Tömeges leszokás a blog segítségével!

Le fogunk szokni!

Leszokás a cigarettáról blogban | rajz lerobbant, cigarettázó pasasról.A nyújorktájmszban olvastam, hogy egy elvetemült magyar, zilált hajjal, nadrágjából kigyűrődő inggel, papucsban leszaladt az utcára, pisztolyt fogott az első cigarettázó járókelőre és ráüvöltött:
– Fújjad má’ rám, az anyád!
Azért hivatkozom a nyújorktájmszra, mert azt mégsem mondhatom, hogy a leszokásom hatodik napján én vagyok már ilyen állapotban, mert még feljön hozzám valamilyen Köjálos és segíteni akar, de nekem ne segítsen senki, mert abból mindig csak a kopasztásom árán jutok ki.

Szóval leszokom én magamtól, ha bele gebedtek is!
De Tajhamér is így van, míg nekem hatodik, neki ez az első leszokó napja, s hátha együtt könnyebb lesz – BLOGBAN.
Tajhamér nem egy lüke leszokó, azt javasolta, NÁLAM történjék a közös leszokás, mármint az én blogomban. Hja, majd én takaríthatok a sok betérő után. Ismerem én ezeket a leszokókat meg a bámészkodókat is: lesz aki piát hoz, berúg itt egy-kettő, spriccelnek szerteszét a torkukon meg a gatyaszáron át – győzök majd rendet tartani!

Amúgy tényleg! Miért ne probálhatnád meg te is? Semmi kötelező. Se le, se rá. Semmiről, semmire.

Tájékoztató:
A cigarettáról való leszokás nehézsége ügyében, az előző posztokban, nagyjából két nézet kristályosodott ki:
– nagyon könnyű
– nagyon nehéz

Olyan nézet is lábrakapott, hogy akinek sikerül a leszokás, az kilenc évvel tovább él. (De nem máshol, hanem ugyanitt, tehát ez azért nem elég ok ám)! Ha leszoksz, hét kilót is felszedhetsz magadra, s akkor jöhet majd a sportolás is, mert a baj nem jár egyedül!

Szóval senki semmire nincs rábeszélve, csak úgy mi ketten, két blogger itt elkezdtünk leszokogatni.
Jössz te is?

“Tömeges leszokás a blog segítségével!” bejegyzéshez 67 hozzászólás

  1. Igazad van, mert a mostani megtakarítás nem egy vasziszdasz.
    Egy doboz márkás cigi 520 Ft. Egy másfél dobozos dohányos napi átlagban mondjuk 750 Ft-ot füstöl el. Ez tíz nap alatt hétezeröt, egy hónapban nagyjából (lefelé kerekítve) egy huszas. Az egy évben nagyjából negyedmillió (most kicsit felfelé nyomtam.)
    Hát ennyiért, ha pénzért akarsz leszokni, tényleg nem éri meg 🙂

  2. Üdvözlöm az ötlet gyakorlatba ültetésének első napját! 🙂
    Remélem tényleg lesz ennek foganatja, és sokan fogják a leszokást választani, de legalább megpróbálni azt. Nem szégyen, ha elsőre nem sikerül lemondani.
    Régebb majd’minden évben tartottam egy “méregtelenítő kúrát”, ami azt jelentette, hogy egy hétig nem, vagy csak keveset cigarettáztam, ettem egy csomó gyümölcsöt, zöldséget, és még intenzívebben sportoltam. De sajnos, utána mindig visszaszoktam a cigire, mert egy előre meghatározott ideig nem cigiztem csak.
    A mostani határozatlan időre szól, jövő héttől kezdődik majd a sport is, hogy szebb legyen a helyzet… 🙂
    Kitartás ELVtársak! 🙂
    P.s: várunk mindenkit, aki leszokott, leszokóban van, vagy szándékszik leszokni, mondjátok el, hogy sikerült, vagy éppen milyen módszert alkalmaztok a leszokásra, és azt miért. És azt is várjuk, hogy mi vett rá arra, hogy lemondj a dohányzásról!

