Beavatójáték avagy bepillantás az iskolai élet kulisszái mögé

Vendég bejegyzés, írta: F. Walter Mária
A figyelem fókuszában az iskolai élet manapság szinte csak a tanárok felől jelenik meg: törvényi, tantervi, szervezeti változások követik egymást, a feldolgozásra az idő, az energia kevés, a tartalmak egyelőre értékelhetetlenül elhevernek a dokumentumokban. Az ?élet pályája? várakozással telik, nyugtalanító bizonytalanság övezi a modell várható (?) bevezetésének körülményeit.
Hogy mi történik közben az iskolákban? Hallhattuk az oktatás felelős vezetőitől, minden megy a maga útján, a tanárok teszik a dolgukat, megtartják az óráikat – így, vagy úgy, sikerekkel, vagy anélkül, saját vagy mások elvárásai szerint, ahogy eddig is tették. Miért is lenne másként, hiszen ez a tanév is az életpálya része, akkor is, ha még nem annak hívják.

Kedvetlenség

Bagdy Emőke pszichológus – kutatásokra alapozott – értékelése szerint azonban a szomorúság, kedvetlenség, bizonytalanság, magányosság egyre nagyobb méreteket öltött a pedagógusok körében, a nyugtalanság, feszültség a lelki egyensúlyuk felborulásához, fásultsághoz, súlyosabb esetben kiégéshez vezet. Erőt meríteni talán csak a gyerekekkel való együttműködésből lehet, a pedagógiai történetek jelentős részének tisztasága, erkölcsi tartalma, emelkedettsége semmivel nem pótolható terápiát jelent a kiégés ellen.
A következő történet adjon erőt mindazoknak, akik elkötelezettséggel hisznek a tanári pálya távolba ható erejében, akkor is, ha átmenetileg bénultsággal figyelik a velük történő eseményeket.

Kiemelkedés

Pécs kulturális életének sokszínűségét egymásba érő rendezvények sokaságával próbálják a szervezők biztosítani, gyakran erejükön (értsd: pénzügyi lehetőségeiken) felül.
A nézőszám/ látogatószám, a bevétel – az üzleti terv – kényszere gyakran felülírja a színvonal és mérték kényes egyensúlyát. A kulturális/művészeti élet szereplőinek harca a közönségért programok sokaságát eredményezi, az intézmények, szervezetek létük, tevékenységük súlyát és erejét gyakran abban látják, sikerül-e markánsan kiemelkedni a többiek közül. A kiemelkedés gyakran a mások fölé emelkedést is jelenti, az együttműködés csírája nélkül.

Ez a sehova nem vezető út, most egyszeriben új irányt vett, a Pécsi Nemzeti Színház vezetői Mozart: A színigazgató című műve alapján készült beavatójátékukat a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola zenekarának közreműködésével valósítják meg, a tanárok és tanítványaik valódi (!) szakmai és emberi együttműködésére alapozva. Az esemény kulcsa azonban a színház karmestere, aki az iskola régi növendékeként, a bizalom mellett új tudást és nagyszerű lehetőséget biztosított a játékra, ugyanakkor persze a komoly zenekari munkára a tehetséges diákoknak.

A bemutató sikere így lett a közös sikerük, az előadások színvonalának felelőssége a közös felelősségük, az élménynek azonban már a nézők is részesei. Tiszta szándék, merész és szokatlan ötlet (most nyilván többen hozzáteszik, ?ja, a pénztelenség kényszert szül??,) a fiatalokkal a fiatalok zenehallgatási kultúrájának gyarapításáért – tagadhatatlanul eredeti gondolat.

A tanár-diák kapcsolatok – iskolai élet

A bemutatót követő ünneplés során a ?felnőtteknek való feladat?-ba (mondják sokan elismerően, no meg a fanyalgók is így fogalmaznak majd?) való beavatás is megtörtént. A karmester – az egykori diák – átadta azt a több mint negyedszázada őrzött iskolatáblát, amelyet a régi épület (a Szent István tér egyik gyöngyszeme?) faláról vésett le, amikor az iskola az új épületébe költözött.

Ezzel a jelképes gesztussal, a régi keramikus diákok által vésett névtábla, egyszeriben emléktáblává nemesedett számtalan jelentéssel felruházva.
Az ?akkor és most? közötti évtizedek az időtlenségbe kúsztak át, a tanár?diák kapcsolatok mély emberi kapcsolatok sokaságaként töltötték meg a színház sokat megélt színpadát.
A beavatójáték – a darabtól függetlenül is – elérte a célját.

