Rézkarc

Nyári Lóránt: Papszigeti fák; rézkarc
“Művészileg ellenőrzött”

Felújítás zajlik minálunk, annak minden keservével. Persze, lehet, valaki élvezi az ilyesmit, de jómagam a hátam közepére sem kívánom. Tucatnyi mesterember és kisinas, kosz, felfordulás, pakolás, üzletlátogatás, cipekedés és bukszanyitogatás rendesen.
Szekrény mélye nyílik, szekrénytető ontja titkait. És szapora “azt sem tudom mi ez, honnan van, mit csináljunk vele”.

Így kerül elő a szüleimtől öröklött rézkarc is, Nyári Lóránt 1972-es Papszigeti fák c. rézkarca.
Mit kezdjünk vele, a lakásunkba nem illik sehogyan sem – hogy művészi érték helyett a mű lakásdísz mivoltából, “dekorációs” funkciójából induljunk ki.

Nézem a kép hátoldalát, büszke pecsétnyom virít rajta: “Művészileg ellenőrizve”.

Azannya, már a hetvenes évek elején is működött a NER és az akkori Fekete György vagy Kerényi Imre láttamozta a FIDESZ-barát festőművészek alkotásait emígy a kelendőség érdekében?

Laptop be – mivel az asztali gép csendesen pihen az íróasztalom alatt a festők nylon takarójával beburkolva.

Utána nézek a pecsétnek.

Nagyjából és hirtelen arra jutok, hogy a hatvanas évektől a kulturális vezetés szerette volna eljuttatni a könyvek mellett (v.ö. Olcsó Könyvtár sorozat és hasonlók) a vizuális értékeket is, ezért indult be a rézkarcok “tömegtermelése” és árusítása. A művészettel ismerkedő, hogy azt ne mondjam keményen dolgozó kisember megnyugodva vehette tudomásul, hogy művészi értéket vásárolt, hiszen pecsét bizonyította számára, amit a falra függeszt, az “művészileg ellenőrizve”.

Íme, a képpel kezünkben tartjuk a proletárdiktatúra kulturális forradalmának ékes bizonyítékát. Nem is tudom, most miért jut eszembe a permanens forradalom kifejezés…

*****

Még egy kis művészet:

 

“Rézkarc” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!