Szolgáltató blog: szolgáltatás, marketing, szolgáltatásmarketing
Politika – a fogalom az Insight blog számos bejegyzésében olvasható.
Magyarország újra zajos a tüntetésektől.
Ha rápillantunk a Google Trend eszközével a tüntetés szóra, azt fogjuk tapasztalni, hogy a fogalomra történt rákeresések most, 2014 őszén újra emelkedő tendenciát mutatnak.
2006-ban az őszödi beszéd utáni felháborodás, 2012 telén a diáktüntetések zaja visszhangzott Budapest és a nagyobb magyar városok utcáin.
S hogy mi történik ma?
Nyolc évvel ezelőtt Párthonlapok elemzése címmel tettem közzé egy sorozatot, a 2006-os választásokat közvetlenül megelőző hetekben.
Most, 2014 áprilisában is szeretném annyiban folytatni a hagyományt, hogy néhány érdekes táblával ismertessem meg e közösségi blog látogatóit.
Először is vizsgáljuk meg, hogy az interneten az előző harminc napban, egymáshoz viszonyítva, milyen arányban kerestek rá az emberek a választási pártokra.
Az eredményeket a Google Trends eszközével nyertem ki, Magyarországra és az elmúlt 30 napra vonatkozóan.
Két megjegyzés elöljáróban:
Ez óriási marketing hátrány a korábban Összefogásként hirdetett Kormányváltó erőknek. Így kénytelen voltam rákérdezni az összefogást megtestesítő Együtt kifejezésre és külön az MSZP-re.
Íme, az első tábla:
Azt tapasztaljuk, hogy az LMP, Jobbik, FIDESZ sorrendet követi a „kormányváltókat” jellemző erő.
Megnéztem, hogy vajon milyen „erőt képvisel” a rákeresésekben a DK, amely a fenti táblázatban már nem fért el:
Azt tapasztaljuk, hogy az MSZP-re keresések száma magasabb értéken áll, mint a Demokratikus Koalícióé.
A fenti két tábla megerősít abban, hogy a „kormányváltók” csoportja nem jeleníthető meg egységként.
Kérdés, hogy a „darabok” összeállnak-e a választás napján. Ha nem, akkor a közvélemény kutatók előrejelzései válhatnak valóra, viszont ellenkező esetben jóval több „kormányváltó” szavazat fog születni, mint amire a közmegegyezés számít.
Vizsgáljuk meg a személyekre keresések arányait is.
Először
nevére kerestem rá, de kiderült, hogy a két ellenzéki politikusra (Mesterházy, Schiffer) az elmúlt 30 napban a Google számára kimutathatatlan mennyiségű keresés esett. Megpróbálkoztam Mesterházy esetében a helytelen „Mesterházi” formával élni, és egy sóhajtásnyi vízszintes vonalat kaptam. Vagyis a mai Magyarországon nem célszerű, ha egy politikusnak y-nal végződik a neve, mert nem fognak ráakadni?) Azért, hogy a demokratikus ellenzék ne maradjon képviselő nélkül Gyurcsány Ferenc nevét is felvettem a névsorba. Íme az eredmény:
Jelzem, hogy a rendelkezésre álló adatmennyiség, valamint a demokratikus ellenzék bizonytalan meghatározhatósága teljes mértékben az érdekesség, mintsem a tudományosság szféráiba emeli a jelen kísérletet.
Szerző: Bognár László
*****
Hasonló eljárásmód másutt, illetve a keresőoptimalizálásról:
Próbálom megérteni, de legalábbis értelmes közegben és értelmesen felfogható összefüggéseiben látni Orbán végletes (és az Unióra is kiterjesztett) antikommunizmusát.
Ez az éles, a FIDESZ politikáját alapvetően meghatározó antikommunizmus első ránézésre teljességgel érthetetlen és indokolatlan!
Nincs olyan belpolitikai erő, amely a kommunizmus (értsd, a szocializmus) közvetlen vagy akár közvetett megvalósítására törhetne.