A résztvevők közül már szinte mindenki megfogalmazhatta a közös munka által felvetett kérdést: diákként van-e fontosabb érzés, mint évtizedekig – talán egy életen át – őrizni az iskola egy ?darabkáját? és tanárként van-e annál erősebb élmény, mint amikor az egykori diák ?hazatalál???

Fantasztikus fogászat II. – a titok felfedése

Implantáció előtt
Implantáció előtt

Vendég bejegyzés, írta Botos Tibor.

Ebben a bejegyzésben felfedem a titkot – ahogyan azt az első részben ígértem is ( Fantasztikus fogászat ) – hogy miképpen lehetséges az, hogy az eddigi több hónapos, akár több éves várakozási idő helyett, néhány nap alatt olyan betegek is kaphassanak fogakat, akiknek eddig az egyetlen opció a műfogsor volt.
A titok egy új, Svájcból származó implantációs rendszer.
Megpróbálom egyszerűen leírni az eljárást, amit a hagyományos implantátumok áttekintésével kell kezdenem.

A hagyományos implantátumokról

Olvass tovább

Hogyan öltözz nőként kevés pénzből úgy, mint senki más?

Stílus - így öltözz
Hogyan öltözz?

Hogyan öltözz? – Vendég bejegyzés. Írta Carla Moreno, fashion stylist.

Ruhatár márkás ruhák nélkül

A 20-as éveimben nem volt sok pénzem arra, hogy a ruhatáram egytől egyig márkás női ruhákból álljon. Ez, illetve a saját magammal szemben támasztott elvárások és a minőségi ruha igényem hármasa vezetett ahhoz, hogy megtaláljam a megoldást a következő kérdésre, ami bizonyára már benned is felmerült néhányszor.

Hogyan tudnám megteremteni magamnak annak a lehetőségét, hogy minden alkalomra úgy tudjak felöltözni, mint senki más és ne költsek szoknyákra, blúzokra, nadrágokra több pénzt, mint amit megengedhetek magamnak?

Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, aztán rájöttem, hogy a kérdést nem így kell feltennem magamnak. De erről majd később…

Milyen ruhákat szerettem volna?

Szerettem volna az adottságaimnak leginkább megfelelő és egymással harmóniában lévő női ruhákat viselni. Sokat kísérleteztem. Néha varrattam egy-egy nadrágot, blúzt, de előfordult az is, hogy saját magamnak varrtam női ruhákat. Rájöttem, hogy ha mindig egy új, divatos szabásminta alapján készül a ruhám, akkor nagy az esélye annak, hogy a végén nem lesz tökéletes. Azt pedig szerettem volna a változatosság érdekében végképp elkerülni, hogy minden ruhám hasonló vagy azonos szabásminta alapján készüljön.

Azzal, hogy varrattam vagy esetleg varrtam, az előzetes próba lehetőségét veszítettem el és azt kell mondjam, a legtöbb esetben nem álltak tökéletesen ezek a darabok. Általában az volt a vége, hogy az ilyen ruhákra fordított pénzem teljes egészében kárba veszett, mert ezek mindaddig a szekrényben porosodtak, amíg ki nem dobtam vagy el nem ajándékoztam valakinek.

Persze megtehettem volna, hogy profi szabóval dolgoztatok, aki megmondja, hogy az egyes ruhatípusokon belül melyek előnyösebbek a számomra, de ezt a luxust akkoriban nem engedhettem meg magamnak. Ezután következett a mennyiségre törekvő korszakom, ami még nagyobb kudarc volt számomra.

Amikor olcsón vettem a ruhát

Nagyon sok és olcsó ruhát vásároltam magamnak annak a reményében, hogy sokféle ruhából változatosan tudok majd öltözködni és ezekből próbáltam összeállítani valamit… Ebben az időszakban még több olyan ruha gyűlt össze a szekrényemben, ami aztán selejtezésre került, és mint utóbb megállapítottam ezek az olcsó felsők, nadrágok és szoknyák lettek aztán igazán drágák ennek köszönhetően.

