blog

Rendőrök, pénzek meg a Doxa

Megbeszélésről jövök, ahol a beszélgetőpartnerem megjegyezte: az ő telefonja mindent tud, számos más eszköz “viselésétől”, hurcolásától kíméli meg, amióta megvan – már órát sem hord. Ránéztem a karomra, ahol a Doxa dohog – el sem tudnám képzelni, hogy a telefonomban kutassam az idők múlását. Gyerekkorom óta belém ivódtak a mozdulatok, afféle pavlovi reflex – ha az “időről” esik szó, máris megemelkedik a bal karom. Amikor Kósa Lajos, a FIDESZ kongresszusán Kádárt említette, gondolom sokak bal karja indult felfelé, hogy a csillogó szemeknek az idők lassú mozgását mutassa meg.

Mert tényleg, együgyüség volna az ő jelenlétét tagadnunk. Csak az vele a gond, hogy MINDANNYIUNKBAN ott bújik, mert az a szellem nem válogat pártállás szerint – erről győzött meg a FIDESZ kongresszusa. Induljunk is el a teljes foglalkoztatottság és a közösségi (továbbá mindenoldalúan fejlett) kapitalista embertípus ÚTJÁN!

Pénzről is szó esett ott, mármint a kongresszuson, hogy nem fér meg egy országban kettő! Jelezném, EGY pénzünk van, s annak két oldala. A kettő együtt adja magát az érmét, (amelyet most éppen a fogunkhoz verünk, s olykor az az érzésünk támad, hogy mindkét fele “írás”.)

A rendőrséget sem csak egyetlen “hatás” érte az elmúlt tizennyolc esztendőben! De az utóbbi hónapokban sem!

A társadalmi bizalmatlanság az egész politikai elitet érinti, egyszóval MINDENKI megéri a pénzét – dohogja a Doxám!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük