Most, 2011 nyarán egyre több szó esik Pécsről
– holott 2010-ben lett volna jó ennyit hallani róla, amikor is Európa egyik Kulturális Fővárosa volt.
A témák között a város súlyos eladósodottsága és a huszonöt emeletes toronyház körüli anomáliák állnak.
A minap az 1989 óta lakatlanul álló épület legfelső szintjéről a fémtolvajok keze nyomán másfél mázsás darab zuhant a lenti mélybe – az úttestre.
Lám – megszületett a drága bontásra a spontán, civil megoldás: a szegény nép majd ingyen bontja a monstrumot, ezzel a tettével megvédve a teljes eladósodástól a várost, az éhhaláltól pedig önmagát!
Korábban így írtam a „csodafegyverként” is működtetett gigantomán épületről:
A lakatlan (ám egyébként szerkezetében megújított) épület csodafegyver mivolta abban nyilvánul meg, hogy amikor anyagi gondok merülnek fel a városban, akkor szépen bejelentik: most pedig eladjuk, s dőlni fog a pénz, „rendezzük végre adósságainkat”, egyszóval minden megint szép lesz.
Mivel eddig még nem volt olyan esztendő a kultúrájáról híres városban, amelyben a pénzszűke ne jelentkezett volna, így jószerével évente „eladásra” kerül az épület.
Ilyenkor mindenki megnyugszik…
A csodafegyver működési elve
A toronyház persze, továbbra is a csodák világa:
– Pécs városa alig, hogy eladta, máris visszavásárolná;
– a fémtolvajok egyike a huszonötödik emeletről egy féllábú ember volt.
Ez utóbbiról joggal megállapíthatjuk: mi sem világíthatna rá jobban arra, hogy a toronyház ügyének kezelése – balkezesnek mondható!
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
Mese nincs, el kell fogadnunk, hogy a pécsi magasház megszüntethetelen szimbólumként velünk fog maradni, hogy állandóan emlékeztessen arra a rövidtávú, kivagyi gondolkodásunkra, amivel tudás és összefogás nélkül meg akarjuk mutatni a világnak nagyságunkat.
?We shape our buildings; thereafter they shape us.? Winston Churchill
„Kialakítjuk az épületeinket, utána azok alakítanak minket!”Winston Churchill
A maradékot meg (azt, ami nem fémből van) majd eltakarítják a közfoglalkoztatottak.
(Hova költöznek a magasház galambjai?)
Amelyikből 890 forintért adnak 10 darabot, főtt burgonyával, barnamártással és áfonyalekvárral?
(Hogy finom-e, ahhoz nem tudok hozzászólni, még nem kóstoltam, csak a reklámot látom az Ikea oldalán, a troliról, napjában kétszer.
Mindig csak utólag tudom meg, hogy Budapesten jártál…)
Ha most nem Budapesten volnék, istenuccse leszaladnám azt a kb. kétszáz métert tőlünk a toronyházig, s megkérdezném a szárnyasokat:
– Galambságotok akkor most merre, hova?
De most csak magamtól kérdezhetem, hogy finom-e az Ikeában a svéd húsgolyó és én igennel válaszolok!
Persze ez kevéssé érdekes, hiszen én nem vagyok toronyházi galamb! 🙂
Én pirított burgonyával (hasábburgonya; chips) szeretem és feltétlen kóstold meg, és áfonya üdítőt igyál hozzá!
Lám, Budapest vonzereje nálam a svéd húsgolyó áfonya mártással – nem is tudom hirtelen, hogy ez a fővárosra vagy rám vet-e rosszabb fényt! 🙂
Marketing szempontból az is nagyon tanulságos, hogy némely termék mellett ott a tervező arcképe is (fotón) – és valahogy emberibb lesz tőle az áru! Lám, így is közelebb lehet kerülni a vásárlókhoz.
Sajnos mindig úgy jövök Budapestre, hogy be van táblázva a nap vagy a napok – ez bennem is erős hiányt szűl, jó volna megint beszélgetni egy kicsinyt (persze nem blogger-per után örülni egymásnak, mint legutóbb).
@KapitanyG
Arra a megjegyzésedre, hogy a közfoglalkoztatottak fogják lebontani a maradék épületet – még nem is reagáltam. Pedig lehet, hogy még a galambokat is befogják – a közfoglalkoztatottak élelmezésének a megoldására.