Színházban voltam – Grace és Glória megterhelve Aristoval

Színház és a tömegek féken tartása

A Pécsi Nemzeti Színház Szobaszínháza jórészt pedagógusokkal volt tele, az Iskolaszövetség lepte meg a tagjait a jeggyel, és némi csatolmány – házastárs például (miképpen én is) jelen lehetett.A kétszemélyes darab számomra nehezen indult, éppen előtte vitte föl a pumpám Aristo, a filozófus, egy másik blogban, az ördög ügyvédjeként, és nagyon tele lett a kalucsnim a filozófusokkal.

Halottam már az elméletet, mely szerint a politika a XIX. századtól – lényegét tekintve – a tömegek féken tartásával van elfoglalva, és Aristo demokrácia-felfogása erre igencsak emlékeztetett engem. (A hűsbe elvonult győztes párt és kormánya is emlékeztet MOST ilyesmire, de míg Aristoval lehet eszmét cserélni, velük aligha.)

Szóval a darab kétszemélyes színész(nő) garnitúrája mellé mintha beült volna egy elitista filozófus is, valami magas székre, hogy LEnézzen a plebsre, színészekre, közönségre egyaránt – hogy hát ezek azok itt, akik bele akarnak pofázni a politikába, a sok tudatlan állat…

Aztán a színészek mégiscsak kilökték a színről Aristot (akihez lehet, hogy most igaztalanul állok hozzá, de majd megvédi magát, ha akarja egyáltalán) és élet és halál kérdéseit lökték a szemünkbe, a végén nem csak tapsoltam, a szemem könnyel volt teli – anyámat a szemem láttára ugyanígy vitte el a rák – de végül is pont ezért, a katarzis élményéért jár olykor az ember színházba.

“Színházban voltam – Grace és Glória megterhelve Aristoval” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. irodalmar
    2006-05-31 09:10:44
    Tudnak bosszantóak lenni a filozófusok, de kár bosszankodni rajtuk. 🙂

    2
    El Lobo – A farkas
    2006-05-31 09:14:59
    Ám ha már benne van az ember a bosszankodásban, akkor bosszankodja ki magát rendesen, az is egy katarzis! 🙂

    3
    El Lobo – A farkas
    2006-05-31 20:01:08
    Érdekes, hogy a színházból hazatérve alig váltottunk szót a feleségemmel, de ma, amikor hazaérkezett, máris az esti élmény került terítékre, mindketten szívesen mondtuk a magunkét el-eltűnődve valami távoli dolgon, amely talán már nincs is annyira messze, egyformán láttuk, hogy az egyik szereplő zseniálisat alakított, a másik sem volt rossz, de jó sem (nekem meg pluszban ugye még ott volt Aristo is, a fenébe, pedig onnan nem hiányzott) szóval azt hiszem ilyen a jó színházi előadás, amelyik még másnap sem hagyja békén az embert, pedig most már nagyon szeretném…

    4
    Kaktuszka
    2006-06-01 13:04:59
    Remélem a kalucsnid is kiürült azóta…

    5
    El Lobo – A farkas
    2006-06-01 13:41:16
    Szia Kaktuszka!
    Nehezen ürül a kalucsnim! 🙂
    Valamikor 30 évvel ezelőtt, Ransburg Jenőtől hallottam egy előadáson, hogy kísérleti alanyoknak pálcikákat mutogattak, s azt kellett megmondaniuk, hogy egy etalonhoz képest hosszabb, vagy rövidebb-e az éppen mutatott.
    Egy alanyt kivéve, a beépített többség egyszercsak egyöntetűen azt állította, hogy a rövidebb pálca hosszabb!
    Erre, az utolsó, be nem épített alany – bárhogy is válaszolt, akár igazodva a többséghez, akár kiállva az igazság mellett – jelentős pszichés megrázkódtatáson esett át, s pl. felkúszott az egekig a vérnyomása, továbbá filozófusokkal lett tele a kalucsnija!
    Hogy mindenki értse:
    http://csepeli.blogter.hu/?post_id=50068

    6
    Kaktuszka
    2006-06-01 15:54:02
    Jujj, aggódom a vérnyomásod miatt.

    7
    aristo
    2006-06-02 08:48:39
    Hát kedves El Lobo, nem értem a példázatodat. A példázat, ha egy kicsit elmélázunk rajta és elfelejtjük a méltán elfeledett Ransburg Jenőt, arról szól, hogy a “többség” kényszeríti – a tényeket egyébként helyesen látó – egyént kognitív disszonanciába. És hát, quod errat demonstrandum.
    A vérnyomást meg végképp nem értem. Én vagyok aki kisebbségben van, sokszor egyedül, a véleményével. Tehát az én vérnyomásomnak kéne magasba szöknie, a kalucsniról nem is beszélve.. De örömmel jelenthetem, hogy semmi ilyes nem tapasztalható.
    Mindezeket figyelembe véve: nem lehet, hogy magaddal vitatkozol?