  3. Tudod, Lobo, én már jó ideje mondogatom magamnak, hogy “majd, ha harminc forintba fog kerülni”… “majd, ha százba fog”… “majd, ha ötszázba”…
    Oszt’ a napi ötszázat is kiadom. Ötszázhúszat. Kétszer ötszázhúszat.
    Lehet, negyven (negyvenkét) év alatt tényleg összejött volna belőle egy sarokház vagy valami hasonló.
    Szóval: most már veszett fejsze nyele.
    A következő áremeléskor nem azt akarom mérlegelni, mennyiért szoknék le, hanem azt, hogy ki tudom-e fizetni 🙂

  4. Tudom, hogy nem anyagi kérdés!
    Szegény József Attila is inkább cigarettát vett, mint ennivalót – mondom, nem anyagi kérdés, igazad van, tudom.

    Egyébként ha most találkoznék olyanokkal, akiken nikotintapasz van, letépném róluk, s magamra ragasztanám akár tizesével is – mondta a kilógó ingű magyar pacák a nyújorktájmsznak!

    Az asszony most jött meg, tökmagot rág, de indulunk a Mecsekre szedret szedegetni, mert az minden szempontból jó elfoglaltság, egészséges meg minden.
    A sarokházat mi is elfüstöltük, a politikusoknak meg lejár a szabadsága, azok is rá fognak már zendíteni a napokban – nem is tudom, kell-e nekem az a kilenc plusz év?!

  5. Te csak ne panaszkodj!
    A kocsmát én takarítom, tudom milyenek a leszokók:)))
    Bár én most hős vagyok, mit ki nem találtam a leszokás érdekében?
    írtam neked vendéget.

  6. Én akkor nagyon nekiugrottam a leszokásnak… tartott 1 hétig amig semmit nem szívtam, azután jött az, h napi 1 szál szivar a reggeli kvhoz… aztán… már több pénz ment szivarra (mivel annak ugye darabja majdnem egy csomag cigi ára) mint addig cigire… aztán visszatértem..

  7. A mai, a hetedik cigarettamentes napom mintha könnyebb volna!
    Báránykaa szivaros megjegyzése jól jön, mert arra emlékeztet, a nikotint nem lehet kicselezni, hogy kicsit másként, kicsit mást, kicsit kevesebbet és ilyesmik – vagy szívod vagy nem! Szerintem.
    A cselezés csak az elején, a ráhangolódáskor jó csak.
    Szóval a hetedik napot jól bírom. Eddig. De holnap este bulizni megyek (bloggerbuli), vajon meg tudom-e állni bagó nélkül ott?
    Valakiről le kéne lopnom egy alig használt nikotintapaszt! Hátha úgy könnyebb lesz a kísértésnek ellenállnom. De lesz-e valakin ott?
    Apropos tapasz. Ha rám lenne bízva a reklámversikéje, akkor az így hangzana:

    Büszke lesz a tapaszára,
    Nem folyik majd taknya-nyála!

  8. Ebéd után jól esik a …. tea. 🙂
    Vigyázz Lobo, a buli nem, inkább a pia a leszokás ellensége! Alkohol helyett inkább igyál teát, vizet, üdítőt, de semmilyen alkoholt ne! Kíváncsian várom a buli-beszámolót! 🙂

  9. A hétszázát 🙂
    Az ebéd utáni kávé kicsit megviselt – de csak néhány órára.
    Hol elapad, hol bőven folyik a nyálam. Igyekszem nem foglalkozni a cigarettázással.
    Előkerestem két régi leszokós könyvet, de nem foglalkozom velük, mert nem akarom, hogy az a nyüves cigaretta töltse ki a napjaim.
    Az egyik ilyen könyvet Dr. Carola Halhuber írta, az a címe, hogy Hogyan szokjunk le a dohányzásról. Ezt a Medicina adta ki 1981-ben, nem nagyon olvastam most bele, mert ha akkor nem tudtam belőle leszokni, amikor még fiatalabb és fogékonyabb voltam, akkor most mi a bánatot is kezdhetnék vele?
    De mondom, most az lesz a módszerem, hogy NEM foglalkozom a bagós témákkal!

