• A mai pontyom

    Ma hajnalra csípős őszre ébredt a város, metsző szél kergette a többieknél sietősebben lehulló faleveleket, de háromnegyed hatkor lecsíptem valamennyit a napból: horgászni indultam Abaligetre.Sapka és kabát is volt velem s amikor végeztem a csónakból szétszórt etetőanyag maradékával is, immár a parton, áldottam is magam az öltözékek bővítésében megmutatkozó előrelátásomért.Aki nem ismerné, Abaligeten, a barlang előtti csónakázó tó mellett, az országút túloldalán található a barlangi karsztvízzel táplált, 3,6 ha méretű horgásztó, szép halállománnyal: pontyok, amurok, dévérek, kárászok, süllők csalogatják ide a bottal-szákkal és nagy horgászkedvvel megáldott környékbelieket, még a pécsieket is. Persze nem tóismertetőt szeretnék itt tartani, csupán felrajzolom a hátteret, amelyben feltűnnek az ország minden tájáról ide érkező turisták is, akik…

  • Horgon: az afrikai harcsa

    A huszonegyedik századi horgász Mint korábban már említettem, mintegy két évtized kihagyás után kezdtem el újra horgászni. Azóta mind a technika, mind a szemlélet alaposan megváltozott a vizek partján. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a dióverő póznákat Nevis Patriot három részes botra (3,5 librás) és 70-es Nevis orsóra kellett cserélnem, az előke damilt pedig sodrott előkével váltottam fel. A főzsinor 30-as. Nekem a bojli használata is friss élménynek számít, a pontypárnáról és a fertőtlenítőről már nem is beszélve.

  • Bekapcsoló kikapcsolódás

    Kapásra várva Éveket hagytam ki, aztán tavaly kétszer is vízbe mártottam a szerelékem, s alig vártam, hogy az idén is riogassam kicsit a halakat. Az abaligeti horgász tó az ilyen engedély nélküli, ritkás szabadidejű fazonoknak van szerintem kitalálva! Napijegy ezerkettőért és elücsöröghet a pacák a botjai mellett napestig. (Vagy tovább. Sőt éjszaka is lehet boylit dobálni, ha ehhez volna valakinek kedve.) Már a felkészülés komoly izgalommal és kiadással járt. A tíz-tizenöt éves zsinórok és horgok már tavaly figyelmeztettek – általunk már nem lesz többé szálkaköpködés!