A kormánypárti pendrive teljesen úgy néz ki, mint egy normális másik. Ha rá van írva, hogy tartalma felcsúti TAO pénzek, akkor a kormánypárti pendrive a normálistól teljesen elütő tulajdonságokat vesz fel.
Közpénz-e a közpénz?
Olvasom a hírt, az újonnan kinevezett végrehajtó a régitől megkapta a Puskás Akadémiát működtető Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány TAO pénzeinek felhasználását dokumentáló pendrive-ot. A bíróság már 2017 végén elrendelte a felcsúti TAO pénzek felhasználásáról szóló dokumentumok kiadását, elvégre közpénzek felhasználásáról van szó.
Ezek az adatok állandóan úton voltak valakitől valakiig, soha nem lehetett elérni őket, nem lehetett belepillantani, hogy hová is bújtak azok a 25 milliárd magyar forintok, melyeket kilenc év alatt juttattak a miniszterelnök úr kedvenc egyesületéhez.
Felcsúton persze másképpen igazodnak a törvényekhez
Felcsúton persze másképpen igazodnak a törvényekhez, mint másutt, eszük ágában sem volt kiadni az adatokat, végrehajtót kellett hívni. Csakhogy másfél évig így sem lehetett bepillantást nyerni az iratokba. Most új végrehajtó kezébe került az ügy, akinek a számára kiderült, a kapott pendrive, amin az adatok voltak elvileg megörökítve – kinyithatatlan. Lám-lám, ilyen a kormánypárti pendrive.
A győri „kormánypárti pendrive”
Győrben is szükség lett volna a Borkai-féle ügyek egyikében, a jó barát ügyvéd úrnál elhelyezett dokumentumok némelyikére, de ott is felütötte fejét a „kormánypárti pendrive”-szindróma. Vagyis a pincében beázás folytán megsemmisültek a keresett iratok.
Nagyon kéne már ebbe az országba egy normálisan működő pendrive!
Mi itt Kishantoson *, nélkülözve a helyi NB I-es csapat létezését, természetesen a Hertha Berlinnek drukkolunk. Szomorú hét is ez, hiszen a német válogatott szereplése miatt nem lesz a Bundesligában mérkőzés, így be kell érnünk a hazai eseményekkel. Valaha persze szerettük mi a magyar válogatottat is, de amióta egyre őrültebb módon keverik bele a politikát, a magyar foci már nem labdarúgás, hanem „stratégiai ágazat”, amelynek pompás palotákat emelnek országszerte, némelyikhez számolatlan milliókért még kisvasút is vezet. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne örülnénk az oslói diadalnak, hogy ne ugrabugrálna az örömtől a piros-fehér-zöld szívünk a bordáink alatt.
A 2016-os Európa Bajnokság, melyet Franciaországban rendeznek, könnyen lehet, hogy a magyar válogatott részvétele nélkül fog lezajlani. De reménykedjünk a pótselejtező sikerességébe, amely eltörölheti az évtizedekig hallott szólamokat, amelyek újraéledésére is van komoly esély. A fű túl zöld volt, a szél mindig rossz irányba fújt – na meg a bíró is -, a partjelző rosszul lengetett, sérülés és igaztalanul kapott sárgák és pirosak miatt a legjobbjaink hiányoztak, miközben az ellenfélnél beérett egy új generáció, megmérgezték a csapatot, ennyivel a tengerszint fölött vagy alatt nem is lehet futballozni, egy centin múlott, ha befelé pattant volna, egyszóval a török gyerek mindig elvágja… Mint ahogy most is elvágta. Örökös Mohács van. Törökország – Izland 1:0. Így a magyaroknak – a legjobb harmadik várományosának – pótselejtező.
