Relatíve minden objektív

Maholnap fogalmunk sem lesz arról, hogy mi mit is jelentett a maga idején. Ugyanis a fogalmak jelentésváltozáson esnek át, sőt előfordul, hogy már ma sem tudjuk egy dolog, jelenség vagy szó jelentéstartalmát. Relatíve objektív a világ. Vagy objektíven relatív inkább.
Itt van például „az elmúlt negyven év” fogalma. Aki az éppen aktuálisan a mögöttünk lévő negyven esztendőre gondol máris nagyot téved. „Az elmúlt negyven évre” paradox módon nem hat az idő, az mozdulatlanul áll az idők tengerében.

Objektív elem: a valóság nem lovagi torna

Vagy itt van az offshore szó jelentés módosulása. Eredetileg az ügyes adózó, az adóoptimalizálás pozitív értelmű jelentéstartalmát hordozta, majd a piszok rablók jelentésárnyalatát öltötte magára. Új fogalmat is szült, az offshore lovag világra hozatalával. Ám mégsem lovagi torna az, ami körülöttünk zajlik, ebben bizonyosak lehetünk. Az offshore lovag olyan magyart jelent, aki vagyonát nem hazai bankban, hanem az adók elkerülése végett messzi offshore paradicsomban tartja. De ez a titulus csak a politikai ellenfelekre vonatkozik, a saját politikai hívekre nem!
A fentiek miatt érdemes valamiféle emlékeztetőt készíteni magunknak.

Az elmúlt negyven év

Az elmúlt negyven év „a fordulat évétől” – jellemző, hogy két dátumot ad meg a történelem – 1947-48 -tól az 1989-ig terjedő időszakot öleli fel. Ez az időszak a szocializmus időszaka, amit persze egyszerűsítve kommunizmusként tartanak számon, hogy tényleg bonyolult legyen.
Ezt a négy évtizedet nem szokás korszakolni, pedig jelentős korszakhatárként jelölhetőek meg régebbi szóhasználattal élve „a sajnálatos októberi események”, vagyis 1956 eseményei. (Ennek meghatározása is számos jelentésváltozáson esett át az ellenforradalomtól a népfelkelésen át a forradalom és szabadságharcig).
Az időszakot általában azért nem korszakolják, mert az 1948-tól 1956-ig terjedő korszak rémtetteit egyes politikai erők szeretik rákenni a baloldal ama részére is, amely 1956 után vált felnőtté, így teremtve erkölcsi és politikai alapot a közéletből való kiszorításukra. (V.ö. „kommunistázás”.)

Az elmúlt huszonöt év

„Az elmúlt huszonöt év” 1989-től, a rendszerváltás idejétől számolandó. Ez az időmennyiség – szemben „az elmúlt negyven évvel” – dinamikusan változik, mármint a felső határát illetően. Vagyis jövőre már az elmúlt 26 évként fogjuk számon tartani.
Itt azért létezik egy felszínes korszakolás, „az elmúlt nyolc év” és az „elmúlt négy év” formájában. Ezt a két és fél évtizedet olyan nevek fémjelzik, mint Antall József, Horn Gyula, Kis János, Orbán Viktor, Torgyán József, Schmidt Pál, Vona Gábor, Tocsik Márta, Vida Ildikó…
Mivel ebben a korszakban még nagyon is benne vagyunk, még hamis lehet az értékítéletünk, a lényeget talán elrejtik a szemünk elől az épülő stadionok magas oszlopai, látásunkat elhomályosítja az egyre nagyobbra növő söralátét, értelmezéseinket megzavarhatja a táguló világegyetem és a vele együtt táguló szegénység, miközben sikert sikerre halmozunk.

Az elmúlt hatvanöt év

Ilyen meghatározás egyelőre még nincs, de jómagam élvezettel ízlelgetem. Nem sok híján magam is ennyi éves leszek, tehát mondhatnám, ez az én korszakom.
Istenem, mennyi izgalom, atomháború réme, békemozgalom, harmadik világ és négy kerék! Örök és megbonthatatlan barátságok. Nézzük csak a barátainkat: Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia, NDK – teatyaúristen, már nincsenek is barátaink?
Dehogynem: például az Egyesült Államok. Most Vietnamról – amely mellett lelkesen tüntettünk – feledkezzünk el, miképpen a másik régi barát, a Szovjetunió esetén Afganisztánt is megbocsátottuk.
A szocialista demokráciát a fékek és ellensúlyok demokráciája váltotta fel. Vagy nem?
A KGST-t  az Európai Unióra, a Varsói Szerződést a NATO-ra cseréltük le.
A keleti orientációt pedig a keleti orientációra – na, itt most megállnék, ezt most kicsit végiggondolom…