálják a Pécsi BAB-fesztivált. Nagy durranás lesz…
A rossz viccet félre téve: a POSZT például jó húzás volt…csak kevés.