Végre, bejött a pótselejtező
Aki már eléggé sokat élt, az most igenis örömmel fogadja a pótselejtező tényét, mert egyszer és mindenkorra el lehetne törölni a múltat! Aki eléggé sokat élt, az emlékszik az utolsó velünk rendezett világbajnokság előtti eseményekre. (1986, Mexikó). Engem már a gutaütés kerülgetett, mert minden vb-ről szóló hír, beszámoló arról szólt, hogy a vb, amelyre elsőként jutott ki a magyar válogatott… Mindenhol ez az üres marketing szöveg dübörgött: elsőként jutott ki a magyar válogatott. Ennek persze semmi értékelhető tartalma nem volt, csak korbácsolta a hiú reményt, hogy akár világbajnokok is lehetünk. És akkor az első meccsünkön kaptunk egy hatost az oroszoktól.
Mit jelent a legjobb harmadik?
Ha a törökök nem nyernek, akkor most ugyanezt élhettük volna át! Mi lettünk volna minden nap, minden órában, minden híradásban a legjobb harmadik. Ezt süvöltözné jövő nyárig minden újság, minden tv, minden rádió: a legjobb harmadikként, egyenes ágon. Ezt annyit sulykolták volna, hogy újra azt gondolnánk, hogy a legjobb szó azt jelenti, hogy akár meg is nyerhetjük az EB-t. De legalább a harmadik hely, az tuti. Legjobb harmadik, legjobb harmadik…
És most itt a lehetőség, hogy a válogatott a maga tehetségével, a maga erejéből – és nem mások eredményére hagyatkozva – kivívja a továbbjutást. Ehhez rettenetesen fogok szurkolni!
Persze lenne még mit faragni a csapaton, hogy ez az egész foci-dolog jobban igazodjék a valósághoz. Az új német trénernek, Bernd Storcknak valakik nagyon „elmagyarázták”, hogy a foci Magyarországon több, mint foci! Minden megnyilatkozásából árad, hogy ő ezt érti, hogy ebben az országban, ennek a népnek a foci, az nagyon fontos, és ő mindent megtett, megtesz és meg fog tenni, hogy a magyar nép meg a foci, amely oly fontos meg minden.
Lehet, hogy egyszer lesz még Európában elismert magyar futball, de az profik által művelt szórakoztatásként értelmezendő csak, nem másképp. Na, inkább ezt kéne mondani Storcknak!
P.S. Az utolsó sor leütése és a bejegyzés közzététele után percekkel hallom a hírekben: kiemelt lett a magyar válogatott! Ez praktikusan annyit jelent, hogy a pótselejtező nyolc csapatát az UEFA rangsora alapján első négyre (kiemeltek) és második négyre osztják. Magyarország az első négyesben helyezkedik el. Ezt lehet így, tárgyilagosan elővezetni, meg lehet diadalként is, mint a hírekben. Vagyis nincs az a mélység, ahonnan ne tudná a politika szolgálólányává tett média diadalként közvetíteni a labdarúgás történéseit!
Egy régi bejegyzésemből: Olvasom az Új Dunántúli Napló sport rovatában, hogy ha Matyi Dezső, a Pécsi MFC tulajdonosa eladná a labdarúgóit, akkor fantasztikusan nagy összeggel keveredhetne ki a patinás klub tulajdonlásából! Patinásnak csak azért mondom a klubot, mert amikor még Pécsi Dózsa néven rúgták benne a labdát, akkor az apám ennek a klubnak szurkolt. De sajnos, ez a patina már lepattogzott a csapatról. Így aztán fogalmam sincs, mennyi az ár.
Dibusz Dénesnek már 2014-ben komoly ára volt
Valaha, még Dunai II, Róth Antal és Katzirz kapus idejében én magam is ki-kimentem egy-egy mérkőzésre, de lassan kikoptam a lelátók egyre unalmasabb közegéből. De hagyjuk a régi időket, amikor sokkal izgalmasabb napjaink szotyolaköpködése a focipályák körül, vagyis nézzük, mit is ír a Napló a cikkében. Azt írja, hogy Dibusz Dénes kapus egymaga 120 milliót ér. Aztán szépen sorban hömpölyögnek az árak – és akkor most nevetve leteszem az újságot, ne röhögtessetek fiúk, egy magyar NB I-es középcsapat, pályával együtt hogy a büdös fenébe érne 1,3 milliárdot?
