• Kálmán-Geszti: milyen a blogger stílus?

    Kálmán Olga meghívta Geszti Pétert, hogy beszélgessenek egy kicsit az ATV Egyenes beszéd című műsorában a friss közösségi videoklipről, amely a Hungarian in Europe címet viseli. Korántsem mellékszálként előbukkant az az észrevétel is, hogy az online médiában rettenetesen erős kritikai hangvétel fogadta a klipet. Kálmán Olga egyenesen úgy vélte: bloggerek, újságírók illetve önmagukat újságírónak valló emberek úgymond blogger stílusban írták meg kritikáikat. Geszti Péter mindehhez hozzá is fűzte: nem birkózik takonnyal.

  • Mestereimtől

    Az ember nem mindjárt úgy születik, hogy mestere volna valaminek. Először bizony csak csetlik-botlik, teszi-veszi magát (bár sokaknak éppen ilyenkor a legnagyobb a szája, s óriási ego takarja a kezdő lépések bizonytalanságait.) 1.) Engem a rádiózás rejtelmeibe, a glossza-borotva használatába (mivel mindig piszok szőrös a társadalom arca) Balogh Zoli vezetett be. Persze ezt ő nyugodtan letagadhatja, ha akarja, hiszen nincs is bosszantóbb, mint egy önjelölt tanítvány! Mindenesetre Zoli küldött most egy rövidke írást, amit nem a Mesterem iránti tiszteletből, hanem AMÚGY, közzéteszek:

  • Dráva Rádió: vissza a városba!

    Bognár László A hajnal egy hosszú, távoli géppisztolysorozattal köszönti Eszéket. Pedig elvileg tűzszünet van. Hja, az elvek? – de az elvekről majd később. Előbb tegyünk egy sétát az esti Dráva parton, ahol a szúnyogok a legízletesebb falatnak a bokámat nevezték ki. Hiába na, háborúban nem a szúnyogokat irtják. Reggelre óriásira dagad a lábam, a Baranja Rádió horvát lányaitól valami rongydarabot kérek, hogy borogathassam. Nyelvi nehézségek támadnak, itt most senki sem tud magyarul, s nem segítenek a békeidő szavai sem, amelyekkel olyan jól elboldogultam korábban a szlavóniai városban. Vagyis se a Napoleon-konyak, se a blues, se az Agfa kazetta kifejezés nem segít.

  • Dráva Rádió: hit és barátságok

    Németh János Az egész elgondolás lényege az, hogy olyan emberek ültek össze, akik szerettek volna valamit csinálni. Megvalósult! Hogy ez az életemet hogyan befolyásolta? (Mit ?befolyt?, ez egy cunami volt!) Magával ragadott. Mit adott? Barátságot. Ha nincs a DR, nem megyek fel a Tettyére az éjszaka kellős közepén Balogh Zoltán főmogullal világot váltani ? taxival. Kinek a stúdiójában próbálkozhattunk volna, ha nem Sándor Péterében? Ki ő, akivel, a mai napig, ha találkozunk, ott tudjuk, értjük egymást, ahol hagytuk, Eszéken: Réka, Baranyai Zoltán. Ez volt a kezdet, aztán jött még sok-sok tehetséges, jó ember.

  • Dráva Rádió: sajtótörténeti pillanat

    Antal Ildikó Húsz évvel ezelőtt amolyan pályakezdő újságíróként kerültem a szerveződő Dráva Rádió csapatába. Mint afféle nyeretlen kétévest, magával ragadott a hév, a számomra már akkor is ismert és tisztelt kollégák, Balogh Zoli és Káplár Laci lelkesedése, a többiek bizakodása, elszántsága és hite – s nem utolsó sorban a kalandvágy. Eszék, a közös élmény, s persze a szakmailag új terület vonzása magától értetődővé tette, hogy kipróbálom magam rádiósként is. S bár szinte pillanatok alatt kiderült, hogy nem a mikrofon az én világom, mégis örülök, hogy részese lehettem ennek a nemcsak sajtótörténeti, de történelmi pillanatnak is.