Az olcsón vett női ruhákkal alapvetően két bajom volt. Elsődlegesen az, hogy ezek a darabok inkább voltak átlagosak, mint különlegesek. Így aztán hiába kombináltam őket bárhogyan, hiába viseltem érdekes kiegészítőket hozzájuk, a végeredmény szürke és átlagos megjelenés volt. Az olcsó női ruhákkal kapcsolatosan volt egy másik nagy csalódásom is…

Azok a modellek, amik valóban különlegesek voltak, jól mutattam bennük és boldogan vettem fel őket, azok szinte az első mosás alkalmával tönkrementek. Pedig tudnod kell, hogy a legféltettebb ruháimat mindig kézzel mostam és még a szárítást is óvatosan végeztem. Ugye ismerős ez a helyzet? Nem titkolom, éppen emiatt egy-két alkalommal használt ruhákkal is próbálkoztam…

Ruhák másodkézből

Annak ellenére, hogy zavart a tudat, hogy olyan ruhát viselek majd, amit más már hordott előttem, a célom elérésének érdekében ezt is megpróbáltam. Azt tapasztaltam, hogy a jobb modelleket a tulajdonosok már azelőtt kiválogatják, mielőtt az üzletbe bekerülne. Sok szabadidővel és jó stílusérzékkel kell rendelkezed, ha ebből a kínálatból akarnál vásárolni magadnak, mert itt nincsenek méretsorok, nincsenek egymáshoz tökéletesen illő kollekciók.

Nincsenek ugyanolyan anyagú és színárnyalatú, azonos stílusú és varrású szettek (például szoknyák és felsők, nadrágok és blúzok). Nincsenek a ruhák szépen csoportosítva és nem mindig tudsz megfelelő körülmények között ruhát próbálni sem. Rá kellett jönnöm, hogy a sok munkám és a kevés szabadidőm mellett számomra más fog megoldást jelenteni. Na de mi az a más?

Tudnod kell, hogy nem ítélem el azokat az embereket, akik mások által levetett ruhákat hordanak. Sőt, támogatom a ruhák újrahasznosítását ebben a pazarló világban, de sokkal kevesebb ilyen ruha képződne és az emberek egyedibb, különlegesebb és jobb minőségű ruhákat viselhetnének, ha pontosan tudnák, hogyan állítsák össze akár alacsony költségvetésből is az alapruhatárukat.

Most arra kérlek, menj oda a ruhásszekrényedhez és nézd meg mennyi olyan ruhád van, amit szinte soha nem veszel fel. Mennyi pénzt áldoztál ezekre a soha fel nem vett darabokra? Valószínűleg sokkal többet, mint amennyit szerettél volna. Hidd el nekem, a ruházkodásod elsősorban azért kerül sokba, mert számtalan ruhád porosodik a szekrényedben és nem azért, mert túl drága modelleket engedsz meg magadnak. Ha a testi adottságaid tudatában és megfelelő stílus ismeretek birtokában, átgondoltan, minőségi ruhákat előnyben részesítve választasz, akkor ez nem törtéhet meg veled. Sőt! Azt tapasztalod majd, hogy mindez kevesebbe kerül, jobban nézel ki és reggel könnyebb dolgod van a ruhásszekrény előtt.

Tehát, az írásom bevezetőjében megfogalmazott kérdés, így hangzik helyesen:

Hogyan állítsd össze az alapruhatárad? Hogyan állítsd össze úgy, hogy minden alkalomra különlegesen tudj felöltözni és mindez ne kerüljön többe, mint amit megengedhetsz magadnak?

Carla Moreno vagyok és amikor alapruhatárat tervezek a megbízóimnak gyakran megkérdezik tőlem, hogyan vásároljanak magunknak, ha hosszú távon jól akarnak járni. Ilyenkor a következőt szoktam nekik válaszolni: ?Költs ugyanannyit, vegyél feleannyit!? Most ezt azzal is kiegészíteném, hogy törekedj arra, hogy a lehető legkevesebb végezze a gardróbod alján.

***

Carla Moreno egyik megrendelője az Orinocco:
Haine online

Fantasztikus fogászat

Fogak nélkül

Vendég bejegyzés, írta: Botos Tibor

Egy megtörtént esetet szeretnék elmesélni, egy fantasztikus dologról, amelynek részese lehettem.
A fogászati implantológiáról bizonyára sokan hallottunk már. Olyanoknál alkalmazzák, akiknek foghiányuk van.

Fogászati implantológia

Nagy vonalakban úgy működik a dolog, hogy az implantológus kis lyukakat fúr az állkapcsokba, ahol eredetileg a fogak voltak, ezt követően becsavarozza a lyukakba az implantátumot, amely hasonlóan néz ki, mint egy kisebb csavar, és teljesen befúródik, így ki sem látszik.