Nincs a társadalomban se spontán (a gazdasági-politikai helyzetből adódó), se szervezetten megrendezett (guevaristák által csiholt) forradalmi helyzet sem, a demokratikus berendezkedés ? amelyet nyugodtan nevezhetünk ugyan amputáltnak, egy irányban lejtőssé tettnek ? még mindig lehetővé teszi a politikai jogok gyakorlását.
A külpolitikai helyzet sem indokolja a magyar kormányzat fejének antikommunizmusát.
Nincs egyetlen olyan ország sem a környezetünkben, amely a kommunizmust akarná exportálni, s így, ezáltal jelentene veszélyt hazánkra.
Orbán személyes, korábbi családi helyzetéből sem következik ez az ideológiai vehemencia. Akár azt is mondhatnánk, Orbánéknál a kommunisták már nem csak a spájzban voltak.
Ha egy pillantást vetünk a legújabb kori történelemre, a ?valódi? antikommunista országokra, akkor vitathatatlanul heves és szélsőséges, tettekben megnyilvánuló antikommunizmussal találkozhatunk.
1973-ban, a Pinochet-féle katonai puccs során, a demokrácia védelme, a kommunizmus elleni harc jegyében, Santiago de Chile stadionjában negyvenezer baloldalit zsúfoltak össze, kínoztak meg és egy részüket megölték. (Például Victor Jarát.)
Ott valóban volt ?baloldali veszély?, pár nappal a puccs előtt hétszázezren tüntettek az ország szocialista elnöke, Salvador Allende mellett.
A görög katonai junta nem csak a pártokat tiltotta be, nem csak detronalizálta a királyt, hanem külpolitikai agresszióra is elszánta magát: rárontott Ciprusra.
Ám van egy érdekes arcvonása is ezeknek a juntáknak. A törekvés a nemzetközi közvélemény megnyerésére, a különállás, az elszigetelődés felszámolására.
Épp a napokban olvastam Philip Kotler-Sidney J. Levy tanulmányát ? A marketingfogalom kiterjesztése címmel (Fojtik János ?Veres Zoltán: A nagy túlélő, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2012. ; 261. old.) ? amelyben más megközelítésben ugyan, de nyomát leljük ennek.
E sorokból megtudhatjuk, hogy a görög katonai junta a nemzetközi elismertségének rombolódását ellensúlyozandó neves new york-i public relations ügynökséget alkalmazott és a világ nagy és befolyásos napilapjaiban egész oldalas hirdetésben magyarázta el, miképpen védte meg az ezredesek puccsa a kommunizmustól Görögországot.
Az orbáni antikommunizmus ezen a ponton ölti magára olykor az őrület színét: éppen ellenkezőleg cselekszik. Külön-utasságát hangsúlyozza, szembe megy a szövetségesei által szorgalmazott demokratikus trendekkel ? mintha arra költene, hogy önmagát zárja ki az ország a harmonikus fejlődésből.
***
Összességében azt mondhatjuk, hogy az orbáni antikommunizmusnak nem található olyan kiindulópontja, amely normális alapokon megmagyarázható volna.
Ennek az antikommunizmusnak tulajdonképpen csak egyetlen célja, oka, magyarázata van: a kommunizmust nagyvonalúan egyenlővé teszi választási ellenfeleivel, hogy saját hatalmát biztosíthassa.
Ennek árát az ország fizeti meg, méghozzá számtalan formában: a gazdasági ellehetetlenedés, a valódi fejlődés-felzárkózás elvesztegetése, a mérhetetlen erkölcsi károk, az ország lelki militarizálódásának formájában.
***
Orbán Viktorról másutt:
> Önmegsemmisítő politikai marketing: Orbán Viktor, az EP és az sms
Bognár László
A hajnal egy hosszú, távoli géppisztolysorozattal köszönti Eszéket.
Pedig elvileg tűzszünet van.
Hja, az elvek? – de az elvekről majd később.
Előbb tegyünk egy sétát az esti Dráva parton, ahol a szúnyogok a legízletesebb falatnak a bokámat nevezték ki. Hiába na, háborúban nem a szúnyogokat irtják. Reggelre óriásira dagad a lábam, a Baranja Rádió horvát lányaitól valami rongydarabot kérek, hogy borogathassam.