    A másik ilyen balsikerű-leszokós ópusz már a címével is hazudik:
    LESZOKNI a dohányzásról? NEM IS NEHÉZ.
    Allen Carr-nak hívják a hosszúorrú füllentőst, aki 1985-ben ezt kitalálta, s így, hogy legyen bevétel, 1988-ban magyarul is utcára lökték.
    De ezzel sem akarok foglalkozni, inkább átmegyek Myrtille Sörkertjébe, mert Myrtille közhírré tette, hogy a leszokósok nála a pultot üthetik.
    Vajon bottal üthetjük a pultját?

  10. Drukkolok neked, és bosszantalak csak:)))

    Leszokni nehéz, de nem lehetetlen.
    El kell döntened, le akarsz szokni, vagy csak elnyújtott alibikeresésbe kezdtél, hogy miért nem.

    Néhány dologgal meg kell békélni, pl tanulj meg horgolni, hogy lefoglald magad:))) Nem egy macsós foglalatosság, a szivar végén messzire köpni az már valami.
    Szóval hajrá!

  11. A kert erre való. Jó anyagból van az a pult, azt csinálsz vele amit akarsz.
    Mindaddig drukkolok neked, ameddig nem kezded sajnáltatni magad.
    Lesz majd rosszabb is, nem mondom, de ki fogod bírni.

    Ha akarod mesélek neked neked a tüdőrákról. Tudok róla mesélni. Nem egy nőklapjás történet.
    Nem elrettentésül, mert nem is bulvár.

  12. Drága BLOGDOKI!
    Hála a gyűjteményért, amellyel segítesz minket, mint az ország első BLOGDOKIJA, ami azért eléggé unikálissá és megnyugtatóbbá teszi a leszokásunkat!

    Különösen azt a pozitív képfelmutatást értékelem, amely nálad található és így kezdődik:
    (ha elnyomod az utolső szálat)
    20 percen belül: A vérnyomásod a normális értékre tér vissza.
    8 órán belül: A vér szén-monoxid értéke felére csökken és az oxigén szintje is eléri a normálisat.
    48 órán belül: A szívbetegségre való hajlam csökkenni kezd, minden nikotin eltávozik a szervezetből, az ízérzékelés és a szaglás is visszatér a normális szintre.
    72 órán belül: A hörgők nyugalomba kerülnek….

    Szóval Blogdoktor úr – köszönöm!

  13. Helló mindenkinek ezen a széééééép cigimentes napon!
    Lobo, hogy haladsz? Remélem minden rendben. Úgy nézem, hogy azért csak vannak emberkék, akiket foglalkoztat a leszokás… És hát van olyan, aki segíteni próbál, és van olyan, aki segítségre szorul. De ez így van rendjén.
    Blogdoki: én hosszabb időről tudtam, hogy visszatér az ízlelés és a szaglás. Namegaztán azelőtt jobb volt a szaglásom is… 🙂 Egyébként az utóbbi napokban tényleg megnyugodtam úgy torok-tüdőügyileg. Köszi a segítséget!

  14. Szia Tajhamér!
    Én már benne vagyok a nyolcadik füstmentes nap közepében, InterCity-ztem is egyet, füstmentes járat a “Pécs-Budapest vonalon”, ebéd-szerű megoldás már a Duna Plaza Mekijében, capuccino ugyancsak azon az emeleten, a lányom kérdezte – rágyújthat-e vagy vonuljon-e addig félre, mondtam neki, hogy rendi tőle ez az elvonulósdi, de ne csinálja, menjen minden életszerűen, fújja a füstöt is úgy, ahogy egyébként szokta…
    Ma valahogy jobb az egész, menet közben rájöttem, hogy 5-6 napja én már nem is használok orrcsöppöt (egy csöppet sem) és egy cseppet sem hiányzik!

    A szaglásom parádés, a cigifüstöt két kilométerről kiszúrom.