Pár hónap múlva a csont és beültetett implantátumok összecsontosodnak, amiknek a tetejére a fogakat rakják.
Ehhez az eljáráshoz alapvető feltétel, hogy legyen megfelelő csont, mivel ennek hiányában nincs hova befúrni, és idő is szükséges, hogy az implantátumok összecsontosodjanak.
Ha valakinek régóta hiányoznak a fogai, annak a csontja vissza sorvad, sokszor olyan mértékben, hogy elegendő csont hiányában sajnos nem kaphat implantátumokat és új fogakat, csupán ki-bevehető fogsort.

Olvass tovább

Méltósággal

Andre Kertész fotója
Andre Kertész fotója

F. Walter Mária vendég bejegyzése

R.E. emlékére
„Vissza a lenézett tanárok méltóságát!” – ezzel a címmel foglalta össze az MTI hírére alapozva a Pécs Ma a Nemzeti Tanévnyitóról szóló híradását, majd a hatás fokozása érdekében a leköpött, lenézett, kigúnyolt tanárokkal szemben, zavarodott diákok torzult csoportjairól beszél. (www.pecsma.hu/helyi/2012/09/02/a-lenezett-tanarok-meltosagat-kell-visszaadni/)
Ha a hír igaz, akkor a valóság torzít. Milyen iskolákban jártak/járnak, akik ezt a folytonosan felemlegetett durvaságot tapasztalták? Lehet-e, szabad-e általánosítani egy új tanév kezdetén- az erőszakot, a nyers egymásnak feszülést vízionálva, elfedve mindazt az értéket, amit az iskola valójában jelent?

Lehet-e, szabad-e

Lehet-e, szabad-e meg nem történtté tenni a jókedvet, a találkozás örömét, a szeretetteli ünneplést, amit nagyon sok iskolában a tanévkezdés jelent? ?Sajnos? megkezdődik a tanév- gondolják sokan, hogy a diákok zöme így vélekedik. Tessék talán őket is megkérdezni, bizony-bizony jó iskolai közösségben ez a sajnálkozást többnyire cáfolják a diákok, mert szeretnek együtt lenni, mi több, szeretnek a tanáraikkal is találkozni, sőt! szeretnek együtt dolgozni.

A méltóságot, a tiszteletet, az együttműködést nem a jogszabályok biztosítják az iskolákban, hanem azok az emberi kapcsolatok, amelyek nem elsősorban a tanár ? diák viszonyban formálódnak, hanem ott belül, az értelem és érzelem kibontakozásakor és fejlődésekor.

Ehhez azonban az iskolákban hozzá kell tenni mindazt, amit a tanári pálya magas színvonalú művelése megkövetel: tudást, emberséget, szeretetet, támogatást, odafigyelést? a gyermekek tanítása, nevelése iránti őszinte elkötelezettséget.
Ha ez így megtörténik, mégis miért újra és újra a ?lenézett tanárok? ?ról szóló sommás ítélkezés? Had higgyék, hogy majd valaki – az ő érdekükben – tekintélyt oszt és rendet teremt?
Méltósággal, önbizalommal, szakmai hittel és tudással kijelenthető, hogy ezen már túl vagyunk. Várjuk a rendhez a szabadságot.

Rejtett kincseink – avagy irtó újságírás

Híreket olvasó
Benne van az újságban?

Balogh Zoltán vendég bejegyzése

Rejtett hír kincseink

Hogy manapság miről nem ír – szól – a közújság, tehát a közmédia, nagyon egyszerű példán keresztül mutatom be. A közelmúltban adtam két gólpasszt – a kifejezést újságírói berkekben is használjuk -, tehát két témát az MTI Hírcentrum egy általam nagyra becsült munkatársának. Fél perc csönd a vonal túlsó végén, majd:
– Nagyon aranyos vagy, ezek tényleg szuperjók, de tudod… Ha negatív hírt tolok be, lehet, holnap már nem kell jönnöm dolgozni!
Szomorú idők járnak a magyar médiában, de a hátteret csak a belül élők látják. Jó, a politkacsinálók is. Istenemre és a szakmai bárcámra mondom: nem szeretnék ma közmédia-munkás lenni; részben, mert a ’80-as – nem tévedés, a nyolcvanas! – évek közepén szabadabban dolgozhattunk, mint a maiak.