Eladó politikusoknak mennyi az ára?
Mindenesetre jó pécsiként eltűnődöm: mi lenne, ha nem csak a focistákat adnánk el, hanem a politikusainkat is!? Vajon mekkora lenne a bevétel?
Itt van mindjárt a polgármester úr, aki kisbetűsen szólítja meg a város hivatalos honlapján a Pécs iránt érdeklődőket. (Kedves internetezők!) Hogyan kínálhatnánk őt reklámban? Magyarul törve író nemzeti polgármester eladó? Na, de mennyiért és ki vinné el? Talán a franciák, egy vízmű gondokkal küzdő városukba? Vagy Arábiába importálnák, egy kerámia iparáról híres községbe, mivel a kínált polgártársunk látott már eozint?
Persze, ha egyszer egy gondolat elindul, akkor ki tudja hol áll meg…
Vajon mennyit kérhetnénk a nemzetközi piacon egy Semjén Zsoltért? És vajon a miniszterelnök úrért mennyit kínálnának egy demokratikus országban?
Marketing nehézségek
Attól tartok, kemény marketing munkára volna szükség politikusaink idegenléágióssá nemesítése terén. Én speciel Semjén doktor eladásának marketing munkáját semmi pénzért nem vállalnám föl!
Aki olvasta Végh Antal Miért beteg a magyar futball c. riportkötetét, az most alighanem értetlenül néz blogbejegyzésem címére, hiszen az eredmény (magyarán a kudarc kudarc hátán) ugyanolyan, mint akkoriban, az átkosban volt. A Végh Antal riportjával azonos címen kiadott, focival kapcsolatos, gyűjteményes könyvének címlapja már a jövőt, hogy úgy mondjam a mi időnket is megelőlegezi: két férfi a temető egyik beton-fejfájára támaszkodva bámulja a távoli meccs színterét, a labdakergetők iparkodását.
Ez a weboldal sütik használatával javítja az Ön felhasználói élményét. Feltételezzük, hogy egyetért ezzel, de akár le is iratkozhat. Cookie settingsElfogadom Cookie irányelvek
Privacy & Cookies Policy
Privacy Overview
Ez a weboldal sütik segítségével javítja az Ön élményét, miközben Ön a weblapon navigál. Ezekből a sütikből a szükség szerint besorolt sütik az Ön böngészőjében tárolódnak, mivel nélkülözhetetlenek a weboldal alapvető funkcióinak működéséhez. Ezenkívül harmadik féltől származó sütiket is használunk, amelyek segítenek nekünk elemezni és megérteni, hogyan használja ezt a weboldalt. Ezeket a sütiket csak az Ön hozzájárulásával tárolja az Ön böngészőjében. Önnek lehetősége van ezeknek a sütiknek a letiltására is. Ezeknek a sütiknek a letiltása azonban hatással lehet a böngészési élményre.
A szükséges sütik nélkülözhetetlenek a webhely megfelelő működéséhez. Ez a kategória csak azokat a sütiket tartalmazza, amelyek biztosítják a weboldal alapvető funkcióit és biztonsági jellemzőit. Ezek a sütik nem tárolnak semmilyen személyes információt.
Azokat a sütiket, amelyek nem feltétlenül szükségesek a weboldal működéséhez, és amelyeket kifejezetten a felhasználói személyes adatok gyűjtésére használnak elemzésen, hirdetéseken és más beágyazott tartalmakon keresztül, nem szükséges sütiknek hívják. A sütik weboldalán történő futtatása előtt kötelező beszerzni a felhasználó hozzájárulását.