    Az esti bloggerbulitól félek kicsit, mármint cigiileg 🙂 , ha ezt is kibírom, az lesz a valami…

  15. Helló Lobo!
    Szerintem az túlzás lenne, ha a nemdohányzókat most aztán – irgum-burgum – jó messzire küldenénk, mert mi nem dohányzunk… A párom dohányzik (még), de jól megvagyunk így is (és a konyhát sem vonom meg magamtól emiatt… 🙂 ). A szaglásom nekem is ráizgul a cigire hetedhét tengeri mérföldről is 🙂
    Délelőtt könnyebb volt, mint most, délután. Iszom a teát rendesen, már 2 liternél többnél tartok.
    Jó bulit estére, és kitartást, ELVtárs! 🙂
    (p.s: a Mekiről is le kellene szokni, annyi jó “napi menüs” hely van, ahol finom főtt kaja van (leves+második). Én magamnak évi max 4 Mekit engedélyezek.)

  16. 15 éves koromban kezdtem el dohányozn. 29 éves vagyok. 14 hónapja nem dohányzom. Látom a különböző leszokást segítő “termékeket”:anti-nikotin tapasz,biorezonancia…és sorolhatnám. Mi a véleménye ezekről?
    Ha valaki igazán és véglegesen le akarja tenni bűzrudat annak nincs szüksége semmiféle “segítő termékre”,csakis elhatározásra és kitartásra.
    Nekem sikerült,másnak is fog. Nem mondom,hogy könnyű volt…Vagy százszor eszembe jutott:csak a reggeli kávéhoz,csak most mert feszült vagyok,csak ezt az egy szálat.Nem tettem.
    Miért zoktam le? Nem,nem külső ráhatásra ,barátok noszogatása miatt.
    A válasz egyszerű:FÉLEK A TÜDŐRÁKTÓL

  17. Sziasztok!
    Átértem a kilencedik füstmentes napomhoz, pedig este buli volt!
    Ha akartam, ha nem – most átélhettem a “passzív dohányzás” átkait. Most, reggelre, eldugult az orrom, mintha magam cigiztem volna.

    Kedves Zara!
    Sokaknak nem elég a félelem ahhoz, hogy abbahagyják. Vagy a régi módon történő “ijesztés” nem elég hatásos.
    Szerencsés és ügyes vagy.

  18. Lobo! Én két évig és pár hónapig nem szívtam, és egyik napról a másikra tettem le segítség, illetve pontosabban (nikotin)pótlószerek nélkül. Sok folyadék és bivalyerős mentolos cukrok foglalták le a szám és kezem, de maga a dohányzás nem hiányzott. Ha nem hiányzik, akkor tényleg abba akarod hagyni, én ezt vallom.

    Leszokni szerintem nem lehet, csak átszokni valami másik szenvedélyre (szenvedélyesen szeretkezni) 😉

    Jó megoldásnak tartom az E-cigit, amit most szokok – tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés…..
    http://cigi.blog.hu/2008/08/18/e_cigim

  19. Mindenkinek széééép cigimentes napot kívánok!

    Lobo – gratulálok, az első próbát kiálltad! 🙂 Csak az a kérdés, hogy hány próbás játékra neveztél be…

    Zara: egyetértek, nem feltétlenül szükségesek a leszokást segítő szerek, ÁM, ha ezek segítenek bárkinek is leszokni a cigiről, akkor neki igenis szükségesek (ez egyébként szerintem a placebohoz hasonlít: tudod, hogy ha EZT beveszed, EZT csinálod, akkor meg fogsz gyógyulni).
    Az, hogy kinek milyen ok és milyen módszer kell, hogy leszokjon, változó: emberek vagyunk, és szerencsére nagyon különbözünk egymástól.

  20. Ha majd elkezded, hogy a dohányzók meg büdösek és és nem bírod a szagukat, akkor sajnos nem állok veled szóba.

    Mert akkor vagy igazi nemdohányzó, ha ezeket a szagokat nem teszed szóvá. Addig, pedig dohányos vagy, aki épp nem gyújt rá egy darabig.

    De hajrá!!!

  21. Kedves KapitanyG!
    Ez a Polonium tartalom, magyarán rádioaktiv anyag a cigarettában – amit a mai hírekben kapunk csernobili adagban – ez lehet, felér egy áremeléssel!

