Miért nem blog a Gyufalevelek?

Umberto Eco erre írt: GyufalevelekBlog vagy nem blog – ez itt a kérdés

Amikor F. Walter Mária jó fél évvel   ezelőtt e-mailben megkérdezte tőlem, hogy én is úgy tartom-e, hogy Umberto Eco Gyufalevelek című kötete valójában blog, nem válaszoltam.
Akkor a szóban forgó könyv még nem volt a szemem előtt, időbe telt míg megvettem, elolvastam és az is jó időbe került, amíg most válaszolok.
Ám most, hogy túl vagyunk a világvégén is, amikor Mária már aligha számít válaszra tőlem, szóval most éppen itt az idő a válaszadásra. Nehogy végleg kihúzzam az online gyufát.

Olvass tovább

Irodalmi esten

irodalmi est

Sűrű napom volt, tele online marketinggel, azaz a keresőoptimalizálás keserveivel – ma csúnya oldalát mutatta a szakma, és akkor ráadásul Matolcsy egy-két intézkedésébe is belefutottam, szerencse, hogy háromnegyed ötkor még nem tudhattam: félnótás politikusok szerint ma támadás érte Magyarországon a kereszténységet, mert valaki nem csak Isten segedelmével írta a szakdolgozatát, hanem egy harmadik fél is besegített és ez a három együtt egyes újságíróknak már sok volt, ha ezt is tudom, bizonyára visszafordulok a háborús viszonyok miatt, mert kurva messze van a Zsolnay negyed, ahová egy irodalmi estre igyekeztem – élvezni, hogy Balogh Robert felolvas a 3 percesekből, Lázár Balázs pedig a verseskötetéből, amely a Szívucca címet viseli.

S ha már a marketing szóba került, s kiemeljük belőle a reklám aspektusát, akkor mellesleg megemlítem, hogy a magyar felnőtt lakosság kilencvenkilenc százaléka felnőtt korában nem olvas verset, és ez a reklám nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy kilencmilliókilencszázezer ember nem tévedhet, vagyis megint az okoskodó kisebbséghez tartozom, aki pechjére latint tanult és élvezettel fordította negyedikben magyarra Horatius Flaccust, s amikor az irodalmi esten a színész-költő Lázár Balázs a Búcsú Fonyódtól című versét olvasva odaért –
elheverészni homokban – és ahogy az színészhez illik, szépen, finoman kiemelte az időmértéket, valóságos sztetoszkóp lett a fickó, hogy halljuk a ritmust!

De ideje lenne belefognom és az estről is mondanom valamit!

Bár hozzáteszem, az irodalmi esteknek megvan az a szörnyű hiányossága, hogy a közönségről nem sok szó esik, hogy miért is mentek el, mit gondolnak, mit éreznek a sorok hallatán, milyen érzés fogja el a kövér embert, amikor Balogh Robert kihízás miatt eladó kriptájáról olvas, s úgy hallja az író sorait, hogy ez a pimasz fráter átlát a függönyön, tudja mit eszünk, átlát a peron túloldaláról, belelát a szerelvény kupéjába, ahol éppen most cseppen a csibecombról a zsír a nadrágunkra.

Árva szó sem esik arról, hogy a kisebbik lányom szerint, ha nem mozgok eleget, akkor csontritkulásban fogok elhullani, éppen ezért az irodalmi est végeztével gyalog teszem majd meg a hazafelé vivő háromnegyed órás utat, lemozogva még a jövő hetet is.

Tulajdonképpen az a helyzet, hogy nekikezdjek a beszámolónak, hogy valami régi emlék hatására azt gondoltam, hogy az irodalmi estek tipikus látogatója a tizennyolc éves csúnya lány, és eltűnődtem a helyszínen, mi lenne, ha tizennyolc éves csúnya lány lennék, nem ilyen öreg csákó, vajon őrizném-e a szüzességem vagy bolond lennék őrizni azt, de nem tudtam végiggondolni a problémát, pláne megoldani, mert a műsorvezető, bizonyos Méhes Karcsi úr bemutatta az est résztvevőit.

Jó este volt.

