Tökös gyerek vagyok!

Tökös srác vagyok

Ma e-mailt kaptam a távoli Japánból, ahonnan szende szűz tudatta velem, hogy ő gyakran látogatja a Facebookot, s látja, milyen belevaló srác vagyok, ő pedig egy belevaló lány, ideje volna hát, hogy én is ránézzek az ő oldalára!
Mindezt a fordítógép közli velem így, mert meglehetősen pongyolán ismerem csak a japán nyelvet, mondjuk annyit értenék, hogy kimono, csocsoszán, makarimaszka és a Suzuki szó meg néhány szórakoztatóelektronikai márka jönne be talán.

De mit akarhat tőlem a japán nő?

Hát aligha a csetlő-botló forintjaimat! Épp most estünk át, mi , magyarok, egy becsületes leértékelésen, nincs az a flúgos keleti csaj, aki ilyen országból akarna magának valakit!
Tehát egészen biztosan nem a pénzem kell neki. Abetyárját, mégiscsak vagyok valaki…

A fordítógép nyilván enyhén adja vissza azt az áhitatot, amit a személyem kivált. A belevaló srác helyett talán tökös gyerek értendő vagy méginkább f@sza srác, akinek mindene király. Népiesen Hokkaidón vagy Honsu szigetén talán derék legény-t írtak eredetileg, de mindegy, most már maradjunk a fergeteges figura megfogalmazásnál.

A címsorban ugye mégse írhattam a f@sza gyerek formulát, hogy venné az ki magát…

Mintha beszavaztak volna egy nagytestvéres showba

A minap láttam egy beszavazó showt, és ha az a trendi, ami ott folyik, akkor persze más a helyzet, akkor ma már az ember bátran elmondhatja, hogy ő f@sza gyerek vagy f@sza lány, aki méltó a győzelemre, mert mindenféle görögöket le fog alázni, mert nem szégyenlős, s műanyag csöcse is van a győzelemhez, s különben is, ki az az Alekosz, azzal a kis cuccal a lába között?

Szóval maradjunk annyiban, hogy kurva jó fej vagyok, f@sza gyerek, akiért csápolnak a japán bulák!

“Tökös gyerek vagyok!” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!