Önmagam főnöke voltam – de a valóságban is az vagyok

Egy nagyszerű TED-előadás a munka világáról

Nézem Jason Fried interneten elérhető TED-előadását, amely azt a meghökkentő címet viseli: Miért nem folyik munka a munkahelyeken?!
Fried szemléletesen írja le, mi is történik voltaképpen. Az embereket egy helyre terelik, íróasztalt tolnak eléjük és széket a fenekük alá, megmondják nekik, hogy hány órától hány óráig kell az adott helyen maradniok. Továbbá megmondják nekik, mit nem csinálhatnak. Sőt menedzserek tördelik szét – hol értekezletre, hol továbbképzésre, hol másra hivatkozva – a munkanapjukat.

Ha megkérdezzük, kinek, hol jutott eszébe valamilyen érdemleges dolog, aligha csoda, hogy nincs ember a bolygón, aki azt felelné: az irodában!
Íme, az előadás teljessége magyar felirattal:

A home office

Gyors próbát is tettem, kineveztem magam önmagam főnökévé, szokványos irodává nevezve ki a saját (home office) munkakörnyezetemet.
Máris elmarasztaltam önmagam, hiszen nem csak hogy nem írtam be magam a jelenléti ívre, hanem ki sem találtam azt.
Így aztán most honnan tudhatom, hogy itt vagyok-e egyáltalán, vagy valahol kint a városban ügyfelet zavargatok tervezett ügyfélkontaktus címén.

Na és akkor ez a netezés is, előadás nézéssel és blog írással – munkaidőben. Egyre jobban felemeltem a hangom, ahogy leszúrtam magam, mint alkalmatlan, trehány, felelőtlen figurát!
Néztem közben a főnökömet (önmagamat), ezt az idiótát, aki itt borong, teszi-veszi magát, s talán az az egyetlen megnyugtató dolog, hogy az arca már vöröslik, s talán megérjük végre, hogy megüsse a guta!

Jason Friednek alighanem igaza van.

A tágabb összefüggések

A home office sokmillió ember számára a pandémia idején vált valósággá, megszokandó mindennapi munkahellyé. Párosítva persze a kényszert egy másik kényszerrel, a személyes, fizikai kontaktusok online kapcsolatokra cserélésével.
Sokaknál ez egy felszabadító élménnyé vált, mások nehezen viselték a munkatársaktól való elzárást, elkülönülést.

Önmagam kárán a home office-ról

Jómagam a hibrid megoldás híve lettem.
Immár két évtizede dolgozom online, home office-ban, és sajnos ennyi idő már negatív lenyomatokat is hagyott rajtam önmegfigyelésem szerint. A szóbeli kommunikációs képességek lanyhulása, a személyközi kapcsolatokban jelentkező bizonytalanságok bizony, hogy előfordulnak…

***

Témába vág:

Távmunka helyzet egy munkaerő közvetítő szemszögéből

Kelet-európai álmok

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.

“Önmagam főnöke voltam – de a valóságban is az vagyok” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedvelem ezt a Jason Fried előadást. Nagyon igaza van, bár én nem önmagam főnöke vagyok, de az egészet elvonatkoztatva a munkahelytől, feltalálhatjuk a problémát az iskolákban is. A megoldást nem tudom, de gondolkodni nem ártana. 🙂

  2. Hát persze, hogy hiába mondod. Egyelőre „a gazda szeme hízlalja a jószágot” elv érvényesül.
    A munkahelyi fegyelem talán még a rabszolgaidők emlékét őrzi a gyökereiben 🙂

Szólj hozzá!