Média: hazugság és őszinteség a tv-ben, rádióban

Média: tv
Televízió: a tv-ben bármi megtörténhet

Krug Emília és a durva műsorvég az ATV-ben

Az ATV média műsorvezetői skáláján − a tehetség tartományában mérve − Krug Emilia nagyjából a középmezőnyben foglal helyet. Nincs annyira mélyen, mint Kárász Róbert, s pláne nincs olyan magasan, mint Simon András vagy Rónai Egon.

Ám van valami, amiben utolérhetetlenül érzéketlen − népiesen szólva tapló − ez pedig az a frenetikus képessége, hogy a reklám okán, vagy a műsoridő lejárta miatt mondat közben belefojtsa a szót a vendégbe.

Ez annyira zavaró tulajdonsága, hogy simán tönkreteszi vele a nagy nehézségek árán középszinten lehozott műsorait.

Könyörgöm, hívja már föl valaki erre a figyelmét a csatornánál!

*****
Még egy kis ATV: Karcsika a televízióban

Média hazugságok

2007. június 10.

Mottó: „Ha valaki kitalálná, hogy az eszkimó műsorok nagyobb nézettségett érnek el és több reklámbevételhez vezetnek,… akkor a Vészhelyzet Alaszkában játszódna!”
Bernard Goldberg, MÉDIA-HAZUGSÁGOK

És láss csudát, az Egyesült Államok piacán kezd kifizetődni „az afrikai és ázsiai származású amerikaiak” szerepeltetése, különben nem gyűrűzne be a magyar képernyőkre ennyi fekete és ázsiai arc az amerikai sorozatokkal, amelyek nyilvánvalóan alacsony árúknál fogva elfoglalják a kereskedelmi csatornáinkat!

De ez nem mindig volt így Amerikában!

1999-ben az USA közvélemény-kutatói azt tapasztalták, hogy a Vészhelyzet a 2. legnézetteb műsor a fehérek körében, míg a feketék csupán a 22. helyre sorolták.
/Bernard Goldberg, MÉDIA-HAZUGSÁGOK, Focus, 2002.; 206. old./

Vége a médiában a fehér világnak?

Amióta figyelemmel kísérhetjük mi, magyarok is a sorozatot, láthatjuk, hogy az afrikai származású szereplők, kiegészülve pl. indiai és más származású szereplőkkel is, szépen megszaporodtak!

Vége a fehér világnak – AMERIKÁBAN! Amit nem tudtak elérni a faji egyenlőségért kűzdő mozgalmak, lám, azt elérte a fizetőképes kereslet alakulása.
De nem is tudom, miért a Média-hazugságok c. könyv és annak tartalma jut eszembe, amikor nálunk az őszinteség uralkodik a televíziókban!
A minap, a TV 2-őn, a Tények végén maga a műsorvezető hölgy, bizonyos Kriszta jelentette be: „Össze-vissza beszélek!”
És tényleg így van!

Ha elfogadjuk azt a tételt, miszerint a tv-k híradója ugyanolyan szórakoztató-műsor, mint a többi, és funkciója szerint a középosztálybeli fehér népesség csatornához-kötése a feladata (nem a híradás), akkor kihámozhatjuk a TV 2 (vagy bármelyik kereskedelmi csatorna) híradójából, hogy a magyar fehér középosztálybelit mivel lehet az adóhoz csábítani!

Bűnügy, baleset, katasztrófa, amennyi belefér, egy kis pártoskodás a botrányok felől, és UGYANAZON VÁGÓKÉP sokszori mutogatása! A magyar fehér középosztálybeli, mint „fizetőképes kereslet” imádja a zsanettes hírek alatt egy rendőrautó oldalát nézegetni, hetekig, hónapokig egyfolytában, minden este! Egyszóval a magyar fehér középosztálybeli egy kretén, hülye állatfajta – nem csoda, hogy ott tart az ország, ahol!