De, hogy oldjam a hangulatot: a kulisszák mögött sokszor más is van ám, számtalanszor megesik, hogy nem politikai, ideológiai okai vannak, ha valami nem jelenik meg sem újságban, sem rádióban, sem televízióban.
E blog jegyzőjének átküldtem néhány olyan hírt, információt, amik soha nem láttak napvilágot, ám valami csoda folytán, hála a Baranya megyei napilap egyik szerkesztője és egyik tördelője szemfülességének, megmaradtak az utókornak.
Megjegyzem: a blog jegyzőjét felhatalmaztam a szemezgetésre, ám ha bölcs – mint mindig -, akkor mindent megoszt. Mert ezek az anyagok nem osztják meg a közvéleményt.
Balogh Zoltán

Olvass tovább

Gyermekálmoktól az olimpiai lángig

Evelyn Glennie - a zenéről

Vendég bejegyzés, írta: F. Walter Mária

Friss az élmény. Az olimpia megnyitó ünnepsége az éjszaka csodájaként hatott ránk, színek, fények, hangok kavalkádja? a ceremónia nyitó témájában Shakespeare soraival méltón kifejezve:
?Ne félj: e sziget telis teli hanggal,
Mézes dallal mulattat és nem árt.?
Az olimpia eszméje magasztos érzéssel tölti el a sportolókat, a szurkolókat, a versenyektől, az eredményektől azonban ez az esemény távolabbra mutat.  Az óriási harang megszólalása a stadionban minden hangszer hangszínét felülmúlva a sokszínűséget szimbolizálta, kiragadni ebből bármit is leegyszerűsítés lenne, két jelenséget azonban jó lenne emlékezetünkbe vésni.

Olvass tovább

Egy kis összekacsintás

Diploma

Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrája alól
Lehet, rossz estém volt, és csak álmodtam, hogy Pártunk és Kormányunk olyan üzenetet közvetített, mely szerint a felsőoktatásba, az állami finanszírozás égisze alatt most felvetteknek hűségnyilatkozatot kell aláírniuk, húsz évre. E szerint a húsz évből, muszájból, legalább tízet itthon töltenek. Különben: húsz év múlva visszafizetik az állami képzés költségeit – ami az orvosoknál momentán tízmillió is lehet -, vagy megfizetik a saját képzésüket, ha nem írnak alá, ronda kifejezéssel költségtérítésen tanulnak.
Lehet, csak rossz estém volt, mert ma, ahogy böngésztem itt és ott, nem igazán találtam rá a tegnapi közmédiás bejelentésre. Ami passzol minden más bejelentéshez, mint Ájemef, ki az országból!, Negyvenhétezerből meg lehet élni!, Mingyá’ ötmillió munkavállalónak kell lenni! meg a többi.

Ez utóbbi, felsőoktatási jelmezbe bujtatott röghöz kötés, szerintem, a megatöbbi kategóriába tartozik.

Olvass tovább

Mindennapi történet

Balogh Zoltán vendég bejegyzése

Ma felhívott egy régi-régi ismerősöm, egy hónap után, előtte mindig hívott. Egy hónap után volt pénze, valahonnan, a telefonra.
Az ismerősöm negyvenes munkanélküli férfi, egy lepusztult faluban, ahová Pécsről költöztek, ő és az édesanyja, akivel összekötötte az életét az egykori olimpikon atléta, majd sikeredző. A Mama – így hívja – pár hónapja agyi infarktust kapott.
Mindenki lemondott róla, a lassan hetvenes Marikáról. A sebészek, Pécsen, aztán az orvosok, Szigetváron.

Olvass tovább

Tilos a lista

Vendég bejegyzés, írta F. Walter Mária.
A tanítási órákon elkerülhetetlenek az aktualitások: a Vénusz-átvonulás napján egy kis csillagászat a tanév végén kifejezetten jót tesz a fizikában megfáradt diákoknak. A gyönyörű képek között tallózva az Index-en egy képaláírás egy Örkény?mondat:
Ezt a kis testi hibával született kört ki vigasztalja meg?

Megállunk, Örkénynél maradunk, hiszen a Vénusz már úgyis át/elvonult, a képek megőrzik az emlékezetét a következő 113 évre.
Az óra fonalát az irodalom okán a másnapi esemény említése fűzi tovább: kezdődik a könyvhét – az ünnepi.
A definíció – különösen fizika órán – nem haszontalan, hiszen a fiataloknak minden könyvhét új és hát? legyen ünnepi. Régi könyvheti történésekről megemlékezni ? így tanév végén belefér az ünneplésbe. Jó arról nosztalgiázva mesélni, az egyetemi évek alatt milyen izgalommal vártuk az új könyvek megjelenését, jó előre betervezve az ösztöndíjat a kihagyhatatlan újdonságokra. Majd az jelentette az izgalmat a vizsgaidőszakban, hogy a szakkönyvek vagy a szépirodalom élvezzen-e elsőbbséget, hétköznap vagy ünnepnap legyen a könyvekkel való találkozás.

Olvass tovább