Méhes Karcsi kávéja

Gyániba gyatra a közlekedés – tudom meg Az év novellái 2013 című kötetből, bizonyos Méhes Károly fiatalember tollából, aki naná, hogy nem ezen szomorkodik a pécsi Árkád áruház kávéforgalmazó üzletében, hanem valami fekete lét szürcsöl, vagyis élvezi az életet, vagy talán pontosabb kifejezés, hogy felhőtlenül habzsolja azt, miközben Gyániban ugyebár a gyatra közlekedéstől szenvednek a magukra hagyott hősei!

Olvass tovább

Oroszlecke kezdőknek

Sör = pivo

Balogh Zoltán vendég bejegyzése:
E blog jegyzője finoman megrótt: nem érti, néha miket beszélek itt, oroszul.
Következzék tehát némi orosztan ? a múltból, természetesen, hiszen abból táplálkozunk, egyébiránt akad még néhány jó közhelyem.
Annak idején, bár bírtam a nyelvet ? Tak malagyec, haraso rugájetsza! (Ez a kitűnő/fasza srác milyen jól káromkodik!), – Bugy asztarozsen, tripper vazmozsen! (Légy óvatos, különben trippert kapsz!)  -, jó pár dologra magam is rácsodálkoztam, egy krasznodari, két hónapos egyetemi nyelvi kurzus résztvevőjeként.
Meglepett például az a lelkes fogadtatás – ez volt a moszkvai olimpia előtti évben -, amikor húszegynéhány fős csapatunk éppen csak betuszkolta magát a krasznodari egyetem finoman szólva is sivár szobáiba. Egyszerűen lerohant bennünket a Druzsba nevű bennszülött törzs, a társalgás akkor vett igazán baráti felhangokat, amikor a farmerdzsekimre alkudtak, aranyáron.

Olvass tovább

A külföldi diplomám története

Balogh Zoltán vendég bejegyzése:

Manapság sokat foglalkozik az ilyen meg olyan sajtó, mindenféle diplomákkal.
Nem értem, mi kivetnivaló abban, hogy diplomát nagyon egyszerűen is lehet szerezni. Hozok egy – saját – példát rá!
Van egy 1987-es keltezésű szovjet diplomám. Nem loptam, nem fizettem érte, sőt: pénzt is adtak hozzá.
– Szombaton lesz műsorod? – kérdezte az akkori november elején a főnököm.
– Nem lesz.
– Akkor te utazol, Lvovba!

Olvass tovább

Megtaláltam Vlagyimirt

Moszkva, Kreml

Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrájáról

Moszkva kétszáz plusz pár ezer kilométeres körzetében, a moszkvai olimpia előtti évben ? hogy mikor, nézzenek utána! -, három dolgot lehetett kapni. Trippert, kis, közepes és még nagyobb Lenint, meg vodkát.
A trippert elkerültem, mert egy leendő képzőművész orosz barátom javallatára, aki, a kint megélt nyelvvizsga-tanonc születésnapomra, azt a kártyát adta, fonetikusan: Bugy asztarozsen, tripper vazmozsen!
Megfogadtam.
De Lenint venni kellett, a vodka mellé, a Szojúzban majdnem annyi Lenin volt, mint vodka. Egy sor vodka, egy sor Iljics. Egy jó vodka: két rubel. Egy közepes Lenin: három.

Olvass tovább

Küszöbök

Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrájáról

Félidőben, 1977-ben, kirúgtak a miskolci Nehézipari – Korábban Rákosi Mátyás – Műszaki Egyetemről, Budapestre mentem. Valahol dolgozni kellett, bejelentkeztem a nem mai Magyar Távirati Irodához, a fotósokhoz, világosítónak.
Jó volt, ott csak lámpákat fényeztem, cipeltem a táskákat a művész urak után. Havi ezerhétért.
Ám többet lógtam a belpolban, mint a saját fotószerkesztőségemben, mielőtt előléptettek volna gyakornoknak – lehet, meglátták az elfajzást a látás irányába -, döntöttem: kéne egy diploma.
Fotóssegéd, francia-magyar szakos gimis, Miskolcon francia szakfordító… Az MTI bevette. A leggyorsabb: a külker.

Olvass tovább

Megtekintési nyilatkozat – eladó lakások

Eladó lakások megtekintése és a megtekintési nyilatkozat

Ismerősöm ontja a szót, lakásvásárlást tervez és eme jeles alkalomból eladó lakásokat tekint meg, ahol megtekintési nyilatkozat várja, amely külön tanulmányt érdemelne amúgy, a sok tapasztalat bájtokért vagy nyomdafestékért kiált, hogy hogyan is él a nép, mint nyög vagy épp ellenkezőleg, miképpen urizál, az elszegényedők, a válásba belefulladók, a hitelüket törleszteni képtelenek miként menekülnének a külvárosokba, kisebb és poshadtabb lyukakba, miközben azok, akik megvastagodtak valahogy, azok miképpen nyomulnak a város érdesebb részeiből a hetyke hegy, a Mecsek oldalába, palotát játszva az átalakítás tervrajzain, teniszpályát és medencét álmodva a régi kóceráj udvarára.

Olvass tovább

Közmunka a forradalomban

Közmunka, árokásás
Közmunka

Közmunkások a kapanyélen

Dr. Szabó János egyetemi tanár, a megszüntetett jogi tanszékről, egy évre a nyugdíj korhatártól, balját a kapa nyelén pihentette miközben jobb alkarjával az izzadságot törölte le a homlokáról. Mellette, a gazos vízelvezető árok mélyén Orsós Dezső is szusszant egy parányit, aki már régi közmunkás volt, és most szárnyai alá vette a közmunkásként még csak kezdő, láthatóan szárnyaszegett, elesett professzort.
– Kurva meleg van, professzor úr, ekkora meleget talán még az egyetemen se tanítanak! – sóhajtotta Orsós a közmunka során.

Olvass tovább