Azért annyit még hadd mondjak el róla, hogy ha fészbukker lennék, akkor egy röpke lájkkal elintézhettem volna az esemény értékelését, de a bloggerrel szemben ugye vannak bizonyos társadalmi elvárások, és éppen ezért ebben a minőségemben mégiscsak le kellett írnom ezt a hosszú sort: jó este volt.

Ha esetleg még lenne valakinek társadalmi elvárása, az vegyen újságot, abban bizonyára ki fogják elégíteni.

Meglátja, erről még hallani fog: Leonar3do

Új Dimenzió – Vimensio

Kreatív fiatalok számára hirdet ötletversenyt a Leonar3do, a számos szakmai díjat nyert háromdimenziós rajzoló szoftver magyar fejlesztőcsapata. November 20-ig várják az egymillió forint összdíjazású versenyre az érdeklődők jelentkezését, akiknek még sok éves tapasztalattal sem kell rendelkezniük, ugyanis a szoftvert a programozói tudás nélkül is bárki használhatja.

A Leonar3do a világon az első komplex virtuális valóság-termék, amellyel egy hagyományos személyi számítógépet is komplett interaktív 3D-s konfigurációvá alakíthatunk át. A monitoron elhelyezett szenzorok érzékelik a háromdimenziós szemüveg és egér helyzetét, így mindig a felhasználó fejpozíciójához megfelelő, valós benyomást keltő kép keletkezik. A termék segítségével gyakorlatilag a monitor előtti térben lehet például rajzolni, tervezni, képekkel tudunk interakcióba lépni, hiszen térbeli kiterjedést kapnak.

Olvass tovább

Sült krumplit BDK-nak!

BDK és ÉvaBlogtörténelem

Még 94 év és napra pontosan 100 éves jubileumát ünnepelhetjük az alábbi blogtörténeti pillanatnak! 2006. november hetedikén szokatlan eseményre került sor Pécsett: Balla D. Károly író (BDK), avantgard estet tartott a mecsekaljai város Művészetek Háza elnevezésű intézményében. Abban az épületben éppen akkor  Salvador Dalí is (egy kiállítás képeivel) feszegette a megszokott polgári kereteket, s Balla D. a maga szellemi erejével, imponáló felkészültségével segített kicsit neki.
Mit mondjak, volt recsegés-ropogás!

Olvass tovább

Beavatójáték avagy bepillantás az iskolai élet kulisszái mögé

Vendég bejegyzés, írta: F. Walter Mária
A figyelem fókuszában az iskolai élet manapság szinte csak a tanárok felől jelenik meg: törvényi, tantervi, szervezeti változások követik egymást, a feldolgozásra az idő, az energia kevés, a tartalmak egyelőre értékelhetetlenül elhevernek a dokumentumokban. Az ?élet pályája? várakozással telik, nyugtalanító bizonytalanság övezi a modell várható (?) bevezetésének körülményeit.
Hogy mi történik közben az iskolákban? Hallhattuk az oktatás felelős vezetőitől, minden megy a maga útján, a tanárok teszik a dolgukat, megtartják az óráikat – így, vagy úgy, sikerekkel, vagy anélkül, saját vagy mások elvárásai szerint, ahogy eddig is tették. Miért is lenne másként, hiszen ez a tanév is az életpálya része, akkor is, ha még nem annak hívják.

Kedvetlenség

Bagdy Emőke pszichológus – kutatásokra alapozott – értékelése szerint azonban a szomorúság, kedvetlenség, bizonytalanság, magányosság egyre nagyobb méreteket öltött a pedagógusok körében, a nyugtalanság, feszültség a lelki egyensúlyuk felborulásához, fásultsághoz, súlyosabb esetben kiégéshez vezet. Erőt meríteni talán csak a gyerekekkel való együttműködésből lehet, a pedagógiai történetek jelentős részének tisztasága, erkölcsi tartalma, emelkedettsége semmivel nem pótolható terápiát jelent a kiégés ellen.
A következő történet adjon erőt mindazoknak, akik elkötelezettséggel hisznek a tanári pálya távolba ható erejében, akkor is, ha átmenetileg bénultsággal figyelik a velük történő eseményeket.