    8
    El Lobo – A farkas
    2006-06-02 09:07:42
    Üdv Aristo!
    Ez a színdarab már örök időkre veled együtt fog megmaradni bennem, s hatalmas szerencséd, hogy ez az “örök idők” már csak rövidke lészen. 🙂
    Abban a posztban,
    http://csepeli.blogter.hu/?post_id=50068
    bizony mindahányan a censusos demokrácián filozófáltok, s hiába is akarnám – mert próbáltam már százszor – a társaságot eme marhaságról lebeszélni! Hát persze hogy demonstrálja a testem is a disszonanciát, vérnyomás, pulzus fönt az egekben.
    Nem is tudom most már a dolgot mással magyarázni, mint hogy tréfa az ott, vagy hülye kísérlet, ahol én lennék a “kiszemelt áldozat”.
    Akárhogy is, a kalucsnimban még mindig van filozófusból! 🙂

    9
    El Lobo – A farkas
    2006-06-02 09:21:21
    P.S.
    Ransburg Jenőről:
    akinek az előadására, annak tartalmára 30 év távlatából is visszaemlékszik az ember, azt nem fogja szapulni semmi szín alatt!
    Ebből következően a Ransburg professzor úrra tett megjegyzésedet – rettenetesen finom leszek – elhárítom!

    10
    RanSCHburg
    2006-06-02 09:44:37
    Gondolom RansCHburg-ról van szó…

    11aristo
    2006-06-02 09:56:45
    Feltehetően:-)

    12
    El Lobo – A farkas
    2006-06-02 10:24:33
    Én láttam-e nevet már a Google-ban kétféleképpen is, de az egyértelműség kedvéért itt találtam egy fényképet:
    http://www.zoldujsag.hu/1_07/02.htm
    és itt valóban Ranschburg Jenőként van írva, elnézést:-)
    A fénykép alapján mondom, őróla beszélek, a tisztelet hangján!!!

    13
    Kaktuszka
    2006-06-02 14:09:51
    Szerintem az történt, hogy Farkasnak felment a vérnyomása, ráadásul közben tele lett a kalucsnija, ezért kilépett belőle, viszont belelépett a váratlan helyen tartózkodó kaktuszba.
    Bocsi Farkas.

    Köröztettem a kalucsnit, ez üresnek tűnik, úgyhogy lehet vitéz aristo főméltóságú úré is:
    http://www.harmonet.hu/cikk.php3?rovat=21&alrovat=23&cikkid=6606&dire=szepseg&again=true

    14
    Kaktuszka
    2006-06-02 14:17:03
    Ranschburg Jenő mellett lándzsát török.
    Nincs elfeledve. Méltán.

    15
    El Lobo – A farkas
    2006-06-02 15:18:48
    Kedves Kaktuszka!
    A kalucsni magyarázatának belinkeléséért köszönet! És ez tényleg Aristoé! :-)) Mert olyan elegáns 🙂
    Írod:
    “Ranschburg Jenő mellett lándzsát török.”
    Akkor már két törött lándzsa is hever a neve mellett!!! 🙂

    16
    Csepeli György
    2006-06-03 20:06:53
    Kedves El Lobo! Elismerésre méltó, hogy ennyire megmaradt benned az előadás, jóllehet kissé szelektiven jegyezted meg. Asch kisérletét ismertette a Tanár Úr, s szó sincs arról, hogy mindenki jobban hitt volna a többségnek, mint saját szemében. Ugyanakkor kb. egyharmad konformnak mutatkozott. Ez az arány más kulturális közegekben lehet magasabb vagy alacsonyabb. Mit gondolsz, a magyarok körében alacsonyabb vagy magasabb?

    17
    El Lobo – A farkas
    2006-06-03 20:29:56
    Kedves Csepeli György Úr!
    Örommel köszöntelek blogomban.

    1) Valószínűleg félreértettél engem, mivel én ezt írtam:
    “bárhogy is válaszolt, akár igazodva a többséghez, akár kiállva az igazság mellett…”, s szavam sem volt arról, hogy a többséghez igazodók vagy az igazság mellett kiállók voltak-e többségben!