    Kedves Myrtille!
    Egyelőre mindkét csoport jegyeit, érdekeit, gondolkozását magamon viselem és figyelem azok bennem történő módosulását.
    Remélem, nem leszek szemellenzős! 🙂
    Mindenesetre eljátszottam a gondolattal: mi történne, ha azonnal betiltanák a dohányzást!? (Gyártástól mikulásig cakk-pakk.)

  22. 2006 nyaran hataroztam el, hogy eleg volt, durvan 8 evig cigiztem (22 voltam akkor), masfel evig teljesen jol ment minden, az elso par honap necces volt, de aztan mar egyaltalan nem hianyzott (egyaltalan!), de aztan egyszer ragyujtottam, csak ugy, kivancsisagbol. Aztan 6 honapig megint cigiztem. Most 2 hete nem gyujtottam ra. Nem kell.

    Tanulsag: soha, sose, egy szal se!

  23. Kedves Chop!
    Csoportos – még stílszerűbben – Choportos leszokásunk egyik tanulsága, igazad van, valóban ez: EGY SZÁL, mint olyan, nincs, nem létezik.
    Vagy horpasztasz, vagy nem horpasztasz – slussz. Hiszen korábban próbáltuk már mindannyian abbahagyni, majdnem sikerrel, időlegesen, – Tajhamér is -, de egy szálon valamikor elbuktunk.

  24. Hali!
    nyolc nap. nyolc csodálatos nap telt el füst, bűz, köhögés nélkül. aztán jött egy – nem is tudom, minek nevezzem – valami fíling, és hopp, cigi a szájba, gyujtó a kézbe, füst, mani a levegőbe. most itt tartok. a sokadik leszokás sem sikerült. nem baj, majd legközelebb. optimista vagyok. mindenkinek rengeteg kitartást kívánok a füstmentes élethez, aki meg már nem dohányzik, annak meg üzenem, tartsa meg a jó szokását.
    üdv. gábor

  25. Kedves Báránykaa!
    Remélem, hogy tartani fog!
    HGB és kollégája újra kezdik a leszokást (nyolc nap után estek kísértésbe), Tajhamér és Chop elszántnak látszik (Tajhamér, remélem a tegnapi lagzit is túlélte bagó nélkül), KapitanyG a fontolva haladók táborának élén, Zara továbbra is fél a tüdőráktól, a nejem átlépett a második nemdohányzós hónapjába, én meg már közelítek a két héthez! (Horváth Attiláról már nem is beszélve, aki már azt sem tudja, mi az a cigaretta, csak ül a megspórolt millióin, hogy örülhessen a gyerekének, aki füstmentes környezetben fog felnőni!

    Mindenesetre kedves Báránykaa, a hozzászólásod rávilágít arra a tényre is, hogy olyan időszakot célszerű választani, amelyben nyugodtan lehet szenvedni a leszokástól, semmi sem zavarja a felhőtlen szentségelést 🙂

  26. Ha még 2hét múlva is fog tartani ez a tömeges leszokási láz… lehet én is beszálok.
    DE azért csak két hét múlva, mert most vizsgázok meg vizsgákra készülök, és ez az időszak kegyetlen volna cigi nélkül :-s

  27. A Philip Morris egyelőre még 520 mindenütt, de a rövid kék Multit és a Pall mallt a legtöbb helyen már 540-ért adják 🙁
    Előbb-utóbb leszokom…
    Igaz, épp ma reggel gondolkodtam rajta, mi lenne, ha megfogadnám, két napra osztok be egy csomag cigarettát. Nagypapám napi öt Kossuthot szívott (vagy ha nem Kossuthot, akkor azt, amit sodort magának), kettévágva, szipkából.
    Bár, mondjuk, elég nagy probléma, hogy ma már minden csomag 19 szálas.
    Ketté se tudom vágni…

  28. Kedves KapitanyG!
    Úgy látom, te még nem igazán döntöttél amellett, hogy leszokj a cigarettáról.
    A “nem igazán” azt jelenti magyarul: gondolkozgatsz rajta, eljátszol a gondolattal, hogy le kellene szokni, de egy távolabbi eseményhez kötöd (pl. ha erősebb áremelés lesz, majd akkor) ill. a csökkentés kibúvójával kisérletezel – vagyis eszed ágában sincs belevágni! Még nem készültél fel – úgy látom.
    Ezt én így meg is értem és normálisnak is tartom – valahogy mindannyian elkezdjük.

