Távolság – uticélunk Párizs és az Ormánság

Eiffel TowerBalogh Zoltán vendég bejegyzése

Az első helyszín a francia főváros

Párizsban van egy kis tér, a Concorde, ahol a Napóleon-rabolta egyiptomi acélobeliszk is áll.
A Place de la Concorde sikkes hely, aki számít a világon, cég vagy magánember, itt tulajdonol valami lukat.
Madonnának, például, van ott egy húsz négyzetméteres luka.
A Concordon, ha valaki leejt száz eurót – nem illik érte lehajolni.

Olvass tovább

Baloghügynök 4.

Vendég bejegyzés: Balogh Zoltán sorozata (Baloghügynök 4.)

Bílájt! Angol-fonetikusan: be light! ? legyen világosság!
A ?80-as években kitaláltam egy szóviccet, W. S. után, szabadon.
Az eredeti szöveg, W. S. állítólagos keze nyomán, úgy hangzik: – To be, or not to be?
Miután e blog jegyzője jelezte, sorozatról van szó, be kell vetnem, a közbe ? és ezzel utalok az ügynöksörségekre  –  : Two beer, or not two beer?
Gondolkodtam.

Olvass tovább

Baloghügynök 3.

Vendég bejegyzés: Balogh Zoltán sorozata (Baloghügynök 3.)

A régi szép időkben mindenkinek megvolt a maga felügyelő tisztje a média világában. Nekünk, Pécsett, egy ember jutott, három szerkesztőségre: a körzeti rádióra, a körzeti tévére és a megyei napilapra. Főhadnagyi rangban ismertem meg, hirtelen avanzsált, egy tragikus baleset után: a ?hármasok? szolgálati kocsija Pécsvárad magasságában karambolozott, az e területen legfontosabb négy ember a helyszínen meghalt.

A rendszer bevett szokása volt, hogy a főhadnagy elvtárs havonta egyszer el-ellátogatott a szerkesztőségekbe, ott bezárkóztak egy szobába, mindig ugyanazzal, általában egy-egy órára. Aztán mindenki tette tovább a dolgát.
A főhadnagy, Pécsre kerülésem után, egy évig pihentetett. Akkor rukkolt elő, soron kívüli látogatásakor, az ötlettel: jó lenne inni egy sört a rádióhoz közeli, korábbi Caflishban, akkor éppen Éva Cukrászdában.

Olvass tovább

Baloghügynök 2.

Vendég bejegyzés: Balogh Zoltán sorozata (Baloghügynök 2.)

Hál? Isten, sokan ismernek, bő harminc év a szakmámban ? rádió, tévé, hírlapírás, ezek vegyítése ? rengeteg kapcsolatot szül.
Az egyik, ügynökmúltamból származó élményem is régi ismerőshöz köt.
Akkortájt, közkeletű nevén, a Pécsi Rádiónál tengettem napjaimat; egy szombati magazin színház- és mozibolond szerkesztője rám bízott egy ötperces melót: sztereó technikát szereltek az Urániába, nagy szó ez a nyolcvanas évek derekán!
Nem vagyok kapkodós fajta, így az utolsó utáni időre hagytam a munkát ? így is rátartással. Csütörtökön déltájban felhívtam az akkori moziüzemi vállalat igazgatóját, hogy pénteken reggel, kedves M., mennék hozzád egy laza ötpercesre!

Nem jön össze, laktanyában vagyok a hétvégén, válaszolt.
Miután ?56 elején leszerelt hivatásos katonatiszt fia lennék, úgy-ahogy tisztában voltam a szabályokkal. Kit hívjak föl? A hadkieget, az ápert, vagy a másik laktanya parancsnokát? Az őrszobán el tudunk dumcsizni?
Kis csönd a vonal túlsó végén, majd a szentencia: senkit ne hívjak, sétáljak be pénteken kilencre a pécsi Légszeszgyár utcába, mondjam a portán, hogy iksz alezredes elvtárshoz jöttem, és minden rendben lesz.
És lőn. Igaz, furcsa volt, hogy a portás rendőr egyenruhában igazít, nyílegyenesen, útba, abba az épületbe, ahol ma a nemzetbiztonsági szakszolgálat tevékenykedik.
A szobában kávé, konyak, iksz alezredes és M. várt. Kimegyek kicsit, mondta iksz alezredes, beszélgessetek nyugodtan, őrnagy elvtárs!
Egészen nyugodtan elbeszélgettünk a látvány és a sztereó hang összhangjáról, miután jött még egy konyak, többet is, mint öt percet. Aztán búcsú: holnap, adásban, ugyebár stb. stb.
A folyosón, a többi szobából éppen kiömlők tömege kopogott szembe. Lassan eszméltem, ahogy néztem az ismeretlenek és a régi ismerősök mind kerekebbre nyíló szemét: ez nem laktanya, és nem hétvégi babazsúr, és ezek itt azt hiszik, hogy?
Az ötperces lement a szombati magazinban.
A következő héten, a kiemelt ábécében, olyan disznóhúst kaptam, amiről az utolsó mócsingot is leszedte a hentessegéd.

Olvass tovább

Baloghügynök

Vendég bejegyzés: Balogh Zoltán sorozata (Baloghügynök 1.)

Úgy gondolom, ideje megosztanom az életem ügynöki múltú részét, miután megint fölgerjedt a politikai önhangulat, nálunk, a ?90-es táblaváltás nyomán. Megint kurkásszák, ki volt az ügynök, és hogyan, és miért, és miképpen? Hallgatom, olvasom az elemzőket, és néha röhögnöm kell.
Apránként mesélek, mert én is ügynök voltam.

