Orvosi váró

Olykor az ember nem csak az autóját kénytelen szervizbe vinni, hanem önmagát is. Az persze nem mindegy, hogy a TMK, vagyis a tervszerű megelőző karbantartás keretében, vagy már a köhögő motor javíttatása érdekében lábatlankodunk-e a magyar egészségügy várótermeiben, de spontán megfigyeléseim szempontjából ez most mégiscsak mindegy. (Amúgy semmi komoly – csupán az életemről van szó.)

Az orvosi váró mindenütt kicsiny tükre a magyar társadalomnak. Itt is léteznek kivételezettek, egészséges, nagy darab emberek, akik sorszám nélkül is megelőzik a kehes vénasszonyokat, a taknyos arcú beteg embereket, s ez részemről nem valamilyen rendszerellenes megnyilvánulás, hiszen ez régebben is így volt, legfeljebb nem focisták, edzők vagy potenciális dohányboltosok (!) képviselték a kivételezett osztályt, hanem a lángossütők és a fröccsöntő kisiparosok.
A régi idők emléke persze nem öncélúan bukkan elő a tudatomból!
Érdemes megfigyelni, ahogy az ifjú korosztály fittyet hány a kiírásokra, számára semmit sem jelent az – NE KOPOGJON -, róla van szó, s így ha hosszabb ideig nem mozdul a csend, hát odamegy az ajtóhoz és határozottan bekopog! Idősebb embereknél inkább a szerény, visszahúzódó magatartás a jellemző, náluk az orvos nem egy egyszerű egészségipari szakmunkást, hanem valamilyen erős társadalmi rangot jelent, s így a főorvost még a háta mögött  sem szólítják dokikámnak.

Másképpen szocializálódtunk.

Az én gyerekkorom egyik homályos élménye, hogy fejtől-lábtól ketten hevertünk lázasan a kórházi ágyon, a vizit pedig poroszos fegyelemben, katonásan zajlott – akár akarom, akár nem akarom, beleivódott az idegeimbe ez a “rend”, s a viselkedésemet nyilvánvalóan meghatározza valamennyire. Még akkor is meghatározza, amikor tudatosan szembeszegülök ezzel a belém nevelt “paranccsal”, hogy ne alattvalóként, de ne is pökhendi akarnokként viselkedjek például az orvosi várókban.

A váró amúgy a napi politikával is megtelik, egy kései “sztahanovista asszony” a rezsicsökkentés ívének aláírására akar rávenni, mert teljesíteni akarja a TERVET, az aláírások meghatározott számát, amely majd bizonyítja, hogy … azt fogja bizonyítani, – ne legyenek illúzióink -, amit a mostani “vezér” éppen akar.

De itt van ez a fiatalember is, aki fekete egyenruhát visel, fűzős bakanccsal dübörög a folyosón, fekete pólóján fehér betűkkel követel jóvátételt a magyaroknak Trianonért.
Gonosz ötletem támad. Mi lenne, ha az orvosi névtáblán ezt olvashatná a fiatal úr: Dr. Kalányos Jenifer urulógus!

“Orvosi váró” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!