Szívunk ezerrel: fő a dohány!

Vendég bejegyzés, írta Balogh Zoltán

A nemzetgazdasági miniszter benyújtotta tervezetét, mely szerint a vágott cigarettadohány jövedéki adóját huszonnyolc, a dobozolt cigarettáét nyolc százalékkal kell emelni. Az indoklás szerint azért így, mert meg kell szüntetni a vágott versenyelőnyét a dobozolttal szemben. Az emelés mellett szól, hogy az EU is megszabta, 2020-ra milyen mértékű adótartalommal kell rendelkeznie a füstölnivalónak. Az uniós előírás, a vágott dohány esetében, jelenleg ötven százalék, ami azt jelenti, hogy a sodrott cigarettát ? elvileg ? csak félig lehet elpöfékelni, mert a többi jövedéki adó. Magyarországon, már most, ötvenkét százalék füstöl el, csak úgy.

Hogy a nemzetközi dobozolt bagólobbinak mekkora szerepe van a Matolcsy-féle képletben, nem tudni. Ha azt feltételezem, hogy sok, akkor azt is fel kell tételeznem: a kormány meghátrált a halálra utált multik előtt. Ha azt vélelmezem, hogy a lobbi nem játszik ebben a történetben, akkor még nagyobb a baj. Mert ez esetben csak az államháztartás deficitjét csökkentő plusz dohányról lehet szó.
Országgyűlési képviselőt, aki sodort volna, még az ominózus rejtett kamerás parlamenti dohányzós felvételeken sem lehetett látni. Ők, ott, nem szennyezték be a kezüket, tisztán pöfékeltek.
Akik sodornak, azok vagy megszállottak, vagy olyanok, akiknek másképp nem futja erre a drogra, amire, meggyőződésem szerint, szükségük van. Mert az élvezete az egyik lehetséges öröm az életükben, két sodrás között kiszakadnak a nincstelenségből, a kilátástalanságból, a mából és tán a holnapból.
A vágott dohány forgalma, az utóbbi évtizedben, itthon, megtöbbszöröződött, és ennek társadalmi okai vannak. Erre a tendenciára, a fogyasztói kör ismeretében, adót építeni, ezt a tendenciát kihasználni minimum cinizmusra utal.
Mégpedig állami cinizmusra.
No persze, minek jártatom a számat, így is, úgy is szívunk, most éppen eggyel több fronton.

“Szívunk ezerrel: fő a dohány!” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Lassan két hete fogalmazgatom, hogy miért is értek egyet a vágott dohány jövedéki adójának emelésével.
    Ami azért nehéz, mert magát az adót, adóemelést nem sorolnám a leszokást segítő sikeres módszerek közé. A probléma, mint azt több kutatás bizonyította társadalmi. Röviden a szegények között több a dohányos. Ahogy a bejegyzésben is van a kevés megmaradt öröm egyike. Szóval az istennek sem sikerült megfogalmaznom.

    Szerencsére – a kibicnek semmi sem drága alapon – két jobbikos képviselő javaslatot nyújtott be a vágott dohány adómentessé tétele érdekében. http://hatodikalabardos.freeblog.hu/archives/2011/06/23/Ellenzekben_mindent_lehet/

    Szóval tény, hogy az intézkedés szegényellenes, de a dohányzással okozott kárt meg kell téríteni, vagy legalább kompenzálni kéne, és a piac átrendeződése nem jelent kevesebb “kárt”.
    Igaz, az így beszedett pénzt csak a kárenyhítésre szabadna felhasználni(egészségügy, prevenció, max. sport…).

Szólj hozzá!