Oroszlecke kezdőknek

Sör = pivo

Balogh Zoltán vendég bejegyzése:
E blog jegyzője finoman megrótt: nem érti, néha miket beszélek itt, oroszul.
Következzék tehát némi orosztan ? a múltból, természetesen, hiszen abból táplálkozunk, egyébiránt akad még néhány jó közhelyem.
Annak idején, bár bírtam a nyelvet ? Tak malagyec, haraso rugájetsza! (Ez a kitűnő/fasza srác milyen jól káromkodik!), – Bugy asztarozsen, tripper vazmozsen! (Légy óvatos, különben trippert kapsz!)  -, jó pár dologra magam is rácsodálkoztam, egy krasznodari, két hónapos egyetemi nyelvi kurzus résztvevőjeként.
Meglepett például az a lelkes fogadtatás – ez volt a moszkvai olimpia előtti évben -, amikor húszegynéhány fős csapatunk éppen csak betuszkolta magát a krasznodari egyetem finoman szólva is sivár szobáiba. Egyszerűen lerohant bennünket a Druzsba nevű bennszülött törzs, a társalgás akkor vett igazán baráti felhangokat, amikor a farmerdzsekimre alkudtak, aranyáron.

A fogamzásgátlás a Szovjetúnióban

Meglepődtem, elsőre, még aznap este, a kint tanuló szlovákiai magyar csajok türelmetlenségén: bulira hívtak, de alig várták a másnapi hazaindulást. Hajnalban egyikük megsúgta, társnője a közelmúltban, egyebek mellett, két kiló Toffi-karamellával tért vissza, amit úgy vettek, mint a cukrot. A legújabb fogamzásgátlóként, egy rubelért árulták darabját.
Ugyancsak meglepődtem, amikor már a kinti teljes napon barátunk lett egy amúgy nagyon szimpatikus orosz srác, aki később sem tágított mellőlünk, mindenben segített.
Mondom, az orosz gyerek szimpatikus volt, egyszer, egy utcai sétán, megkérdeztem:
– Te, minek ez a sok transzparens, felirat?
– Félrehúzott egy bokor takarásába.
– Tudod, azokat, akik olvassák, nem érdekli. Akikre vonatkozna, nem tudnak olvasni?
Nem lepődtem meg, hogy egy darabig nem kapott diplomát.
Meglepődtem viszont, hogy az orosz ember empatikus, alkalmanként akkor is, amikor idegen szót hall. Miért csodálkoztam? Az egyetemi térbulin két magyar, kint tanuló pilótát késeltek meg, mert nem oroszul beszéltek egymás között, a tömegben, a várost átszelő Kubány folyó melletti ligetben kétnaponta volt diák-bandaharc  oroszok és törökök, grúzok, ukránok, görögök, dél-amerikaiak között, mi, abszolút kisebbségi magyarok, páholyból néztük az egészet.
Ezekkel együtt, az orosz ember empatikus.