    Ráadásul mindenki másképp csinálja (mint a Lokomotív GT dalában).

    A sógorom februárban szokott le, de otthon tart egy bontatlan doboz, egy fél doboz és egy pár szálas doboz cigarettát – mert nem akarja magát azzal terhelni, hogy mi lesz, ha rájön a kibírhatatlan kívánság, és nincs otthon cigi!?
    Nekem is volt két tarcsi szálam, amit órákon belül elszívtam a végső elhatározásom után. (V.ö.: Ma már ez a második utolsó cigarettám.) Éppen ezért nem akarom, hogy legyen a közelemben – és az már nem idegesít, hogy odahaza nincs.

    Egyre inkább azt gondolom, hogy nincs olyan séma, ami mindenkire egyformán érvényes volna, a leszokásban még a megoldás módszereit is magunknak kell kitalálni.

    Tehát aligha mernék bárkinek bármit tanácsolni. Pláne úgy, hogy még csak két hete vagyok nem dohányzó.

  29. Adj’Isten Mindenkinek!
    El Lobo: örülök, hogy még mindig nem gyújtottál rá, és üdvözlök mindenkit, aki most határozza el, hogy nem dohányzik. Én szomorúan tudatom, hogy a lagzin “elestem”, azaz rágyújtottam. De tudatosan készültem is erre, hisz a hétfőn megkezdett dobozt magamhoz vettem…
    Az elgondolás: sok ember közt jól szeretném érezni magam, nem akarok szenvedni a cigitlenségtől.
    Tehát dohányoztam. DE utána nem dohányzom ismét. Arra a következtetésre jutottam, hogy egy-egy nagyobb zrí alkalmával dohányozni nem bűn – ABBAN AZ ESETBEN, ha máskor nem cigizek.
    Vagyis ma ismét második nem-dohányzós napom van.
    Kitartást ELVtársak!

  30. Kedves Zebra!
    Ne legyünk túl szigorúak Tajhamérhez, hiszen nem nagy a tét, csupán az ő élete 🙂 Az övé!
    Ez nem egy tétel. Mármint nekünk. 🙂

    De komolyra fordítva: érdekes eset Tajhaméré, mert rávilágít a KÖRNYEZET szerepére a dohányzásban, és arra is, hogy ő MÉG veszteségként éli meg a nemdohányzás szituációját, s még nem nyereségként azt, ha nem füstöl. (Pedig a füst öl – teszem hozzá a (kecske)rím kedvéért).

    Vajon mekkora szerepe van a kitartásomban (mármint hogy két hete nem dohányzom) annak a ténynek, hogy nagy égés volna rágyújtanom ennyi ember előtt, akik előtt kijelentettem két hete, hogy többé nem gyújtok rá, mert számos okból bölcsebb dolog egészséges életet élnem?

    Lám, az én esetemben a környezet feltételezett normája egészségpárti, a büntetés akkor állna elő (szégyen formájában), ha rágyújtanék, miközben a jutalom a bíztatás, (Lobo, csak így tovább!).
    Tehát a kérdés lecsontozva: vajon mekkora szerepe van a blognak a leszokásomban? (S van-e egyáltalán?)

    Tajhamér! Kezd újra – ha javasolhatom 🙂

  31. Kedves Lobo!
    Úgy látszik nem olvastad elég figyelmesen a kommentemet: “Tehát dohányoztam. DE utána nem dohányzom ismét.” Azt sem mondom, hogy egyszeri botlás volt ez a szombati, de nem áll szándékomban a közeljövőben ismét rágyújtani.
    Azt sem gondolom, hogy a nem-dohányzást veszteségként élném meg. Nem veszteségként fogom fel, hanem inkább többletként, hogy meg tudtam / tudom állni, hogy ne gyújtsak rá óránként (sőt, egyáltalán ne gyújtsak rá). Mint ahogy a szombati dohányzásomra sem veszteségként, kudarcként gondolok. Ha így lenne, akkor most kimennék, és ismét rágyújtanék.
    A blog segítségéről pedig: szerintem segít, és nagy segítség, mert ahogy azt már írtam korábban, a kezdeti nehéz pillanatokban a BLOG MIATT nem gyújtottam rá. Ugyanazért, amit Te írtál: “(…)égés volna(…)”. Ennek ellentmond a szombati eset, de én úgy gondolom, hogy ha ez (mármint az, hogy dohányoztam) segít abban, hogy máskor ne cigizzek, akkor vállalom az “égést”. Erről majd írok egy bejegyzést a blogomban is. csak most sajnos rengeteg a munkám…
    Kitartás!