Kiemelkedés

Pécs kulturális életének sokszínűségét egymásba érő rendezvények sokaságával próbálják a szervezők biztosítani, gyakran erejükön (értsd: pénzügyi lehetőségeiken) felül.
A nézőszám/ látogatószám, a bevétel – az üzleti terv – kényszere gyakran felülírja a színvonal és mérték kényes egyensúlyát. A kulturális/művészeti élet szereplőinek harca a közönségért programok sokaságát eredményezi, az intézmények, szervezetek létük, tevékenységük súlyát és erejét gyakran abban látják, sikerül-e markánsan kiemelkedni a többiek közül. A kiemelkedés gyakran a mások fölé emelkedést is jelenti, az együttműködés csírája nélkül.

Ez a sehova nem vezető út, most egyszeriben új irányt vett, a Pécsi Nemzeti Színház vezetői Mozart: A színigazgató című műve alapján készült beavatójátékukat a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola zenekarának közreműködésével valósítják meg, a tanárok és tanítványaik valódi (!) szakmai és emberi együttműködésére alapozva. Az esemény kulcsa azonban a színház karmestere, aki az iskola régi növendékeként, a bizalom mellett új tudást és nagyszerű lehetőséget biztosított a játékra, ugyanakkor persze a komoly zenekari munkára a tehetséges diákoknak.

A bemutató sikere így lett a közös sikerük, az előadások színvonalának felelőssége a közös felelősségük, az élménynek azonban már a nézők is részesei. Tiszta szándék, merész és szokatlan ötlet (most nyilván többen hozzáteszik, ?ja, a pénztelenség kényszert szül??,) a fiatalokkal a fiatalok zenehallgatási kultúrájának gyarapításáért – tagadhatatlanul eredeti gondolat.

A tanár-diák kapcsolatok – iskolai élet

A bemutatót követő ünneplés során a ?felnőtteknek való feladat?-ba (mondják sokan elismerően, no meg a fanyalgók is így fogalmaznak majd?) való beavatás is megtörtént. A karmester – az egykori diák – átadta azt a több mint negyedszázada őrzött iskolatáblát, amelyet a régi épület (a Szent István tér egyik gyöngyszeme?) faláról vésett le, amikor az iskola az új épületébe költözött.

Ezzel a jelképes gesztussal, a régi keramikus diákok által vésett névtábla, egyszeriben emléktáblává nemesedett számtalan jelentéssel felruházva.
Az ?akkor és most? közötti évtizedek az időtlenségbe kúsztak át, a tanár?diák kapcsolatok mély emberi kapcsolatok sokaságaként töltötték meg a színház sokat megélt színpadát.
A beavatójáték – a darabtól függetlenül is – elérte a célját.

A résztvevők közül már szinte mindenki megfogalmazhatta a közös munka által felvetett kérdést: diákként van-e fontosabb érzés, mint évtizedekig – talán egy életen át – őrizni az iskola egy ?darabkáját? és tanárként van-e annál erősebb élmény, mint amikor az egykori diák ?hazatalál???

Ismerkedés Szatyor Győzővel

Kalevala. Szita
Kalevala. XXXVIII. ének szita, 1986

Az ismerkedésnek, egy másik ember megismerésének, munkái felfedezésének számos útja lehetséges. A gólya-báltól az ismerkedési esten át a személyes beszélgetésig számtalan módját kitalálták és gyakorolták már a megismerésnek.
Ám aki honlap készítéssel foglalkozik az más utakat is választhat – és jól teszi, ha ezt teszi.
Miért is kellene felfedeznem újra azt, amit például Méhes Károly kulturzsurnaliszta már felfedezett, megismertetve Szatyor Győzővel, az Ormánsági Művésztelep lelkével és motorjával, emígy írva erről a Sellye, a mi lobogónk c. írásában:

„Ami újra és újra le szokott nyűgözni a júliusi látogatásaim során: az a legjobb értelemben vett, szinte gyermeki lelkesedés, ami Győzőt fűti – és az is, hogy Győző győzi.”