    2) Izgalmas a felvetés, hogy a magyarok vajon a (valószínüleg angolszász) felméréshez képest, milyen arányt mutatnak.
    Az a “borzasztó”, hogy akár a pozitív, akár a negatív eltérést meg tudnám indokolni, így nem merek tippelni!
    a) a magyarok (általában és előítéletesen mondom) rebellis fajta (“kard ki kard”, “életünket és vérünket, csak zabot nem”), tehát kiállnak az igazságért
    b) a borzalmas traumákat okozó történelem “megalkuvásra”, ha úgy tetszik “összefogásra” szoktatta a magyarokat (általában és előítéletesen mondom ezt is)
    c) miért ne lehetne ugyanaz az eredmény?
    Nos, most aztán nagyon kíváncsi is vagyok a mért eredményre!!!

    18
    Csepeli György
    2006-06-03 23:58:15
    Kedves El Lobo!

    Az emlékezeted tényleg fényes! Az eredeti kísérletben a függetlenek tipikusai a következők voltak: magabiztos, individualista, lelkiismeretfurdalásos. A konform tipusok a következőképpen alakultak: viaszember, önmagában bizonytalan, kisebbrendűségi érzésektől gyötört.

    Magyar reprezentatív adatok nincsenek. Persze sehol sincsenek. Megismételtem ezt a kísérletet évekkel ezelőtt, akkor magasabb arányt találtam, középiskoláskoruak körében. A gimnazistáknál alacsonyabb volt az arány, a szakközépiskolásoknál magasabb. Legmagasabb konformitás arányt eddig a Fidzsin ékő indiai tanárok körében találtak (58 %). Érdekes, hogy ha interneten keresztül, magányos helyzetben manipuláljuk a válaszadókat, akkor a konformitás arány kisebb.

    19
    El Lobo – A farkas
    2006-06-04 07:57:33
    Kedves Csepeli György Úr!
    Köszönöm a választ, ez igen érdekes volt.
    Az utolsó megállapításod számomra, mint az Internet gyakori látogatójának, igen fontos:
    “Érdekes, hogy ha interneten keresztül, magányos helyzetben manipuláljuk a válaszadókat, akkor a konformitás arány kisebb.”
    (A net büszke polgára szabadabban élheti meg társadalmi lény mivoltát?)

    20
    Csepeli György
    2006-06-06 23:35:33
    El Lobo!

    Az internet szabaddá tesz!

    21
    El Lobo – A farkas
    2006-06-07 06:11:36
    Valahol azt írtam:
    Fényes, büszke páva a blog!

    🙂 Remélem, Ady nem fog rám megharagudni! 🙂

  2. Valahogy rápillantottam ma erre a posztra, igen, tudom már: valaki rákeresett egy keresőben a “kétszemélyes darab” kifejezésre, és ez a poszt jött be rá elsőnek(!). Szóval így, ezért jöttem be ide.
    Újra elolvastam, elejétől a végéig, s csak most veszem észre: az általam tisztelt Csepeli György (és ezt a jelzőt komolyan mondtam), űzött velem itt némi tréfát, amikor a “fényes emlékezetemre” hivatkozott.
    Ugyanis a fényes emlékezet – ha valaki nem tudná -, korántsem egy hatalmas dícséret – és akkor ezt még finomra is fogtam 🙂
    Tehát napjainkban, ha valaki korszerű akar lenni, az akkor jár el helyesen, ha semmire sem emlékezik a múltból, mert ez azt tükrözi – rettenetesen leegyszerűsítve -, hogy az agyában fészkelő kreativitás az úr, s nem a bebiflázott ismeret és az emlékezet!
    Na, így utólag, most ebből itt hogyan másszak ki? 🙂
    Kedves Csepeli György Úr! Az elmúlt évtizedeimből ez az egyetlen dolog, ami a fejemben megmaradt? – Hát ez hogy venné ki magát? Vagy mondjam azt, hogy csaltam, a jegyzeteimből bányásztam a dolgot elő?
    Hm, vagy nem is vagyok kreatív? – na, ezt a mondatot felejtsük is el 🙂

    A fene vigye el: Ranschburg Jenő TÉNYLEG olyan jó előadást tartott Budapesten, ahol én, a falusi kölyök szájtátva hallgattam – és vesszőzzenek érte meg – de emlékszem rá! Ez van, nincs mese!

Szólj hozzá!