blog

Pillangószív Blog: öt titok

Most kaptam a hírt (nem pillangószív ügy ugyan), hogy kedves blogbarátom, Szipeter, a Keresőmarketing blog boldog bloggere, megtisztelt bizalmával, s a feladat, hogy öt titkot tárjak fel, amely jellemez!
“Egy klassz kis játék gyűrűzött be hozzánk a külföldi blogszférából. Írj magadról 5 olyan dolgot, amit kevesen tudnak, utána pedig nevezz meg 5 másik szerencsés nyertest 🙂 ” Ezt írta nekem Szipeter, rám hozva a frászt – de nem nyafogok, most már késő 🙂 – hanem startolok!

1) Lucifer egyszer meglátogatott, végigmért, elröhögte magát,  s amikor legközelebb találkozott az Atyaistennel, gurgulázva számolt be neki: hát barátom, láttam a kísérleted, hogy teremtsünk egy cingár pasast, zörgő csontút, behorpasztot bordákkal, lúdtalppal – hossza van, széle nincs licensz – Uramatyám, ezt elbaltáztad!

2) Sokszor cselekszem a józan ész (?) ellenében! Tegnap este is mi történt. Beütöttem a Google pont hu alá: Blog Pécs. A nyolcadik helyen jött elő egy ROMÁNIAI blog, magyar nyelven, annak a Gáspárik Attilának a blogja, aki benne volt abban a néhány fős jelölt-csoportban, akik közül a pécsi polgármester kiválasztotta Európa Kulturális Fővárosa (2010) művészeti igazgatóját. Hej, barátaim, mennyire közel jártunk ahhoz, hogy blogger legyen a művészeti igazgató!
És ekkor, ahelyett, hogy a kiválasztott, a “győztes” fenekének bekerítésén fáradoztam volna, lihegve, lógó nyelvvel, a neten loholva utána, ottmaradtam inkább, böngésztem azt a blogot, s még írtam is egy hsz-t Gáspárik Attila blogjába, hogy sajnálom, hogy nem ő! Ez az a blog, ez az a poszt: Pécs és én. Hiába na, blogger vagyok!

3) Napi öt kávé – az utolsó este 6-kor! A “hatórás kávé” fogalma – amelynek pontosan ekkor kell lecsusszannia, mert ha később, akkor már nem fogok tudni elaludni – szóval ez a fogalom szelíd mosolyt csal elő barátaimból. Ha háromnegyed hatkor mocorogni kezdek valahol, ismerősök között, máris mondják: jesszusom, a HATÓRÁS KÁVÉ, el ne maradjon 🙂

4) Olykor nem szeretem a magyar nyelvet, az anyanyelvemet! Ha úgy érzem, “nagyon jót írtam, világmegváltót” :-), hívom az asszonyt: – kérlek, olvasd el! Na, de milyen is a magyartanár! Alig olvas el egy-két mondatot, máris előáll valami nyelvészeti észrevétellel, olyan apróságokkal, amelyek az írás hevében elkerülték a figyelmemet, pl. azzal, hogy az áll szót két “l”-el írjuk, nem hárommal! Én ilyenkor mindig dühbe gurulok, a fenét sem érdekli most a helyesírás, amikor azokban a sorokban ott a zseni lenyomata, az emberiség megváltásának kísérlete meg minden!
Egyszer meg is kérdezte:
– Most akkor csak bólogatni hívtál, udvarolni a zsenialitásod előtt?
Ezen elgondolkoztam és szégyenkezve böktem ki:
– Igen!

5) A mi házasságunkban az anyagi érdek is szerepet játszott! Klárinak Szerb Antaltól a magyar irodalom története volt meg, nekem meg a világirodalomé. A két egybetartozó kötet “egyesítése” kettőnket együttvéve két drága könyv megvásárlásától kímélt meg! Anyagias világ ez, mindig is mondom! 🙂

—————

A játékra meghívom az öt szerencsés (vagy szegény szerencsétlen) bloggertársamat:

Myrtille; Kapitanyg; Gáspárik Attila; Urbangeri, Anahata

Upgrade: ahogy elkészül egy-egy vallomás, és tudomást szerzek róla, rakom is fel a linkjét a fenti sorra!

31 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük