Önügyintézés – ahogy a szolgáltató elképzeli

Egyre több bosszúsággal teríti be az embert némely szolgáltató.
Kedvencnek aligha mondható biztosítóm, az utóbbi években azzal lep meg, hogy ultimátumszerűen közli levélben, hogy az én érdekemben emeli az életbiztosításom összegét, de ha ne adj’ Isten, én ezt nem így képzelem el, akkor ennyi meg ennyi napon belül írjak levelet vagy küldjek faxot.

A bánatos hétszázát neki, ha emelni akarnék, ott könyörögnék az irodájuk előtt, hogy legyenek szívesek növelni a családi büdzsé kiadását, mert fölvet minket a pénz, s ideje volna, ha közös erővel erősebben költögetnénk abból!

Na, ettől, mármint a könyörgéstől akarnak nyilván megkímélni!

Ám sajna mostanság nem állunk olyan jól, annyira nem, hogy attól is dühbe gurulok, ha egy szolgáltató úgy spórol az ügyintézés árán, hogy engem kényszerít levélírásra, a saját költségemen, ha VÁLTOZATLANUL akarom igénybe venni a szolgáltatását!

Önügyintézés! – marha jó találmány.

Vajon pofátlanságra, méltánytalan, nem ügyfélközpontú ügyintézésre hivatkozva, otthagyhatom-e kedvenc, fogápolásról elnevezett biztosítómat?

Gondolom akkor, ha náluk hagyom ingemet-gatyámat!

Pedig lehet, hogy így lesz! Méghozzá gatyamosás előtt!

Szólj hozzá!