Pécs húúú

Pécsi infopontTelepülésmarketing témában készültem egy előadásra, természetes tehát, hogy pécsi polgárként pécsi példákat gondoltam végig, hogy titokban kicsit a magam városával büszkélkedhessek, hogy online mennyit tesznek a lakók a városukért, láthatóan mennyire szeretik azt.
Mert lám csak, az interneten se szeri, se száma a közösségi oldalaknak, a közösségi blogoknak, az online sajtótermékeknek, amelyek a kétezer éves városról beszélnek, mutatják fotóikon a naplemente csodás színeit, dicsérnek és perlekednek…

(Magam is hadd perlekedjek kicsit, mutatva a képen, hogy egy kora nyári, napsütötte délután Pécs városa nyitott szívvel, de zárt infoponttal várja belvárosának látogatóit.)
Ez a sokszínűség és sokhangúság garancia arra, hogy senki sem “uralhatja” a közvéleményt, hogy közéleti disznóság aligha maradhat titokban, s a távoli látogató nem feltétlenül a “hivatalos” információk által tájékozódik.
De azt is megfigyelhetjük: az interneten felnőtt generációk már nem fogadják el a flegma, slendrián hatalmi megnyilvánulásokat, s egyebek között a város honlapját is folyamatos kritika éri.
Ha azt kérdezné valaki, vajon az-e a helyes “politikai magatartás”, hogy fittyet kell hányni ezekre a kritikai észrevételekre, annak azt válaszolhatjuk: ha nevetségessé akar válni valaki vagy valamelyik szerv, hivatal, akkor ezekkel az észrevételekkel tényleg ne törődjön!

Mint ahogy a pecs.Pécs honlapján a polgármesteri köszöntőhu hivatalos városi honlap sem törődik azzal az interneten folyamatosan elérhető kritikával, hogy méltatlan a városhoz a polgármesteri köszöntő.
Gondoljuk csak meg: olyan ember egészen biztosan nincs, aki azért lépne egy város honlapjára, hogy polgármesteri köszöntőt olvasson. A polgármesteri köszöntő egy üres, protokolláris semmi, aminek semmi értelme sincs.
A jelek szerint ezt még olyan szélsőségesen extrovertált és túlzott intellektussal nem vádolható személyiség is megértette, mint Debrecen polgármestere, Kósa Lajos, mert nem bosszantja a város honlapjának látogatóit a szükségtelen szövegeléssel.

Ám Pécs polgármestere nincs tekintettel a honlap látogatóira, kisbetűs megszólításban és többes számban köszönti a látogatókat (keretben).

Mondhatnánk, nem olyan nagy hiba ez, az ország legszennyezettebb levegőjű városában a polgárok életének védelme, gyógykezelésük gyors megoldása, a várólisták rövidítése a központi feladat (bár a szociális temetés, amelynek során elhantolhatják egymást a betegeskedő polgártársak, máris ragyogóbb perspektívát nyújt).
Szóval így van ez, a másfél hónapos várakozási idő a bőrgyógyászati szakrendelésen, az tényleg tűrhetetlen lehet polgármesteri szempontból – feltéve, ha a polgármester urat érdekli ez. Vagyis a város első számú feladata az élet és az egészség védelme, aztán jön a többi, a kultúra, a gazdaság, az egészséges környezet, a közbiztonság… és a sor végén a honlap.
Egyetértünk!
Ám mégis hibának tartom, ha egy komolynak gondolt város nem ellenőrzi az interneten, hogy mit mondanak róla. Pedig ehhez már megszülettek az internetes eszközök.
A honlap dolga például már 2012 február óta járja az internetet.
Íme: Vigyázó szemetek Párizsra vessétek

“Pécs húúú” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. A hatékony kommunikáció nem nélkülözheti a másik fél, a helyzet alapos megértését. Nálunk valahogy az a nézet alakult ki, hogy a hatékonysághoz nem a másik megértésén keresztül vezet az út, hanem a kommunikációs üzenet unos-untalan ismétléséből, sulykolásából. Nem a minőség a fontos, hanem a mennyiség.
    A következményeket már volt lehetőségünk megtapasztalni!

  2. (Majdnem) köztudott, hogy a turistát a menetrend; a konkrét és várható időjárás (hozzon-e kabátot?); a szállások ára, kényelme; a látnivalók, a programok érdeklik. Ugyan őrületes hiba, de a turistát a polgármester nem érdekli!
    Pláne, ha schmittesen derék helyesírással köszönti a látogatót.
    A helyben lakót pedig bosszantja, hogy az egészséges környezetről, a legszennyezettebb várossá válásunk témájáról nem beszélünk! Ugyanis ebbe szó szerint bele lehet halni! Igen, itt, a milliárdos egészségipari beruházások árnyékában nem öröm afrikai ellátást tapasztalni, ahol – hogy a példánál maradjak – a bőrgyógyászat üvegkalitkájából szemrevételezi az ember takaratlan felületein a bőrét egy asszisztens, és dönt arról, hogy bemehet-e, sürgős esetnek számít-e az illető. De mi van, ha a takart felületeken van a baj, az ember mégsem vetkőzik félmeztelenre a folyosón, mert európai embernek gondolja magát, és tele van a hócipője az egésszel, a csodaszép ázsiai szövegek ellenére is.
    Nos, ez a városmarketing alulnézetből.

  3. Mellesleg:
    E percben érkeztem meg a bőrgyógyászatról. Ezúttal szerencsém volt, a sokhetes várólistát kikerülve, udvariasan jelezve az üvegablaknál, nem megyek el addig, amíg orvos nem lát – egy óra várakozás után (lám, vannak még csodák) – bejutottam.
    Szakszerű és kedves ellátást kaptam.
    Újra meggyőződhettem arról: nem az orvosokkal van baj, hanem azzal a rendszerrel, amelyben dolgozniok kell.

Szólj hozzá!