Nyelvi nehézségek támadnak, itt most senki sem tud magyarul, s nem segítenek a békeidő szavai sem, amelyekkel olyan jól elboldogultam korábban a szlavóniai városban. Vagyis se a Napoleon-konyak, se a blues, se az Agfa kazetta kifejezés nem segít.
Mutatom a lábam.
Szörnyülködés és megértés buggyan föl a női torkokból, előkerül valahonnan egy tépett ruhadarab, leültetnek (benyomnak egy székbe) és ők teszik a borogatást a lábamra.
Elégedetten nézik, az egyikük odatol egy másik széket is, mutatja, tegyem föl a lábam. Érdeklődő arcok között, fölpolcolt lábbal ülök, mint a filmekben egy háborús amerikai hős, pedig csak a szúnyogok csíptek össze a Dráva parton.
Másnap nem tudom, melyikünk lepődött meg jobban: én, hogy a szétlőtt tűzfalak alatt egy asszony virágot árul egy csendes, még pontosabban egy hangtalanságba burkolózott városban, vagy ő, hogy akadt egy bolond, aki vásárolt is tőle!
A baranjás lányokra gondoltam, nekik vittem a virágot.
Nem tudom, miért kellett könnyezniük emiatt?
Akkor Magyarországon a hatalom a „nagy szabadságeszmék” jegyében moratóriummal akadályozta, hogy „ellenőrizetlen” hangvételű rádiók vagy televíziók működhessenek.
De akkor még voltak mutatóban rádiósok, tévések, személyiségek – egyéni hanggal, egyéni látásmóddal.
Mára már eltűntek az egyéni hangok. Egy a zászló, egy a hang?
Sőt, körzeti rádióstúdiók sincsenek már, nehogy valaki véletlenül is mást mondjon, mint amit „muszáj”.
Kellene megint egy új Dráva Rádió? Nyomás, vissza a városba!
Más rádiós vallomások:
Rádió – amikor még mikrofon volt a kezemben
Dráva Rádió: Szertelen bejegyzések egy szeretett naplóból
Fogytán a hely a régi lakatfalon, a szerelem folyton-folyvást új áldozatokat szed, és ezek az új, fiatal és öreg „áldozatok” nem restellnek hódolni a régi szokásnak: lakatot kattintanak a belváros valamely kiszemelt kerítésére.
Most már annyi a belvárosban a lakat, hogy európai hírnévnek örvend a pécsi szerelmesek vasipari vonzalma 🙂 , idegenforgalmi látványossággá lett a rozsdás lakathalom, amelyből nem is egy mutatja be a világ lakattermését, a szerelem sokszínűségét és az idő vasfogának meg a lakatoknak a rozsdásodását is.
Felülírott Zója utcai lakos kijelentem, hogy nagy tisztelője vagyok a tudománynak, beleértve az Akadémia intézményét is. Jelenlegi állapotaink ismeretében, ránk is fér a tudomány jótéteménye, hiszen úgy tekint ránk a földrész, mint Majakovszkij közismert versében a haragos kapitalista vámos a sarló-kalapácsos szovjet útlevélre!
Egyszóval igen vacakul állunk, s úgy gondoltam, Önök nyilvánvalóan látják ezt az Akadémián, és mindent megtesznek a helyzet jobbra fordulásáért.
Ám sajnos Zója utcai lakosként azt tapasztalom, hogy Önök hülyeségre fordítják a drága időt és a tudást, amit a dolgozó nép és dolgozó szüleik pénzén (és az igazság kedvéért tegyük hozzá, a saját szorgalmuk és tehetségük) révén szereztek. Éppen ezért közös kárunk az Önök mostani mafláskodása!
Mi a bánat bajuk van Önöknek a Zója utca elnevezéssel?
Igazolhatom, az utca lakói tulajdonképpen semmit sem tudnak a pécsi Zója utca névadójáról, mint ahogy például az Anna utca vagy az Anikó utca lakóit sem foglalkoztatja, hogy ki a fene valójában a névadó.
