• Hiromi álmomban is zongorázott

    Éjjelre fordult már, ki-ki nyugalomban, amikor a Mezzo csatornán Hiromi koncertjét közvetítették, valami jó szándékú szerkesztő úgy gondolhatta, megérdemeljük, hogy átéljünk valamennyit a létezés gyönyöréből, s fogta a 2010-es kazettát és benyomta a digitális akármibe és így ámulva nézhettük a lányt, Hiromit a zongoránál, ha másért nem, hát ezekért a pillanatokért érdemes volt Yamaha zongorát gyártani Japánban, Hokkaidón, Honsun, Kiosu vagy Sioko szigetén, mert azért az már valami, ahogy a teljes élet kibomlik egy hangszer húrjain, meg egy emberi testen, a tornacipős lábtól a feje búbjáig… Olykor az élmény követi az embert az ágyba, miképpen most is,

  • A lemenő napnak is van zongorája

    Olvasom a “6. alabárdos” blogjában posztja bevezető szövegét, amelyben a régi viccre hivatkozik:– Nem lehetne témát váltani? Mindig az a szex?– Ok. beszéljünk másról. Miről szeretnél?– Mondjuk a zenéről?– Aha. Dugtál már zongorán? Szex helyett vessünk egy pillantást az ebédemre Nem szeretnék a viccbéli pasas hibájába esni, éppen ezért a minapi ebédemről fogok szex helyett beszélni.Étterem. Rádióból ömlő zene. Csinos pincérnő jő, mosolyog, talán tetszem neki!? Kedvesen mosolygok, ülve is kihúzom magam, satnya bordáim felfújom levegővel. Fejem felszegem, hogy az a kis hajhiány a kobakom tetején ne tűnjön föl. Szerintem most bika vagyok. A pincérnő az asztalomhoz ér – és ekkor a rádióból zene helyett egy reklám szövege kunkorodik elő: … a lemenő…