  32. Myrtille, ha már itt tartunk, a nagyapám és az apám hagyományt teremtettek a családban a viszonylag fiatalon, tüdőrákban való elhalálozásból. Gondoltam, adok egy esélyt magamnak, nekem talán sikerülhet megöregedni. Majdnem azt írtam, hogy egészségesen meghalni. 🙂

  33. Myrtille, majdnem ugyanezt mondta a gyerekem tizenvalahányévesen, amikor egyszer a világ ilyen-olyan veszélyeiről beszélgettünk. Pontosan ezt: valamiben meg kell halni!
    Hát nem?

  34. Anyám is tüdőrákban halt meg, rohadt, szemét halála volt, mellette voltam. Kiszolgáltatott volt de próbálta méltón viselni…
    Ráadásul ő sohasem dohányzott, mondhatnánk nem érdemelte meg, nem mintha bárki is megérdemelné.

    Csakhogy a tüdőrákosok 90%-a dohányos, ami elgondolkoztató.

  35. A férjem is tüdőrákban halt meg. Végig mellette voltam.
    Otthon ápoltam. Mint a ketten pontosan tudtuk miről szólnak a napjaink.
    Persze, hogy elgondolkodtató. Nem kell rágyújtani. De ez nem sokat jelent.

  36. Üdv Mindenkinek!
    A klub megalakulni, a címben emlegetett tömeg növekedni látszik 🙂 , vagyis: Cippo, Neked ma külön ÜDV! 🙂 Jelentem minden kétkedőnek, hogy én ismét 4. napja tiszta vagyok. Nacsakazé’! 🙂

  37. Azért én próbáltam leírni a szenvedéseimet, bár szoftosítva-lájftosítva, s a kis örömeimről is be-beszámoltam, ha nem is dobáltam egekig a két karom 🙂
    Az tuti, hogy
    – orrcseppet már nem használok,
    – végigalszom az éjszakát (nem ébredek arra, hogy nem kapok levegőt, mert eldugúlt az orrom)
    – a pulzusszámom 110 körülről visszament 80 alá (kivéve, ha az asszonyhoz bújok)
    – visszakaptam egyik elveszett érzékszervemet – vagyis a szaglásom visszatért
    – javult az ízlelésem, másabbak, finomabbak, lágyabbak az ízek-zamatok

    viszont
    – az első napokban (mondjuk az első tízben fokozottan) szörnyű hiányérzetem volt, a számon belül jelentkezett elsősorban a hiány, aztán szétterebélyesedett az egész testemben
    – aszem, nagyon lement az ingerküszöböm, vagy az emberiség néhány napra – beleértve a szeretteimet is – teljesen megőrült? 🙂
    – a mozdulatok nem hiányoztak és most sem
    – a megtakarított pénz nem boldogít, szerencse, hogy nem ez volt az egyik fő motívumom
    – érdekes megfigyelnem magamom, önkéntelenül is mennyire szeretném, hogy mások is kövessenek (talán ebben lelnék többlet-igazolást?, önigazolást?), de visszafogom magam, mert nagyon utálatosnak tartom azokat, akik erőszakosan akarják a saját értékeiket másokra kényszeríteni, és utálnám ha utálatos volnék
    – de azért örülök ám, hogy Cippo is jön a rögösön 🙂

