Pécs: Zsolnay Vilmos szobra és az új magyar csodák

Szobor átadásZsolnay Vilmos szobra

2007. október tizenharmadikán, a korábban roggyant állapotba került szobrot, amely már a város szégyenfoltjaként virított, Pécs város polgárai, vállalkozói, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara lelkes vezényletével felújíttatták!

Nos, az évkönyvek valahogy így fognak megemlékezni az eseményről. De a blogger, az ugye mást lát, s amikor fényképez, s hallja a kórus Kodály-dalában (Felszállott a páva) a szöveget – Várjuk már, várjuk az ÚJ MAGYAR CSODÁKAT – akkor tudja, hogy ez is csoda itt.

Az új magyar csoda legfőbb ismertetőjele mindig az, hogy jogászok, ellenlábasok próbálják bizonyítani, hogy ezt így nem lehet, sőt nem is kell, sőt meg minden (v.ö. lehet-e szoborfelújításra adni az 1%-ot, kezelheti-e azt a pénzt a Kamara) – és ennek ellenére megvalósul az, ami már az első pillanattól kezdve nyilvánvaló közérdek, a közjó egy leendő darabja, szükséges és méltó a múlthoz, sőt csak ez méltó a múlthoz és a jövőhöz is! Számos dologból azért nem lesz magyar csoda, mert nem éli túl az ellentámadásokat, fennakad a dolog valamely nevetséges jogfoszlányon, periférikus ellenérdeken.

Na, de ez itt most sikerült, össze is jött a jónép az átadási ünnepségre, a hivatalos részletekkel majd úgyis tele lesznek a lapok, azokról miért is beszélnék. A lényeg az, hogy Zsolnay Vilmos, aki ipart telepített e ragyavert vidékre s világhírűvé tette azt, most szigorú szemmel lenéz az utódokra és azt gondolja: ez derék tett volt tőletek, barátaim!

***

A szobrok sorsáról: Szobrok, utcanevek – felborult pécsi közmegegyezés

“Pécs: Zsolnay Vilmos szobra és az új magyar csodák” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves KapitányG!
    A történészek semmi kivetni valót nem találnának a szövegemben: ezt a várost számos alkalommal rombolták porig, lakóit lemészárolták, a törökök is csak mutatóban hagytak meg néhány családot.
    Ritka pillanatai a történelemnek, amikor egy város akkor áll a gazdasági fejlődés élvonalába, amikor az éppen időszerű, (s hogy ipar, világhírnévre szert tett ipar települt ide – nagy nehezen -, a perifériára, az ilyen ritka pillanat volt.)
    A szociológusok sem csodálkoznának a szövegemen, gazdasági értelemben a régi város összeomlott, ha szélsőségesebben akarok fogalmazni – még út sem vezet már idáig.
    Remény persze van – mindig is mondom, Pólus program, EKF példának okáért – de “a boldog jövő” aligha takarja be a mostani ragyavertséget, a romló mutatókat.
    Ám éppen ezért szép, hogy az összefogásból a szobor újjászületett!

  2. Kedves KapitanyG!
    Nyilván némi magyarázatra szorul az eljárásom, hiszen nem mindennapos esemény, ha valaki a saját, többé-kevésbé átgondolt írásán (mégha az “csak” egy blogbejegyzés is), ripsz-ropsz módosít MÁS felvetésére, mégha volna is további érve (pl. a bányák okozta sebek – mint ragyák fölemlítése) eredeti álláspontjának védelmére!
    De: a fentebbi írás lényege mégiscsak egy POZITÍV elem kihangsúlyozása volna, nevezetesen a Zsolnay szobor ÖSSZEFOGÁSON alapuló felújítása, s ennek fényében egy jelzőként fungáló szó (ragyavert) másodlagos jelleggel bír.
    Ennek a jelzőnek a meghagyása viszont, láthatóan irritálná azokat, akik (velem együtt) imádják Pécset – és itt nem célom ez.
    Különösen nem célom, hogy egy ragyavert jelző miatt barátot veszítsek el! 🙂

  3. Hiszek a kis változások erejében. Szerintem jót tesz a kollektív tudatalattinknak, ha egy olyan ember szobra elött járnak-kelnek a Pécsiek aki a semmiből (agyag) valamit (porcelánt) teremtett. Abból teremtett ami olcsón a rendelkezésére állt – amit hozzátett az az elkötelezettsége, kreativitása. Nem panaszkodott, nem szidott senkit és nem pályázott eu-s forrásokra – vállalkozó volt.
    Örülök, hogy magam is támogathattam a helyreállítást.

    A tiszteletteljes provokátor

    Magam erről a témáról itt írtam: http://www.forlong.hu/blog/?p=74

  4. Kedves Sándor!
    Holnap délután meg fogom hallgatni a marketing klubban az előadásod, (miképpen Fojtik Jancsiét is) és remélem, a tiédben szó lesz a Tipping Point-ról is.
    Nem kis nyomot hagyott bennem legutóbbi beszélgetésünk, s érdekes, hogy közös barátunk, aki hallgatott minket, valami olyasmit írt nekem, hogy rá nagy hatással volt a beszélgetésünk. Már megérte az amúgy kudarcos (?) Blog-Dokk!!! Nekem legalábbis.

Szólj hozzá!