Olvass tovább

Szentendre: a Public Art-tól a Public Marketing-ig

Public Art | Sakk marketing - Albrecht Emese
Public Art: Sakk – Albrecht Emese

Szentendre keddre nem jó elfoglaltság

– de ez csak a hangulatos városba érkezés után derül ki, a főtéren, amikor is az ember odaér a Kmetty Múzeum elé, ugyanis ez a múzeum hétfőn és kedden zárva tart. Nesze neked marketing.
Kmetty képe, a Nő csészével, kedvenceim közé tartozik, Pécsett a Janus Pannonius Múzeumban látható, már amikor.
Na mindegy, majd jövőre szerdán jövünk Szentendrére.
Tehát Szentendre keddre nem jó elfoglaltság, de azért ha bemegy az ember a részben giccs-keretű forgatagból a Kovács Margit Múzeumba, akkor mégis!
A belépéskor a kis előkert kinccsel fogadja a látogatót,  Albrecht Emese Sakk c. public art kompozíciójával. Ha akarom, akkor sakk, ha akarom, akkor kirakó, vagyis a város kockakövein újraértelmezhető a város egy-egy jellemző darabkája.

Olvass tovább

Gyermekálmoktól az olimpiai lángig

Evelyn Glennie - a zenéről

Vendég bejegyzés, írta: F. Walter Mária

Friss az élmény. Az olimpia megnyitó ünnepsége az éjszaka csodájaként hatott ránk, színek, fények, hangok kavalkádja? a ceremónia nyitó témájában Shakespeare soraival méltón kifejezve:
?Ne félj: e sziget telis teli hanggal,
Mézes dallal mulattat és nem árt.?
Az olimpia eszméje magasztos érzéssel tölti el a sportolókat, a szurkolókat, a versenyektől, az eredményektől azonban ez az esemény távolabbra mutat.  Az óriási harang megszólalása a stadionban minden hangszer hangszínét felülmúlva a sokszínűséget szimbolizálta, kiragadni ebből bármit is leegyszerűsítés lenne, két jelenséget azonban jó lenne emlékezetünkbe vésni.

Olvass tovább

Tilos a lista

Vendég bejegyzés, írta F. Walter Mária.
A tanítási órákon elkerülhetetlenek az aktualitások: a Vénusz-átvonulás napján egy kis csillagászat a tanév végén kifejezetten jót tesz a fizikában megfáradt diákoknak. A gyönyörű képek között tallózva az Index-en egy képaláírás egy Örkény?mondat:
Ezt a kis testi hibával született kört ki vigasztalja meg?

Megállunk, Örkénynél maradunk, hiszen a Vénusz már úgyis át/elvonult, a képek megőrzik az emlékezetét a következő 113 évre.
Az óra fonalát az irodalom okán a másnapi esemény említése fűzi tovább: kezdődik a könyvhét – az ünnepi.
A definíció – különösen fizika órán – nem haszontalan, hiszen a fiataloknak minden könyvhét új és hát? legyen ünnepi. Régi könyvheti történésekről megemlékezni ? így tanév végén belefér az ünneplésbe. Jó arról nosztalgiázva mesélni, az egyetemi évek alatt milyen izgalommal vártuk az új könyvek megjelenését, jó előre betervezve az ösztöndíjat a kihagyhatatlan újdonságokra. Majd az jelentette az izgalmat a vizsgaidőszakban, hogy a szakkönyvek vagy a szépirodalom élvezzen-e elsőbbséget, hétköznap vagy ünnepnap legyen a könyvekkel való találkozás.

Olvass tovább

Varázslat a padláson

A magyarhertelendi Kiskastélyban 2012. május 19-én rendhagyó múzeum nyílik, méghozzá rögtön három kiállítással. Tibold Zita és Bölcz Berta „Varázspadlás a Kiskastélyban” című kiállítása kicsiknek és nagyoknak egyaránt szól. Az elnevezés igen találó, hiszen nem csak gyermekek, de felnőttek is el-elvarázsolódnak a több száz kiállított tárgy, – játékok, életképek, használati tárgyak és régiségek láttán. A látványt és a látogatói élményt növeli a kiállított tárgyak jól elkülönített tematikus csoportosítása, mondhatni „3 az 1-ben” tárlattal találkozhat a látogató. A kiállítások közül legnagyobb a medve- és mackógyűjtemény alapterülete, melyben számtalan szín és formai változatosság figyelhető meg a közel 600 maci láttán.

Mackomuzeum
Mackómúzeum Magyarhertelend

Olvass tovább