Másfelől viszont nagyon jó, hogy ilyen a fehér magyar középosztálybeli, mert olcsón lehet számára műsort gyártani. Egyetlen snittel el lehet lenni hetekig!
Csak nehogy változzék a fizetőképes keresletet megvalósító közönség igényszintje, mert akkor nyújtani is kéne valamit! Márpedig akkor csökkenne a profit…

Marketing átverések: rádió

Kedves ügyfelem kért meg, tegyem fel a honlapjára az egyik rádiótól mp3-ban megkapott hirdetését. A 30 másodpercből éppen 10 megy el arra, hogy az amúgy hangulatos reklámban szereplő szolgáltatás telefonszámait „eldarálják”. Átverés ez a javából, mert a rádió szorgos dolgozói nyilván elfelejtették tájékoztatni az ügyfelüket, hogy nincs ember a földkerekségen, aki tollal-papírral hallgatna rádiót!

Na, és aztán a dilemma, hogy az egy megánál is több hanganyagot feltegyem-e a honlapra? A modemesek nyilvánvalóan elharapnák a gigámat az egy megáért, ha feltenném! Vagyis nem is rám zúdulna a harag, hanem a bővérű rádióreklámját honlapra tevő SZOLGÁLTATÓRA meg a szolgáltatására.
Nos, mindezt megírtam e-mailben az ügyfelemnek, s most azon rágódom – az őszinteségem miatt nem leszek-e rövid úton „kirúgva”. Ugyanis kedves népszokás a rossz hír vivőjének lecsapatni a kobakját, mert csak a rossz szájízt hagyja maga után, ha elmondjuk: amit erre a rádióreklámra költött, azt nyugodtan elihattuk volna!

Rádió és reklám

Idáig hallom a rádiót, ez a Sláger Rádió. A hírek után lelkes mitugrász közli: a következő egy órában majd tőle jön a zene, nagyon jó zene lesz, ráadásul reklámok nélkül. Micsoda óra lesz…
Aranyapám, egy olyan rádióban, amely reklámokból tartja el magát, meglehetősen fura reklámmentes órákat mutatni fel értékként. (Vagy jutalomként vagy díjként vagy mittudomén milyen jóként.)
Szóval egy órán át nem lesz reklám – a reklámok által eltartott rádióban. Malvina kedvéért írom most így, közérthetően, konkrétan és korszerűen: hát ez beszarás!

Botrány-média

2006-09-20

Napjainkban a hír nem születik, hanem gyártatik.
Ma már a hír motoros futárral robog a szerkesztőségekbe. Csak pár szót kell odalökni a kapott hír elé és kész. Az újságírók java elmehet…
Így működik a botrány-média, s már az maga botrány, hogy így is lehet.
Hogy ez szinte már fundamentuma lesz ma a magyar hírközlésnek – az csupán azt bizonyítja: ezt az egyet jól eltanultuk a nyugati újságírástól.
De azért mást is kellett volna…

Botrány és ellenbotrány – egyre magasabb az ingerküszöb, tehát a minimális határ a médiába-kerüléshez már minimum egy közszolgálati televízió felgyújtása lesz!
Illetve szeptember tizennyolcadika után már ez sem lesz elég!

Apropos elég! ELÉG!!!

Dráva Rádió: hit és barátságok

Németh János

Németh János - színész és a Dráva Rádió műsorvezetője

Az egész elgondolás lényege az, hogy olyan emberek ültek össze, akik szerettek volna valamit csinálni. Megvalósult!
Hogy ez az életemet hogyan befolyásolta? (Mit ?befolyt?, ez egy cunami volt!) Magával ragadott.
Mit adott? Barátságot.
Ha nincs a DR, nem megyek fel a Tettyére az éjszaka kellős közepén Balogh Zoltán főmogullal világot váltani – taxival. Kinek a stúdiójában próbálkozhattunk volna, ha nem Sándor Péterében? Ki ő, akivel, a mai napig, ha találkozunk, ott tudjuk, értjük egymást, ahol hagytuk, Eszéken: Réka, Baranyai Zoltán. Ez volt a kezdet, aztán jött még sok-sok tehetséges, jó ember.

