• Miért egészséges a magyar futball?

    Aki olvasta Végh Antal Miért beteg a magyar futball c. riportkötetét, az most alighanem értetlenül néz blogbejegyzésem címére, hiszen az eredmény (magyarán a kudarc kudarc hátán) ugyanolyan, mint akkoriban, az átkosban volt. A Végh Antal riportjával azonos címen kiadott, focival kapcsolatos, gyűjteményes könyvének címlapja már a jövőt, hogy úgy mondjam a mi időnket is megelőlegezi: két férfi a temető egyik beton-fejfájára támaszkodva bámulja a távoli meccs színterét, a labdakergetők iparkodását.

  • Csányi, a pénz, a labdarúgás meg a fel nem oszlatott homály

    Csányi Sándor hamiskás mosolya körül most megint elkezdtek pattogni a labdák, s az aranylábú fiúk újra érmekről álmodozhatnak a hírek szerint. Hiszen Csányi, a hatodik leggazdagabb magyar az MLSZ elnöki székében foglal hamarosan helyet. 2006 februárjában még arról meditáltam e blogban, hogy a félreértések elkerülése végett tisztázzuk: a magyar labdarúgásnak nem Csányira van szüksége, hanem a pénzére. És persze Csányiról is feltételezhetjük: akármilyen buliba nem megy bele!

  • Jótékonysági vízilabda gála – Ganxsta Zoleeval

    Időpont: 2010. január 23. 16.00; Helyszín: Abay Nemes Oszkár Sportuszoda Program: Ganxsta Zolee és a Kartel Koncert Pécsi Vízmű PVSK-Füszért ? ZF Eger bajnoki mérkőzés A Pécsi Vízmű PVSK-Füszért vízilabda csapata következő bajnoki mérkőzésének bevételét a PTE Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinikájának támogatásra utalja át. Emellett az uszoda előterében kihelyezett pénzgyűjtőben két hétig várják a sportszerető emberek anyagi támogatását. Az így összegyűlt támogatást a csapat vezetősége és játékosai február 6-án adják át a Gyermekklinika vezetőségének és kis betegeinek.  További információ: Ambrus Tamás 70/3330127 Katona Petra 20/9210-612

  • El Camino – Finisterra vagyis Világvége

    Amerika felfedezése előtt az európai ember azt gondolta, hogy itt, Hispaniaban, háromnapi járóföldre Santiago de Compostelatól, ez a földnyelv a Világvége. Hogy innen nincs tovább… Az európai ember azóta sok mindent megélt. Gratulálok a lányomnak, aki a 890 kilométeres utat gyalog megtette, elment a Világvégére is, és a minden ember számára érthető nyelven üzente onnan ezt. *** A lányom blog beszámolója az Útról: El Camino

  • El Camino: a lányom elérte a célt, Santiago-t

    Chiara győzött! Végiggyalogolta a nyolcszáz kilométert – de nem áll meg, a tengerig  az óceánig megy tovább. Győztünk – mondom így, többes számban, mert akinek szurkolunk, azzal emelkedünk magasba, ha győz, és vele hullunk a porba, ha veszít. Santiagoról (Santiago de Compostela) mindössze annyit tudok, hogy tegnap este utcazene szólt, miközben a katedrális mellett négy euroért mérték a “győzelmi” sört. De mégis, kevés várost kedvelek ennyire! *** Előzmények: El Camino: magyarok túl az ötszáz kilométeren El Camino *** A lányom blog beszámolója az Útról: El Camino de Santiago – az Út

  • El Camino: magyarok túl az ötszáz kilométeren

    El Camino, vagyis nyolcszáz kilométer gyalog, Spanyolországban. Az előzményekről itt: El Camino. Chiara lábán vízhólyag keletkezett – stílszerűen mondva El Hólyag – a kép valódi, de nem a lányom vízhólyagját mutatja, (neki szebb lába van s így nyilván a vízhólyagja is szebb), hanem a gyógymódot, amellyel elérhető, hogy a cérnaszálak folyamatosan elvezessék a vizet a bőr alól, s így a vándor mégiscsak róhassa a poros utat.

  • El Camino

    Az El Camino egy nyolcszáz kilométeres zarándok út, Spanyolország északi részét szeli át. Napjainkban nem csak hívők, hanem mindenféle más népek is nekierednek, hogy rátaláljanak valamire, ami bennük él, csak még nem találták meg. Vagy ki tudja miért… Na, persze nem én indulok neki, nem ettem meszet, hanem a nagyobbik lányom. Ő a mészevő most a családban. Teli vagyok aggodalommal… Persze nem is tudom, miért is aggódom, e majd’ harmincéves fotó is jól mutatja – izmos, gyakorlott lábakon indul el ő. Igaz, most nem háromkerekű bicajon, hanem gyalog, hátizsákkal rója majd a fáradságos kilométereket a poros Galíciában.

  • World Press Photo kiállítás, Pécs

    Először vidéken a World Press fotókiállítás! – harsogják a pécsi tömegtájékoztatás fórumain, gondolván, ez jókorát emel a városon. Pedig pusztán a vidékiségünk újbóli felemlegetése ez, a kisebbrendűségi érzésünk kompenzálása, amely már eddig is csalóka utakra vitte olykor a poliszt, amely éppen azért lehet értékes és lakható, mert itt van vidéken, kicsiny és barátságos, olyan, amilyen, a fene se akar nagyobb, büdösebb, zsúfoltabb metropolisban élni. Ez az “először vidéken” kifejezés – nem egy pompás marketing fogás, csupán némelyek nagyzolási mániáját hivatott szolgálni – és szépen tükrözi is azt!

  • A kerékpár

    A kerékpár az az eszköz, amely a kerékpárlakat fogalma nélkül nem értelmezhető! Ugyanis a nélkül – szó szerint – nyomtalanul fog eltünni a két kerék és az azt egyetlen szerkezetbe foglaló váz a kényelmes űlést biztosító nyereggel, amelyet nem lóról szokás lelopni, csak a régmúlt idők emlékére nevezzük így. Csernobil óta, mint képünk (by Kaktuszka) bizonyítja, nem ritka az éjidőn kerekét villogtató bicikli. Ez még mindig jobb, mintha maga a kerékpáros sugározna, de belőle már remélhetőleg eltávozott a hasadóanyag, mint nagyanyánkból a DDT. Apropos bicikli. Mint általában a közkedvelt járműveknek, a kerékpárnak is több neve van: kerékpár, bicikli, bringa sőt a déli tájakon a canga név sem számított ritkaságnak a…