  • Dráva Rádió: Szertelen bejegyzések egy szeretett naplóból

    Balogh Zoltán vendég bejegyzése Kijátszva a frekvencia moratóriumot – azt, hogy itthon nem lehetett új rádiót, televíziót indítani -, egy több évvel korábbi ötlet nyomán, 1993. augusztus 1-jén megkezdte a műsorsugárzást egy szomszéd, ráadásul háború sújtotta országból Magyarország első “legális kalózrádiója”, a pécsi kötődésű Dráva. Egy szobában aludtunk Káplár Lacival az eszéki Hotel Osijek második emeletén, a déli oldalon. A Dráva Rádió első hírszerkesztőjének ?beszoktatási időszakát? éltük éppen: ismerkedjen, két nappal az indulás előtt, a körülményekkel. A szállót a második emeletig lehetett lakni akkoriban, a Dráva-parti betontömböt, hála a folyótöltésnek, csak a harmadiktól lőhették be a szerbek. Reggel ötkor megszólalt a géppuska. Laci derékszögbe pattant az ágyán: – Mi ez?!…

  • Megtaláltam Vlagyimirt

    Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrájáról Moszkva kétszáz plusz pár ezer kilométeres körzetében, a moszkvai olimpia előtti évben ? hogy mikor, nézzenek utána! -, három dolgot lehetett kapni. Trippert, kis, közepes és még nagyobb Lenint, meg vodkát. A trippert elkerültem, mert egy leendő képzőművész orosz barátom javallatára, aki, a kint megélt nyelvvizsga-tanonc születésnapomra, azt a kártyát adta, fonetikusan: Bugy asztarozsen, tripper vazmozsen! Megfogadtam. De Lenint venni kellett, a vodka mellé, a Szojúzban majdnem annyi Lenin volt, mint vodka. Egy sor vodka, egy sor Iljics. Egy jó vodka: két rubel. Egy közepes Lenin: három.

  • Egy kis Magyarország, egy kis Pécs, egy kis politika

    Egy kis Magyarország Nézem az ELTE BTK Egyetemi Fórum által készített videót, amely a Gyakran Ismételt Hazugságok címet viseli, s a pergő kockák tartalma szerint a modern politikai mű a kormány hazugságairól szól, azt mutatja fel, miként változik a hivatalos álláspont, naponta ráadásul, vagyis követhetetlenül, álszent módon, átverősen – meg minden. Nincs is ezzel semmi baj, a videón minden a helyére kerül, csupán a végén tűnődöm el. Azt mondják a fiatal szereplők: a kormány arra törekszik, hogy a tiltakozó diákságot politikai keretek közé kényszerítse. De ők csak azért se. Ők eddig is elhatárolódtak a pártpolitikától, és ezután is el fognak határolódni. Mert ők függetlenek.

  • Küszöbök

    Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrájáról Félidőben, 1977-ben, kirúgtak a miskolci Nehézipari – Korábban Rákosi Mátyás – Műszaki Egyetemről, Budapestre mentem. Valahol dolgozni kellett, bejelentkeztem a nem mai Magyar Távirati Irodához, a fotósokhoz, világosítónak. Jó volt, ott csak lámpákat fényeztem, cipeltem a táskákat a művész urak után. Havi ezerhétért. Ám többet lógtam a belpolban, mint a saját fotószerkesztőségemben, mielőtt előléptettek volna gyakornoknak – lehet, meglátták az elfajzást a látás irányába -, döntöttem: kéne egy diploma. Fotóssegéd, francia-magyar szakos gimis, Miskolcon francia szakfordító… Az MTI bevette. A leggyorsabb: a külker.

  • Rejtett kincseink – avagy irtó újságírás

    Balogh Zoltán vendég bejegyzése Rejtett hír kincseink Hogy manapság miről nem ír – szól – a közújság, tehát a közmédia, nagyon egyszerű példán keresztül mutatom be. A közelmúltban adtam két gólpasszt – a kifejezést újságírói berkekben is használjuk -, tehát két témát az MTI Hírcentrum egy általam nagyra becsült munkatársának. Fél perc csönd a vonal túlsó végén, majd: – Nagyon aranyos vagy, ezek tényleg szuperjók, de tudod… Ha negatív hírt tolok be, lehet, holnap már nem kell jönnöm dolgozni! Szomorú idők járnak a magyar médiában, de a hátteret csak a belül élők látják. Jó, a politkacsinálók is. Istenemre és a szakmai bárcámra mondom: nem szeretnék ma közmédia-munkás lenni; részben, mert…