Őskeresés

Családi történelem

Régi sírok a mánfai temetőben.
A mánfai temetőben

Klára lányom a vállára vette a család történetét, levéltárakban kutakodik, régi anyakönyvekből kaparja ki a múltból azt, ami még nagy nehezen kikaparható.
Persze nem csak egyszemélyes program ez, “riportokra” bírja a hozzátartozóit és kirándulásokat teszünk elhagyatott temetők megdőlt keresztjei alatt, kullancsokat és tapasztalatokat szerezve az idők múlásáról.
Akár úgy is mondhatnám: összeköti a korábban elszakadt, elrongyolódott rokoni szálakat nem csak élők és holtak, hanem az élők között is! Talán ebben van a legnagyobb jelentősége a közös őskutatásnak…

Olvass továbbŐskeresés

Mindennapok

Törlök-zúzok a Facebook fiókomban

Sőt, a fiókjaimban. Merthogy évek óta kísérletezem, mi van akkor ha így, mi történik ha úgy. Aztán az történt, hogy már magam se ismertem ki magam a profil meg az oldalak dzsungelében. Törlöm az egyik oldalt, amely csupa személyes megjegyzést tartalmaz a mindennapokról, mert ilyenből másmilyen is van. Minek ilyenből kettő.
De törlés előtt olvasok – s ráébredek, hogy egész príma keresztmetszetet kapok az elmúlt évek történéseiből. Magán történelem közügyi beütéssel? Szóval mentek is egyes szövegeket és most közreadom. Haladjunk is most már az időben visszafelé:

Tegnap este a Bura után – az előzetesben beharangozott, nyirokrákkal diagnosztizált Cynthia-eset okán – belenéztem a Frizbibe.
Azonnal megállapíthattam, hogy Hajdú Péter tehetségtelensége semmit nem kopott az évek során, kitűnően tartja magát.
Cynthia nem önálló lényként került terítékre, hanem Varga Viktor kedveseként. (Az ilyen felvezetés nagyjából annyit jelent:
kisanyám, te egy senki vagy, de mákod van, hogy itt ez a Viktor gyerek, általa most lehetsz valaki.)
Magáról a limfómáról nem sokat tudtunk meg, se a társadalomról, amely évente négyezer magyar beteget ránt magával a celebek világánál sötétebb bugyrokkal
tátongó egészségügy intézményrendszerébe. A rák, mint érdekesség jelent meg, mint eladható sztori, leöntve valami nyúlós, hősiességként eladott mázzal.
Rohadt egy műsor volt!

Olvass továbbMindennapok

Rézkarc

Nyári Lóránt: Papszigeti fák; rézkarc
“Művészileg ellenőrzött”

Felújítás zajlik minálunk, annak minden keservével. Persze, lehet, valaki élvezi az ilyesmit, de jómagam a hátam közepére sem kívánom. Tucatnyi mesterember és kisinas, kosz, felfordulás, pakolás, üzletlátogatás, cipekedés és bukszanyitogatás rendesen.
Szekrény mélye nyílik, szekrénytető ontja titkait. És szapora “azt sem tudom mi ez, honnan van, mit csináljunk vele”.

Olvass továbbRézkarc

Dráva Rádió: vissza a városba!

Bognár László

Bognár László, PécsA hajnal egy hosszú, távoli géppisztolysorozattal köszönti Eszéket.
Pedig elvileg tűzszünet van.
Hja, az elvek? – de az elvekről majd később.
Előbb tegyünk egy sétát az esti Dráva parton, ahol a szúnyogok a legízletesebb falatnak a bokámat nevezték ki. Hiába na, háborúban nem a szúnyogokat irtják. Reggelre óriásira dagad a lábam, a Baranja Rádió horvát lányaitól valami rongydarabot kérek, hogy borogathassam.
Nyelvi nehézségek támadnak, itt most senki sem tud magyarul, s nem segítenek a békeidő szavai sem, amelyekkel olyan jól elboldogultam korábban a szlavóniai városban. Vagyis se a Napoleon-konyak, se a blues, se az Agfa kazetta kifejezés nem segít.

Olvass továbbDráva Rádió: vissza a városba!

Dráva Rádió: sajtótörténeti pillanat

Antal Ildikó
HAntal Ildikó Dráva Rádióúsz évvel ezelőtt amolyan pályakezdő újságíróként kerültem a szerveződő Dráva Rádió csapatába. Mint afféle nyeretlen kétévest, magával ragadott a hév, a számomra már akkor is ismert és tisztelt kollégák, Balogh Zoli és Káplár Laci lelkesedése, a többiek bizakodása, elszántsága és hite – s nem utolsó sorban a kalandvágy.
Eszék, a közös élmény, s persze a szakmailag új terület vonzása magától értetődővé tette, hogy kipróbálom magam rádiósként is. S bár szinte pillanatok alatt kiderült, hogy nem a mikrofon az én világom, mégis örülök, hogy részese lehettem ennek a nemcsak sajtótörténeti, de történelmi pillanatnak is.

Olvass továbbDráva Rádió: sajtótörténeti pillanat