• Bicikliző pár

    Koronavírus ellen: biciklire pattan az ország

    A koronavírus terjedése számtalan téren kényszerít minket az alkalmazkodásra. A korlátozott kijárási tilalom nem tiltja az egyéni sporttevékenységet, tehát bringára pattanhatunk. A tömegközlekedés nehézkessé, barátságtalanná vált, tehát ez a helyzet is előtérbe gurítja, mintegy két keréken, a kerékpárt.

  • Sielőknek, horgászoknak, kertművelőknek – fényvédők

    Egészség szolgáltatás Meglehet, most, amikor a fényvédelemről írok pár sort, lesznek, akik rossz néven veszik! Mert miért is nem örülök inkább annak, hogy végre hét ágról süt a nap, hogy kibújnak a föld alól a hóvirágok, sőt itt-ott már az ibolya is. Szóval küszöbön a tavasz és akkor az örömóda zengetése helyett fényvédő faktorokról fogok itt beszélni eléggé el nem ítélhető módon.

  • A foci, mint gerillamarketing a vezér oldalán

    Az oslói foci diadal Mi itt Kishantoson *, nélkülözve a helyi NB I-es csapat létezését, természetesen a Hertha Berlinnek drukkolunk.Szomorú hét is ez, hiszen a német válogatott szereplése miatt nem lesz a Bundesligában mérkőzés, így be kell érnünk a hazai eseményekkel.Valaha persze szerettük mi a magyar válogatottat is, de amióta egyre őrültebb módon keverik bele a politikát, a magyar foci már nem labdarúgás, hanem “stratégiai ágazat”, amelynek pompás palotákat emelnek országszerte, némelyikhez számolatlan milliókért még kisvasút is vezet.Ez persze nem jelenti azt, hogy ne örülnénk az oslói diadalnak, hogy ne ugrabugrálna az örömtől a piros-fehér-zöld szívünk a bordáink alatt.

  • Pótselejtező

    Foci EB nélkülünk? A 2016-os Európa Bajnokság, melyet Franciaországban rendeznek, könnyen lehet, hogy a magyar válogatott részvétele nélkül fog lezajlani. De reménykedjünk a pótselejtező sikerességébe, amely eltörölheti az évtizedekig hallott szólamokat, amelyek újraéledésére is van komoly esély. A fű túl zöld volt, a szél mindig rossz irányba fújt – na meg a bíró is -, a partjelző rosszul lengetett, sérülés és igaztalanul kapott sárgák és pirosak miatt a legjobbjaink hiányoztak, miközben az ellenfélnél beérett egy új generáció, megmérgezték a csapatot, ennyivel a tengerszint fölött vagy alatt nem is lehet futballozni, egy centin múlott, ha befelé pattant volna, egyszóval a török gyerek mindig elvágja… Mint ahogy most is elvágta. Örökös Mohács…

  • Hertha, Dárdai, siker

    A Hertha magyar csapat! Dárdai Pécsett nem csak magyar, hanem pécsi is. Így aztán minden Hertha siker dupla örömöt jelent a városban. Most, hogy a PMSC az ismert körülmények miatt az NB III-ban teszi-veszi magát, a pécsi polgár a Herthának drukkol, ha a jó focitól valamilyen sikert remél. Nem tudom, ma hány pécsi családban kapcsoltak az Eurosport csatornára, hogy a Bundesliga meccs összefoglalójában nézzék meg a Hertha BSC-Hamburger SV mérkőzést, de minden bizonnyal nem egyedül voltam.

  • Horgászat és harcsa nyúzás

    Ez a bejegyzés felkavaró képet tartalmaz, alkalmas a nyugalom megzavarására, tehát a nyúzott afrikai harcsa látványától ódzkodók ne nézzék és ne olvassák! A láb és a horgászat Ha az ember szandálban horgászik egy álló napon át, akkor amellett, hogy az adott nyáron kissé mintás lábakkal fog mutatkozni a strandon embertársai előtt – akik vidám hahotával jutalmazzák a spontán produkciót – más tapasztalatokra is szert tehet. Én például Zsolt nevű horgásztársam afrikai harcsafogásaiból tanultam sokat.

  • A kedvenc magyar csapat: Hertha BSC

    Miért beteg a német foci? Ha néhány évvel ezelőtt azt mondja valaki, hogy a magyar, focit kedvelő társadalom kedvenc csapata a Hertha Berlin lesz, azt kikacagom. Pedig így lett napjainkra! Tegnap este nyilván nem egyedül tapadtam az Eurosport2 televízió magyar nyelvű adására, hogy HD minőségben élvezzem a meccset vagy éppen dühöngjek, hogy miért is beteg a német labdarúgás 🙂

  • Horgászni jó

    Szeretek horgászni A vadászat és a horgászat között az a nagy különbség, hogy a lelőtt szarvast más vadász már aligha lőheti le, miközben a kifogott (és visszaengedett) halat egy másik sporthorgász még újra kifoghatja. Vagy két évtizedet hagytam ki, ennyi ideje nem vettem horgászbotot a kezembe, mert eléggé el nem ítélhető módon a munka mögött hátérbe szorult mindenféle szórakozás, hobbi – és a részletek ismertetése nélkül annyit hadd jegyezzek meg, meg is “bűnhődtem” emiatt. Rosseau most nyilván mosolyogna – no, lám, vissza a természetbe te is, arany barátom, ott a huszonegyedik században! És tényleg így van, istenien érzem magam a víz partján.

  • Mestereimtől

    Az ember nem mindjárt úgy születik, hogy mestere volna valaminek. Először bizony csak csetlik-botlik, teszi-veszi magát (bár sokaknak éppen ilyenkor a legnagyobb a szája, s óriási ego takarja a kezdő lépések bizonytalanságait.) 1.) Engem a rádiózás rejtelmeibe, a glossza-borotva használatába (mivel mindig piszok szőrös a társadalom arca) Balogh Zoli vezetett be. Persze ezt ő nyugodtan letagadhatja, ha akarja, hiszen nincs is bosszantóbb, mint egy önjelölt tanítvány! Mindenesetre Zoli küldött most egy rövidke írást, amit nem a Mesterem iránti tiszteletből, hanem AMÚGY, közzéteszek:

  • Kinek mennyi az ára?

    Olvasom az Új Dunántúli Napló sport rovatában, hogy ha Matyi Dezső, a Pécsi MFC  tulajdonosa eladná a labdarúgóit, akkor fantasztikusan nagy összeggel keveredhetne ki a patinás klub tulajdonlásából! Patinásnak csak azért mondom a klubot, mert amikor még Pécsi Dózsa néven rúgták benne a labdát, akkor az apám ennek a klubnak szurkolt. De sajnos, ez a patina már lepattogzott a csapatról.