Pécs: BLUES kocsma, nem kacsa – Aranykacsa

Pécs, Blues, Aranykacsa Étterem
Lassú blues az Aranykacsa Étteremben

Bezár a híres pécsi Aranykacsa Étterem

Most, 2022. szeptember végén nézem a tv-híradót (nem közszolgálati), olvasom a helyi online magazinokat és ezek beszámolnak az elképzelhetetlenről. Az Aranykacsa Étterem a hihetetlenül megemelkedett energia árak miatt bezár.
Nem vagyok-voltam a hely törzsvendége, de blues rajongóként és ritka más alkalmakkor megfordultam a színvonalat képviselő helyen.
Így aztán nem is az ételek ízéről, a kínált borok erejéről, hanem az egy időben a pécsi bluesnak otthont adó intézményről emlékezem meg egy visszaemlékezés erejéig.

2007. október 13. Rendhagyó sajtótájékoztató: bluest nyomnak a fiúk!

Blues volt és lesz is. Húsz évvel ezelőtti filmfelvételek peregnek, rajta pécsi fiatalok, az imperialisták kólájának mámora helyett az első pécsi blueskocsma helyszínén a zenét meg a sört élvezték.
Zenészek, zeneszeretők – az akkori „fapados” Aranykacsában – amely így, visszamenőleg csupán bronz volt, bár az örök kísérletezőkre húlló fényben aranyos a sztori, s a mai, korszerű vendéglátó egységben, a ma már tényleg arannyal jellemezhető Aranykacsában a ma már nem is fiatal zenészek, s nem is fiatal rajongók stb.

Fekete Kálmán

Fekete Kálmán, a lemeríthetetlen elemű billentyűs, fúvós, könyvetírós stb. menedzser – mond ezt-azt, példának okáért, hogy ki játszik Münchenben, hogy az ifjabb Katona Tamás az Államokban löki a bluest a feketéknek, hogy a hatvanas években Pécsett 32 zenés szórakozóhely volt most pedig egy sincs… – de végül oda fut ki minden dallam, akár gitáron lökik a fiúk, akár Kálmán a torkából: október 26-án Pécsett, hosszú szünet után egy emlék-jamsession keretében újjáéled Pécsett valami.
A helyszín – és ez nem kacsa – éppúgy, mint húsz éve: az Aranykacsa!

Korábbi írásaim tartalma továbbra is érvényes:

Tudományos fantasztikus 2.

Mettől meddig ember az ember?

A bejegyzés, vagyis a dilemma születése 2008 szeptemberére vezethető vissza. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és sok titán is beépült az emberi testekbe világszerte. Tehát a frissítésnek éppen itt az ideje. De először nézzük a régi felvetést:

Visszatérek TITÁNNÁ válásom történetéhez, vagyis ahhoz a tényhez, hogy az állkapcsomba – az előző posztban leírtak szerint – titánium ötvözetből csavarokat helyeztek föl.
A pépes táplálék vagy bloggerképességeim csökkenése-e az ok, nem tudom, de végülis nem tudom kibontani azt, amit szerettem volna.
Arról a dilemmáról van szó: vajon meddig toldozható-foltozható egy ember. A gyógyítás meddig „természetes” folyamat?

Olvass tovább

Tudom amit nem tudok, de nem mindent tudok, amit tanultam

Tudom, ez a Big Ben képe
London: Big Ben

Az angol tanulása közben

A minap a Facebookon panaszoltam el, hogy éppen a nyolcas számra lett volna szükségem angolul, amikor egyszer csak az „eight” helyett az orosz „vószem” ugrott elő, éppen olyan hívatlanul, mint a tizenharmadik banya a gyerekkoromban hallott mesében.
Azóta tovább bonyolódott a helyzet, már a spanyol „ocho” is a tudatomban lábatlankodik.
Azt gondoltam, hogy már rég elfelejtettem a spanyol egytől-tízig számokat, de nem, azok is előbújnak az angol számok helyett hívatlanul.

Olvass tovább