Egy nagyszerű TED-előadás a munka világáról
Nézem Jason Fried interneten elérhető TED-előadását, amely azt a meghökkentő címet viseli: Miért nem folyik munka a munkahelyeken?!
Fried szemléletesen írja le, mi is történik voltaképpen. Az embereket egy helyre terelik, íróasztalt tolnak eléjük és széket a fenekük alá, megmondják nekik, hogy hány órától hány óráig kell az adott helyen maradniok. Továbbá megmondják nekik, mit nem csinálhatnak. Sőt menedzserek tördelik szét – hol értekezletre, hol továbbképzésre, hol másra hivatkozva – a munkanapjukat.
Ha megkérdezzük, kinek, hol jutott eszébe valamilyen érdemleges dolog, aligha csoda, hogy nincs ember a bolygón, aki azt felelné: az irodában!
Íme, az előadás teljessége magyar felirattal:
A home office
Gyors próbát is tettem, kineveztem magam önmagam főnökévé, szokványos irodává nevezve ki a saját (home office) munkakörnyezetemet.
Máris elmarasztaltam önmagam, hiszen nem csak hogy nem írtam be magam a jelenléti ívre, hanem ki sem találtam azt.
Így aztán most honnan tudhatom, hogy itt vagyok-e egyáltalán, vagy valahol kint a városban ügyfelet zavargatok tervezett ügyfélkontaktus címén.
Na és akkor ez a netezés is, előadás nézéssel és blog írással – munkaidőben. Egyre jobban felemeltem a hangom, ahogy leszúrtam magam, mint alkalmatlan, trehány, felelőtlen figurát!
Néztem közben a főnökömet (önmagamat), ezt az idiótát, aki itt borong, teszi-veszi magát, s talán az az egyetlen megnyugtató dolog, hogy az arca már vöröslik, s talán megérjük végre, hogy megüsse a guta!
Jason Friednek alighanem igaza van.
A tágabb összefüggések
A home office sokmillió ember számára a pandémia idején vált valósággá, megszokandó mindennapi munkahellyé. Párosítva persze a kényszert egy másik kényszerrel, a személyes, fizikai kontaktusok online kapcsolatokra cserélésével.
Sokaknál ez egy felszabadító élménnyé vált, mások nehezen viselték a munkatársaktól való elzárást, elkülönülést.
Önmagam kárán a home office-ról
Jómagam a hibrid megoldás híve lettem.
Immár két évtizede dolgozom online, home office-ban, és sajnos ennyi idő már negatív lenyomatokat is hagyott rajtam önmegfigyelésem szerint. A szóbeli kommunikációs képességek lanyhulása, a személyközi kapcsolatokban jelentkező bizonytalanságok bizony, hogy előfordulnak…
***
Témába vág:
Távmunka helyzet egy munkaerő közvetítő szemszögéből
Kelet-európai álmok
A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.
Kedvelem ezt a Jason Fried előadást. Nagyon igaza van, bár én nem önmagam főnöke vagyok, de az egészet elvonatkoztatva a munkahelytől, feltalálhatjuk a problémát az iskolákban is. A megoldást nem tudom, de gondolkodni nem ártana. 🙂
Én már évek óta mondom, hogy sokkal hatékonyabban tudnék itthon dolgozni, mint a munkahelyemen 🙂
És hiába mondom.
Hát persze, hogy hiába mondod. Egyelőre „a gazda szeme hízlalja a jószágot” elv érvényesül.
A munkahelyi fegyelem talán még a rabszolgaidők emlékét őrzi a gyökereiben 🙂
Barátom, neked sincs könnyű dolgod! Ez a fönök 24 órán keresztül ott liheg a nyakadon, megy veled a budira, a nyaralásra….
Lehet, hogy fölmondok 🙂
De azért a főnöknek se könnyű! Ezzel a palival! (Bocsánat:))
Lehet, hogy felmondok neki! 🙂