Társadalmi cigaretta: tény, duma, hit

Cigarettázó
Társadalmi cigaretta

Kapcsolgatom a televíziót, s egyszercsak egy csontsovány kínai képzőművész monológjára figyelek fel, aki szerint ő azért ennyire sovány, mert Maoék kitelepítéssel és éjjel-nappali munkával büntették a családját, a szüleit is, mert a nagyapja a Kuomintang embere volt, vagyis Csan Kaj-sek híve a forradalomban. Az anyja, amikor terhes volt – meséli cigarettázva a kínai szobrász – orvosként betegekhez járt, s annyi volt a munkája, hogy olykor az utcán összeesett. Ezek a stresszhatások meg a gyerekkori alultápláltság – szív egy mámorosat a keleti férfi a cigarettájába – okozzák az én nagy-nagy soványságomat.

– Meg a cigaretta! – teszem ezt hozzá én, gonoszkodva picinyt az amúgy zseniális figurákat alkotó szobrász monológjához, pedig nem is én vagyok a vasorrú bába, vagy a gonosz mostoha, sem pedig Matolcsy nem vagyok, a rossebes adókitaláló.

Ám addig, amíg egyetlen személyt jellemez a téves tudat, az összefüggések nem teljes voltának birtoklása, addig még nincsen baj. A baj akkor keletkezik, amikor egy teljes társadalom kerül olyan állapotba, amikor az összefüggéseket annyira összegubancolja, hogy már ki sem ismeri magát. Ez már szinte a társadalmi nikotinmérgezés állapota. Ennek tanulmányozásához nem kell Kínáig hatolnunk, itt van eleven példának Magyarország.

Rabok legyünk vagy földbirtokosok?
Rabok legyünk vagy földbirtokosok?

Ez a kép bejárta a magyar sajtót, az internet lankás tájait teljes szélességében, méghozzá többször is. A képen a regnáló magyar politikai elit, amint fő- és mellékállását összemosva, Orbán Viktor nyomdokán lépdel a szőlősorok között. Amelyek közt verejtékes hátú rabok dolgoznak, mint olcsó munkaerő.
A fél ország azon meditált, hogy erkölcsös-e, ha államtitkár földbirtokán rab robotol. Ám mintha elkerülte volna a figyelmet, hogy a földbirtokos államtitkár úr, akit a szintén földbirtokos miniszterelnök látogatott meg, igen szép összegű EU-s támogatásban is részesült.
Pedig itt lóg ki a társadalom szájából a cigaretta: míg egyfelől a politikai elit (mellékállás) átkokat szór az EU-ra és annak vezetőire, addig földbirtokosként (főállás) két marékkal markolja föl a pályázatokon az EU-s pénzt!
A nép nyilvánvalóan nikotinmérgezésben szenved, hogy szinte bambán elviseli ezt.

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.

“Társadalmi cigaretta: tény, duma, hit” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Így van Sándor! A mi politikus-földbirtokosaink szőlői tulajdonképpen „állatorvosi szőlők”, a magyar demokrácia minden rákfenéje benne van azokban. Feudalizmus, szocializmus, kapitalizmus – mindenből a java, hogy finoman fejezzem ki magam.

  2. Emlékezzetek, hogy óbégattak ezek az elvtársak 8 éven keresztül, ha valamiről korrupciót feltételeztek! Sajtótájékoztató,gyanusítgatások tömkelege, feljelentgetések…Most pedig büszkén nyilatkozza az orbáni Becsületrend várományosa L.Simon műköltő és ejtőernyős államtitkár, hogy ez a legtisztességesebb eljárás, mert így legalább adóznak, bejelentve dolgoznak. És OV még meg is dícséri! Kiváncsi vagyok mit mondott volna Szíjártó „pofátlan”Péter, ha ezt az emberiség elleni büntett, mondjuk Bajanai,v.Medgyesi P.szőlőjében történik?

  3. Kedves Szótlan!
    Bizonyára nézel közvélemény-kutatási adatokat. Akkor láthatod a tendenciákat:
    – Magyarországon az uralgó párt népszerűsége folyamatosan csökken
    – a politikától undort kapók száma meghaladja az 50%-ot (bár tudományosan másképp nevezik azokat, akik a képzeletbeli vasárnapi választásra nem mennének el).

    Ha nem nézel közvélemény-kutatási adatokat, akkor is – biztosra veszem – beszélsz olykor hétköznapi emberekkel. Hát ők olyanokat mondanak, hogy ihaj! Én is hétköznapi ember vagyok, tehát részemről is – ihaj!

  4. Tisztelt Bognár Úr!

    A 2002-től nyolc évig tartó ámokfutás übereli a Rákosi-érát, gondolom a felmenők révén onnan mindenkinek van több-kevesebb infója.
    Hallom (rádió) olvasom(újság) nézem(tv) a népszerűségi index csökkenése előre prognosztizálható volt.A kincstár miatt.
    Pécs kiemelkedő szocialista kötődései meg sajnos a nagymúltú iparváros zuhanórepülését vetitette előre. Aggódva figyeltük a megyei jogú város protekcionista alapokra helyezését.

  5. Umberto Eco nagy hangsúlyt fektet az olvasóra (elvégre mégiscsak kell valamennyire olvasó is egy-egy texttel elővezetett megnyilvánuláshoz) és típusai között ott találjuk az „empírikus olvasót”, aki nem feltétlen arról olvas, amiről a szöveg szerzője írt.
    Mindez onnan jut eszembe, hogy attól, hogy valaki Pécsett él, attól még nem minden története könyvelhető el pécsi történetként.
    Csupán az elméleti megközelíthetőség miatt: Babits Mihály verseiről sem szokták állítani, hogy a szekszárdi verselő szekszárdi történetei volnának, pedig ugye Babits Szekszárdon született (és szinésznőt is szeretett a tolnai fővárosban).
    Vagyis ebben a bejegyzésben nincs szó Pécsről, a történet nem csupán pécsieknek szól, még akkor sem, ha a kedves Szótlan hozzászóló Tollert is említi (aki szerint Pécs egy templomán több torony van, mint Kaposvárnak összesen, sőt azt is mondta, hogy a Fidesz bekaphatja) de az én szövegem semmi ilyesmiről nem szól, még ha Pécsett voltam is ama jeles alkalomból, hogy a klaviatúrát ütögettem bejegyzés alkotása címén.
    Amúgy a klaviatúrámat történetesen Made in China felirattal látták el, de ez sem jelenti azt, hogy ez egy kínaiaknak szóló bejegyzés volna.

  6. A néhai polgármester egy vörös posztó.
    A távol-kelet megmutatja, hogy egy tál rizs elég naponta.
    Semmilyen tekintetben nem összehasonlítható az ún. jóléti államok népeivel.

  7. A vörös posztóról más bejegyzéseim szólnak, ez a poszt történetesen szemérmetlen és tahó földbirtokosokról szól, átvitt értelemben kettős tudatról.

    A távol-kelet megmutatja, hogy a történelmet a maga teljességében volna jó értelmezni, és azt is, hogy egy tál rízs naponta csak ideig-óráig elég.

Szólj hozzá!