Pravda és pivo

Álltunk a szobatárssal a zöldségesnél, magyarul beszéltünk, de a hónom alatt a friss Pravdával. A sor nagy, a sustorgás is, körülöttünk.
– Két csomag zöldhagyma, két retek, három uborka! – mondtam a zöldségesnek, és kiterítettem elé a Pravdát, csomagolásnak. A mögöttem álló nem szólt, csak megveregette a vállamat. Malagyec.
Meglepődtem, hogy a Szovjetunióban, bizonyos helyeken, például Szocsiban – a moszkvai olimpia előtti évben, amikor Magyarországon, a Keleti aluljárójában, öt forintért adták a borítékos sorsjegyet -, sörautomata működött. Nem messze a tengerparttól, ahová pihenésképpen szállították le, darabra, a társaságot, hogy kipihenjük öt hét egyetemi, főleg kollégiumi élményeit. Egy jó szállodában, egy szép parkban.
A sör-automatát  a második napon fedeztük fel.
Az áldásos 24 órákban dolgunk sok akadt, reggel lementünk a partra, a Feketéhez, estére pirosra, később feketére égtünk, a vacsora után igazi pezsgő – említettem, a dzsekimre aranyáron licitáltak -, de közbejött az automata.
A parton húsz kopek letéti díjért adtak fekvőpadot. Mégse a homokban tenyészkedjünk?  Második napon jöttünk rá, mi az a kaszni, a park szélén.
Sörautomata. Bedobsz pontosan húsz kopeket, kapsz kábé három deci, de jéghideg sört? Egy átégett nap után nem fordul meg a fejedben, hogy ez tán árukapcsolás. Nem fordul meg a fejedben, hogy csupán egy üveg krigli van – miért odaláncolva? -, nem érdekel a higiényiia, kortyolsz. Besorakoztunk, négyen, magyarok; előtte, biztos, ami biztos, fölváltottunk a strandosnál öt rubelt, húszkopesekre.
Elég volt hat kör. Tízet, ha léphettünk, moraj. Az addig békésen várakozók, szép lassan, arcvonalban, megindultak. Kifogyott a sör.
Nem lepődtem meg, hogy az üldözés közben kipattant elénk egy nagyra nőtt törpe, gimnasztyorkában, tele második világháborús rendekkel.
– Sztoj! – domborított, és az üldözők is megmerevedtek. A ilyen sztojt igencsak elismerték akkoriban.
Egy északi haditengerész  matróz csíkos pólója volt éppen rajtam, nem vettem, nem loptam, kaptam, pár vodka és néhány csepp sós víz mellett összehaverkodtunk, még Krasznodarban.
-Te tengerész vagy?! – vizslatott a Sztoj.
– Nem, diák, Magyarországról.
– Mit keresel itt?
– Elküldtek, megcsodálni a Fekete-tengert.
– Magyarországnak van tengere?! – jött az újabb furfangos kérdés.
– Éppen nincs, valamikor három is volt – válaszoltam, nagyon szerényen.
– Már értem! – mondt a Sztoj.
Onnantól béke volt a parkban, de sört nem ihattunk.

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.

“Oroszlecke kezdőknek” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedvelem, ha az idegen nyelvű oktatás az élet valós körülményei között, nem mesterségesen életszerű, hanem ténylegesen a való életet reprezentáló példákon át szűrődik hozzánk.
    Magam is jártam „csoportos turistaként”, (a KISZ szervezésében) a Szovjetunióban, Lvov volt a célpont, de Kiev sem maradhatott ki.
    Nem hittem a fülemnek, amikor a televízióban „elvtársnak” szólította „Kedves nézőink” helyett a műsorvezető a nézőket!
    Pezsgőt keveset ittam, nem úgy, mint útitársaim, akiket nem neveznék most néven, mert azt gondolnák, hogy ezzel a KISZ-izével le akarom járatni őket, pedig ők csak véletlenül keveredtek oda, esetleg belülről bomlasztani – vagy ki tudja…
    Magyarul is érdekes nyelvleckéket lehetne írni arról, hogy a valóságot nem merjük elővezetni, mert már annyi szart kentek a szavakra, hogy azokkal nem lehet elmesélni a saját múltunkat, a közös élményeinket…Ez lenne a magyar fogalmazásgátló 🙂 , hogy utaljak a szovjet fogamzásgátló nagyszerű leírására is, elvégre ez mégis csak orosz nyelvlecke volna.
    A lvovi (lembergi) november 7 tiszteletére rendezett katonai parádét lekéstem, mert a szállodában erős licit alakult ki a farmernadrágomra és a mesebeli anyagi haszon reménye erősebb volt bennem a militarista hajlamomnál. Az árán korit hoztam a gyerekeimnek – de azt már nem is tudom, miként szereztem be.

    A leckéért köszönet, árát, a korsó hideg sört személyesen állom! 🙂

Szólj hozzá!