  38. Igen! – a szédelgés, az nagyon jó!
    Éppen olyan, mint amikor a rászokás kezdődött – lebegés van… 🙂
    Nekem még ma is előjött (érdekes, már nem számolom precízen a napokat, olyan tizenötödik-tizenhatodik nap lehet) a lebegés.
    És aszem álomszuszékabb is vagyok.
    De nem butultam, ezt onnan tudom, hogy Cippo blogját azóta is olvasom! 🙂

  39. Ó, nekem az első nap, a tegnapi, fesztiválkörút volt a mához képest. Ma úgy érzem magam, mintha folyamatosan szalonspicces lennék (megrészegített az oxigén, haha). Amúgy még élvezném is, de a vezetés így azért nem annyira vicces.
    Ja, és nem gondolok sokat a cigire, áá, neem. 🙂
    És a fejemben nem hiszterizál ám az a picsa fejhangon, hogy “jójó, de meddig kell még kibírni?”, meg hogy “egy okot mondj, amiért ne gyújtsak rá?” Szóval, hol van a MUTE gomb?
    Tajhamér, amúgy az előzmények ismeretében “elvtársad” vagyok. 😉 Mondjuk, énnekem ez most kaland, még sosem csináltam ilyet. Nemdohányozni k jó, de úgy érzem, azért még nem hoztam meg a döntést.

  40. Sziasztok!

    Nemnagyon szoktam igy oräk hosszat a geep elött ülni meg keresgeelni, de a heeten nem tudok aludni (az emberem bent horkol).
    Mondja mär meg valaki, hogy ez a nemcigizees (leszokäs) elsö napjaiban egy tünet? Märminthogy nem tudok aludni. Különben normälisan ugy alszom mint egy baba. Ja hät asztmegnemisirom, hogy 4. napja vagyok füstmentes. Szoval nagyon az eleje…
    Neemi räsegiteessel kezdtem, merthogy nagyon megfäztam es köhögök, taknyomnyälam egybefolyik meeg mindig, ees ilyenkor een nem nagyon szoktam kivänni a cigit. Legaläbbis az elsö egy-keet napon. Igyaztän gondoltam kihasznälom a kis segitseeget ees FESZES leszek azeertsem
    gyujtok rä ujra.
    A sajät elmeeletem szerint igy könnyebb az elsö napokat ätveeszelni…Vagy? (direkt värtam mär mikor jön mär egy jokis tüdögyuszi :-))
    Megfigyeleesem szerint (märminthogy nälam bejön) amikor megkivänom a cigit megnyugtatonak hat ha egy jo meelyet sohajtok….talän kettöt.?!
    Tudjätok, mint az elsö slukknäl mikor jol letüdözöd…. :-)))))
    Na jo befejeztem!
    Irjon valaki az älmatlansägrol vmit! (vagy ez a megfäzäs melleekhatäsa?)

    Kitartäs mindenkinek!

  41. Üdv. 3 hónapja és 9. napja nem dohányzom. Sajnos mostanra úgy érzem elfogyott a motívációm és egyre többet gondolom azt “miért is kéne leszoknom?” Ja és még valami 15-kg plusszt szedtem fel! Elkeserítő és kilátástalan. Lehet visszaszokom sajnos. Ciao.

  42. Kedves Jeffrey!
    Én már leszoktam arról (hogy stílszerűen a leszokás szónál maradjak), szóval már leszoktam arról, hogy embertársaimat elkezdjem meggyőzni erről-arról.
    Tehát, ha úgy érzed, hogy a dohányzás jó – akkor dohányozz.
    Ha meggyőződésed, hogy a túlsúly ellen a nikotin a leghatásosabb szer – nosza, végy minden nap egy pakli bagót.

    Jómagam immár nyolcadik hónapja füstmentes vagyok, kezdek rászokni a nem füstölésre – talán sikerül.
    Nekem még van motivációm – a maradék éveimet szeretném leélni. Tudom, nem egy nagy élet, nem egy nagy dolog – de mégis 🙂

  43. Én most szokok le. Éppen. 2011. 11.-ben, de ez így itt.. 2009-ben volt leginkább aktív hely.. hey! kár.
    Pedig pont erre gondoltam, h kéne egy ilyen blog, ahol nyomon nem kísérthetne a “genya cigar ett a.”

Szólj hozzá!