Olvass tovább

Illem

Vendég bejegyzés, írta F. Walter Mária.
A tanári pályán fáradhatatlanul, fiatalosan, dinamikusan működő tanárnő hosszú évtizedekig nagyszerű eredményeket ért el tanítványaival. Iskolája javaslatára – mindenki őszinte örömére, pedagógiai munkája elismeréseként, Apáczai ? díjat kapott.
Az ünneplés, a gratuláció a hétköznapokba olvadt, a munka folytatódott, hiszen nem a nyugdíjba vonulása alkalmából-illemből- kapta a kitüntetést, hanem azért, mert megérdemelte.

Talán csak az órái kaptak még erőteljesebb csillogást, derűsebb óravezetést, mert a tanárnő öröme tagadhatatlan volt. Egészen addig, míg egy különös jókívánságot kapott?
Az iskolák államosítása előtti időszakban, a fenntartó önkormányzatnál az illem még működik, a település alpolgármestere (vagy egy megbízható, tanult munkatársa?) megbecsülését kifejezve – stílusosan – Apáczai Csere Jánostól választott egy gondolatot, jelezve talán azt, hogy tisztában van a kitüntetés  jelentőségével :

Olvass tovább

Idő

idő

Vendég bejegyzés, írta F. Walter Mária
Csak az idő? az lehetett volna több!
?Az idő folyton elágazik megszámlálhatatlan jövők felé?- ez a borgesi megállapítás jutott eszembe, amikor azt olvastam a középiskolai központi felvételiről, hogy jók voltak a feladatok, csak ?idén is versenyt kellett futni az idővel.? /eduline.hu/
Talán már tavaly is?
De félre a múlttal, nézzük, idén mennyi az annyi.
?A megoldásra összesen 45 perced van.
Az utolsó (10.) feladatra legalább 10?15 percet szánj!?- írja az útmutató a borítólapon.

Számoljunk: a többi kilencre marad a 30 perc, egy feladatra alig 3, 5 perc?
Mi lehet ilyenkor még egy képzeletbeli útmutatóban?

Olvass tovább

Sztárok és sztár okok

Vendég bejegyzés, írta: Balogh Zoltán

Egyre inkább kedvencem a tévé, sokat tanulok mostanában az igénytelenségből, a hisztériából, a manipulációból.
Egyik szellemi öncsonkítóm lett például, az ertéel-es nyalóvilág-fájv, ahol szinte minden élő, miután megvágták.
Főképpen a profit az élő.
De a reklámokon túl a betelefonáló, demokratikusan szavazó is élő.

Tudták, hogy minden, emelt tarifás telefon után, a megrendelő a kilencven százalékát kaszálja a hívás díjának? Naná, hogy a kieséseket addig húzzák, míg lehet.

Olvass tovább

Karakter, jellem, egyén 1956-ból

karakter, jellem, egyén

Előszó: Akik 1956-ban születtek, azok most éppen 56 évesek. Ketten közülük most 1956-1956 karakterben mondanak erről valamit…

Vendég bejegyzés, írta: F. Walter Mária

A mai zűrzavaros retro-ra hegyező világban jó feleleveníteni az immár 56 évesek lelkivilágát.
Növekedvén, a friss és ropogós nyarakon harapva a tiszta levegőt, az egyféle (piros pöttyös) labdát megunhatatlanul dobálva a falhoz, mormolva a vele járó mondókákat, a nyugalom, a biztonság érzete a maga egyszerűségében alakulhatott ki. A bújócska, a körjáték, a kidobós, a fogócska az volt ami, az üvegcserepek közül mindig a legszebb bukkant elő a porból, azért, hogy ugróiskolázni – ?kánkázni? lehessen.

A harapós, fagyos teleken a kabátujjakon átbújtatott kesztyűre ügyelve, a tiltott helyeken is fényesre csúszkálva a havat, a tisztaság érzése csak úgy erősödött, évről-évre.

Olvass tovább

Az elrugaszkodás éve

Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrájából:
A Magyarok Miniszterelnöke mindig magabiztos és mosolygós szóvivője tavaly október elején azt mondta, hogy ?az átszervezések következtében 2012 az elrugaszkodás éve lesz?.
Szijjártó Úr jóslata bejött, nézzünk csak két friss példát!

A munkaerő jön és megy

Pártunk és kormányunk már korábban beharangozta például a munkahely teremtési és -megőrzési szándékát. Pécsett örömmel üdvözölték, hogy a korábban ezreket foglalkoztató, de kibukott Elcoteq helyére, kisebb nagyságrendben ugyan, de bejön egy másik multi, a Flectronics, 2011 december végéig száz, majd idén újabb hétszáz munkahelyet teremtve.
Tegnap kapok egy fülest, egy ott dolgozótól, hogy a cég zalaegerszegi központjából kétezer embert küldenek el. Hogy ez milyen hatással lesz a kihelyezett pécsi tagozatra? Megjósolható.
Ugyancsak lenyomták a torkunkon a minimálbér-emelést. Ma kapom a fülest a szigetvári kórházból: ahhoz, hogy végre tudják hajtani, a takarítók, az írnokok, a tmk-sok munkaidejét nem nyolc, hanem hét órában határozták meg. Magyarán ugyanannyit kapnak, mint eddig. Továbbá megszüntették az ápolók délutáni műszakpótlékját, az éjszakai ötven százalékost húszra vették vissza. Tehát eztán legjobb esetben is ugyanannyit visznek haza, mint eddig.
Ez csak két példa volt, kiemelve a hazai makro ?és mikrokatyvaszból. De mindkettő igazolja, hogy 2012 valóban az elrugaszkodás éve.
A valóságtól való elrugaszkodásé.