Egy légtérben működtünk (direkt nem azt írtam, hogy dolgoztunk) a horvát kollégákkal. Befogadtak minket. Látták, hogy komolyan gondoljuk. Ahogy vége volt a napi 10 órás műsorvezetésnek, elmentünk a Drávára sörözni. Kikapcsolódás.
Szintén a barátsághoz tartozik a határőrség. Az első számot minden reggel nekik küldtem, egy jó zúzós rockot: Led Zeppelint. Hitet.

Átéltük a háborús időszakot. Karcsika, az igazgató egy mobil stúdiót alakított ki, mondván, hogy vész esetén a pincében lehet majd tovább rádiózni.
Pár évvel később, már nem Eszéken volt a DR, mentem Horvátországba, állok a határon, mikor odajön hozzám a határőr, és megkér, hogy álljak félre az autóval és menjek be vele az épületbe. Ott várt a vámparancsnok, és azt mondta: látja, János, az egész épületet felújítottuk, de egy nosztalgiánk maradt, és ezt ki is ragasztottuk. Nézze meg. És akkor elkönnyeztem magam, mert az nem volt más, mint egy Dáva Rádiós plakát.
Mit érzek most? Hiányt.

Ps: Bognár Laci! Ez nagyrészt Neked köszönhető, hogy elvetemültem a hit és az alázat csapdájában. Köszönöm.

Dráva Rádió: sajtótörténeti pillanat

Antal Ildikó Dráva Rádió

Antal Ildikó
Húsz évvel ezelőtt amolyan pályakezdő újságíróként kerültem a szerveződő Dráva Rádió csapatába. Mint afféle nyeretlen kétévest, magával ragadott a hév, a számomra már akkor is ismert és tisztelt kollégák, Balogh Zoli és Káplár Laci lelkesedése, a többiek bizakodása, elszántsága és hite – s nem utolsó sorban a kalandvágy.
Eszék, a közös élmény, s persze a szakmailag új terület vonzása magától értetődővé tette, hogy kipróbálom magam rádiósként is. S bár szinte pillanatok alatt kiderült, hogy nem a mikrofon az én világom, mégis örülök, hogy részese lehettem ennek a nemcsak sajtótörténeti, de történelmi pillanatnak is.

Olvass tovább

Dráva Rádió: Szertelen bejegyzések egy szeretett naplóból

Balogh Zoltán vendég bejegyzése

Kijátszva a frekvencia moratóriumot – azt, hogy itthon nem lehetett új rádiót, televíziót indítani -, egy több évvel korábbi ötlet nyomán, 1993. augusztus 1-jén megkezdte a műsorsugárzást egy szomszéd, ráadásul háború sújtotta országból Magyarország első „legális kalózrádiója”, a pécsi kötődésű Dráva.

Egy szobában aludtunk Káplár Lacival az eszéki Hotel Osijek második emeletén, a déli oldalon. A Dráva Rádió első hírszerkesztőjének ?beszoktatási időszakát? éltük éppen: ismerkedjen, két nappal az indulás előtt, a körülményekkel.
A szállót a második emeletig lehetett lakni akkoriban, a Dráva-parti betontömböt, hála a folyótöltésnek, csak a harmadiktól lőhették be a szerbek.
Reggel ötkor megszólalt a géppuska. Laci derékszögbe pattant az ágyán:
– Mi ez?!
– Géppuska.
– Kik lőnek?
– A szerbek. Minket.
– Támadás?!
– Csak ébresztő.
– Már azt hittem, lemaradtam valamiről ? feküdt vissza a klasszikus hírügynökségi újságíró.

Olvass tovább