• Méhes Karcsi kávéja

    Gyániba gyatra a közlekedés – tudom meg Az év novellái 2013 című kötetből, bizonyos Méhes Károly fiatalember tollából, aki naná, hogy nem ezen szomorkodik a pécsi Árkád áruház kávéforgalmazó üzletében, hanem valami fekete lét szürcsöl, vagyis élvezi az életet, vagy talán pontosabb kifejezés, hogy felhőtlenül habzsolja azt, miközben Gyániban ugyebár a gyatra közlekedéstől szenvednek a magukra hagyott hősei!

  • Oroszlecke kezdőknek

    Balogh Zoltán vendég bejegyzése: E blog jegyzője finoman megrótt: nem érti, néha miket beszélek itt, oroszul. Következzék tehát némi orosztan ? a múltból, természetesen, hiszen abból táplálkozunk, egyébiránt akad még néhány jó közhelyem. Annak idején, bár bírtam a nyelvet ? Tak malagyec, haraso rugájetsza! (Ez a kitűnő/fasza srác milyen jól káromkodik!), – Bugy asztarozsen, tripper vazmozsen! (Légy óvatos, különben trippert kapsz!)  -, jó pár dologra magam is rácsodálkoztam, egy krasznodari, két hónapos egyetemi nyelvi kurzus résztvevőjeként. Meglepett például az a lelkes fogadtatás – ez volt a moszkvai olimpia előtti évben -, amikor húszegynéhány fős csapatunk éppen csak betuszkolta magát a krasznodari egyetem finoman szólva is sivár szobáiba. Egyszerűen lerohant bennünket…

  • A külföldi diplomám története

    Balogh Zoltán vendég bejegyzése: Manapság sokat foglalkozik az ilyen meg olyan sajtó, mindenféle diplomákkal. Nem értem, mi kivetnivaló abban, hogy diplomát nagyon egyszerűen is lehet szerezni. Hozok egy ? saját ? példát rá! Van egy 1987-es keltezésű szovjet diplomám. Nem loptam, nem fizettem érte, sőt: pénzt is adtak hozzá. – Szombaton lesz műsorod? ? kérdezte az akkori november elején a főnököm. – Nem lesz. – Akkor te utazol, Lvovba!

  • Megtaláltam Vlagyimirt

    Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrájáról Moszkva kétszáz plusz pár ezer kilométeres körzetében, a moszkvai olimpia előtti évben ? hogy mikor, nézzenek utána! -, három dolgot lehetett kapni. Trippert, kis, közepes és még nagyobb Lenint, meg vodkát. A trippert elkerültem, mert egy leendő képzőművész orosz barátom javallatára, aki, a kint megélt nyelvvizsga-tanonc születésnapomra, azt a kártyát adta, fonetikusan: Bugy asztarozsen, tripper vazmozsen! Megfogadtam. De Lenint venni kellett, a vodka mellé, a Szojúzban majdnem annyi Lenin volt, mint vodka. Egy sor vodka, egy sor Iljics. Egy jó vodka: két rubel. Egy közepes Lenin: három.

  • Küszöbök

    Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrájáról Félidőben, 1977-ben, kirúgtak a miskolci Nehézipari – Korábban Rákosi Mátyás – Műszaki Egyetemről, Budapestre mentem. Valahol dolgozni kellett, bejelentkeztem a nem mai Magyar Távirati Irodához, a fotósokhoz, világosítónak. Jó volt, ott csak lámpákat fényeztem, cipeltem a táskákat a művész urak után. Havi ezerhétért. Ám többet lógtam a belpolban, mint a saját fotószerkesztőségemben, mielőtt előléptettek volna gyakornoknak – lehet, meglátták az elfajzást a látás irányába -, döntöttem: kéne egy diploma. Fotóssegéd, francia-magyar szakos gimis, Miskolcon francia szakfordító… Az MTI bevette. A leggyorsabb: a külker.

  • Megtekintési nyilatkozat

    Ismerősöm ontja a szót, lakásvásárlást tervez és eme jeles alkalomból eladó lakásokat tekint meg, amely külön tanulmányt érdemelne amúgy, a sok tapasztalat bájtokért vagy nyomdafestékért kiált, hogy hogyan is él a nép, mint nyög vagy épp ellenkezőleg, miképpen urizál, az elszegényedők, a válásba belefulladók, a hitelüket törleszteni képtelenek miként menekülnének a külvárosokba, kisebb és poshadtabb lyukakba, miközben azok, akik megvastagodtak valahogy, azok miképpen nyomulnak a város érdesebb részeiből a hetyke hegy, a Mecsek oldalába, palotát játszva az átalakítás tervrajzain, teniszpályát és medencét álmodva a régi kóceráj udvarára.

  • San Marino mégsem velünk van

    Balogh Zoltán vendég bejegyzése: Néhai Knézy Jenő nevéhez fűződik a magyar televíziózás egyik legnagyobb riporteri marhasága. Valamelyik olimpia nyitóünnepségét közvetítve, a következőket mondta: – És akkor befordulnak, elől a magyar zászlóval! Felül piros, aztán fehér, az alsó színt nem látom?

  • Közmunka a forradalomban

    Közmunkások a kapanyélen Dr. Szabó János egyetemi tanár, a megszüntetett jogi tanszékről, egy évre a nyugdíj korhatártól, balját a kapa nyelén pihentette miközben jobb alkarjával az izzadságot törölte le a homlokáról. Mellette, a gazos vízelvezető árok mélyén Orsós Dezső is szusszant egy parányit, aki már régi közmunkás volt, és most szárnyai alá vette a közmunkásként még csak kezdő, láthatóan szárnyaszegett, elesett professzort. – Kurva meleg van, professzor úr, ekkora meleget talán még az egyetemen se tanítanak! – sóhajtotta Orsós.

  • Folyamatos iskolabotrány Pécsett

    Pillanatkép a múltból Az 1990-es évek második felében az MSZP oktatáspolitikai ajánlásában jelentős szerepet kapott az un. komprehenzív iskola-modell.Pécsett egyetlen iskola tantestülete döntött úgy (Berek u.), hogy az MSZP oktatáspolitikája alapján áttér erre a modellre, erről meggyőzték a szülőket is, s megkezdődött a pedagógusok felkészítése Loránd professzor úr vezetésével!

  • Tánc

     Kiss Ede BKV-ellenőr élvezettel bámulta a filmet, amelyben Richard Gere táncolt azzal a jó testű bulával, aki valamilyen táncversenyen koppant ugyan a padlón, szépen feltörölve a parkettet, de mégiscsak jó bula volt, tüzes fajta, akit szívesen döntene a hátára az ember, hogy az vonyítson alatta a gyönyörűségtől. Valljuk be, morfondírozott a szendvicszabálással dúsított televíziózás közben a mi Edénk, ez a Gere tud nézni, ennek az ürgének még a ráncok is jól állnak, nem úgy, mint… Bár, ha a ráncokat leszámítjuk ugye, akkor még elbírnék még egy ilyen fergeteg-szukával is – de a mi Edénk itt elakadt a gondolkozásban, mert sört kívánt, s Rozi, a feleség, úgy rátapadt a képernyőn a hollyvoodi pasas girhes fenekére, hogy nem…