Sérvműtét után: a második és a harmadik nap

Sétálás közben hol fáj, hol nem fáj – kiszámíthatatlanul. Már ha sétának mondható ez a fenéken billentett tojógalambot idéző mozgás lakáson belül. Hol csíp, hol feszít. Amikor fáj, akkor nagyon.
– Adassa be magának! – kaptam a tíz injekcióra szóló receptet a kórházban.
Beadom magamnak! – határozom el, ha apámnak be tudtam adni szükségből háromszor is, akkor magamnak is menni fog.

Bal kezemmel összecsippentem a hasam egy darabját, jobbomban a tű, az asszony befújja fertőtlenítő sprével a balommal befogott területet.

– Szúrd már! – szólok magamra, de nem tudom megbökni magam. Gyáva vagyok! – fut rajtam át a felismerés.
Újra nekiveselkedem, de nem megy.
Végül az asszony beadja.
Biztosan azért, hogy a kudarcom tompítsam, elképzelem az új magyar találmányt, az önműtő dobozt. Benne kis tükör, energiatakarékos zseblámpa, kétszer használatos szike (a családban még jó lehet valakinek), vatta és ragtapasz. Meg egy CD, amelyről a különböző betegségek önműtéti eljárásai hívhatók elő?
—–
Tévézünk. Hallgatom Szíjjártó Pétert, megint az “eltőzsdézték a zemberek pénzét” című CD-t tette magába, veszettül pörgeti.
Hogyan lesz így tőke a magyar vállalatoknál, hogyan lesz gazdaságot is élénkítő öngondoskodás, ha a lakosságot szabályosan elüldözik a tőzsdéről? Ezt már én kérdezem, de a Szíjjártó Péter nevű CD-lejátszó nem válaszol.
Arrébb kapcsolunk?

***
Előzmény:
A sérvem az érvem: éljen a sajtószabadság!

Sérvműtét után: a második és a harmadik nap” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Az önműtő dobozról jut megint eszembe. Évekkel ezelőtt történt. Kolléganőm menyét műtötték, úgy rémlik, valamilyen epeműtét volt. Megkapta a zárójelentést, kérdezte, mikor kell visszamennie varratszedésre. Varratszedésre? – így az orvos. – Azt a kis madzagot tán ki tudja húzni egyedül is!

Szólj hozzá!