Mercedesről például tudnánk, hogy egy autógyáros lányáról van szó, akiről elnevezték ezt a gépkocsi típust, de ilyen gyártmányú autó nem áll a mi négy- és tízemeletes panelok által határolt utcánkban. Ebből arra következtetek, hogy Önök csakis velünk, panelprolikkal szórakoznak, rákényszerítve esetleg az ország leginkább leszakadt térségében nyüglődő lakosokat és mikrovállalkozásokat újabb felesleges kiadásokra. Tulajdonképpen az Önök indoklása az, ami kihoz kicsinyt a sodromból.
A nagy múltú Magyar Tudományos Akadémia honlapján van képük azt írni „a Zója, mint önkényuralmi név használhatatlansága mellett érvelve”, hogy:
„Állítólagos szovjet partizánlány, komszomolista (1923?1941), akit a kommunista propaganda szerint a németek hosszas kínzások után végeztek ki. A szovjet ifjú kommunista példaképe a második világháború éveiben és 1945 után, ezért neve kapcsolódik a kommunista önkényuralmi rendszer fenntartásához, így közterület elnevezésére nem használható.”*
Ilyen érvelést, amely az állítólagos szóval kezdődik, csakis állítólagos tudósok írhatnak le egy állítólagos Tudományos Akadémián!
—–
* http://mta.hu/data/cikk/13/13/63/cikk_131363/onkenyuralmi_nevek_egyesitett_tabla20130327.pdf
—-
Panelprolik, panelpolgárok és akademisták korábban a klaviatúrámon:
Pécsett van pénz rendesen. Az ember hallott mindenféle sületlenséget, hogy ennyi meg annyi a hiány, ezért kell sanyargatni a népet meg a vállalkozásokat, aztán jöttek a szórólapok, hogy a szocik tönkretették és megtennék újra…
Nézem az ELTE BTK Egyetemi Fórum által készített videót, amely a Gyakran Ismételt Hazugságok címet viseli, s a pergő kockák tartalma szerint a modern politikai mű a kormány hazugságairól szól, azt mutatja fel, miként változik a hivatalos álláspont, naponta ráadásul, vagyis követhetetlenül, álszent módon, átverősen – meg minden.
Nincs is ezzel semmi baj, a videón minden a helyére kerül, csupán a végén tűnődöm el.
Azt mondják a fiatal szereplők: a kormány arra törekszik, hogy a tiltakozó diákságot politikai keretek közé kényszerítse. De ők csak azért se. Ők eddig is elhatárolódtak a pártpolitikától, és ezután is el fognak határolódni. Mert ők függetlenek.
Kapcsolgatom a televíziót, s egyszercsak egy csontsovány kínai képzőművész monológjára figyelek fel, aki szerint ő azért ennyire sovány, mert Maoék kitelepítéssel és éjjel-nappali munkával büntették a családját, a szüleit is, mert a nagyapja a Kuomintang embere volt, vagyis Csan Kaj-sek híve a forradalomban. Az anyja, amikor terhes volt – meséli cigarettázva a kínai szobrász – orvosként betegekhez járt, s annyi volt a munkája, hogy olykor az utcán összeesett. Ezek a stresszhatások meg a gyerekkori alultápláltság – szív egy mámorosat a keleti férfi a cigarettájába – okozzák az én nagy-nagy soványságomat.
– Meg a cigaretta! – teszem ezt hozzá én, gonoszkodva picinyt az amúgy zseniális figurákat alkotó szobrász monológjához, pedig nem is én vagyok a vasorrú bába, vagy a gonosz mostoha, sem pedig Matolcsy nem vagyok, a rossebes adókitaláló.
Vendég bejegyzés: Balogh Zoltán sorozata (Baloghügynök 4.)
Bílájt! Angol-fonetikusan: be light! ? legyen világosság!
A ?80-as években kitaláltam egy szóviccet, W. S. után, szabadon.
Az eredeti szöveg, W. S. állítólagos keze nyomán, úgy hangzik: – To be, or not to be?
Miután e blog jegyzője jelezte, sorozatról van szó, be kell vetnem, a közbe ? és ezzel utalok az ügynöksörségekre – : Two beer, or not two beer?
Gondolkodtam.