Nyomásgyakorlás

Ebédidő Magyarországon

Vasárnap dél volt, csendesen ettük a húslevesünket, amikor csöngettek.
– Ki a fene lehet az ilyenkor? – mormogtam a feleségem felé, a számat a papírszalvétával megtöröltem és a konyhából a bejárati ajtóhoz mentem.
Kinyitottam.

– Jó napot kívánok! – mosolygott rám egy televízióból ismerős arc, majd igazolványt vett elő a zakója belső zsebéből és az arcomba tolta.
Akciócsoport igazolvány – Rogán Antal – betűztem ki nagy nehezen a szememhez túl közel nyomott igazolványból.
Azt se tudtam mondani, hogy fáradjon be Rogán úr, a fürge poltikus máris megkerült és a konyhába loholt.
– Kezét csókolom! – rikkantotta Rogán a meglepett feleségemre, s mellé telepedett az asztalhoz.
– Mit tetszett főzni, remélem a koszt az magyar? Ugye, nem hamburger lesz a második fogás?
Az asszony szólni sem tudott, csak ült a szájához emelt kanállal, mint akire most jött rá a Csipkerózsika álom, de aztán elképedve visszarakta a levessel teli kanalat a tányérjába.
Ám a vendég addigra már a hűtőnkben matatott, s dicsérte a ház asszonyát, mert az ott talált tojásokon magyar stempli virított.

Miért is jött Rogán Antal?

– Persze most nem ezért jöttem, ez még nem a hamburger-és kóla adó ellenőrzése, és szerencséjük is van emiatt, mert a Budget feliratú narancslé nyilván nem magyar édes ital, tessenek ezentúl Sió gyümölcslevet inni, hiszen Önök derék magyarok.
– Hát nem tudom, nyökögtem a konyhában sürgölődő Rogán Antal felé, tetszett-e beszélni mostanában Kubatov úrral, a listás Kubatovval, ahogy mi mondjuk, mert mi nem oda szavaztunk, s így most nem tudjuk, hogy rendes magyar embernek számítunk-e?!
– Az egyharamados emberek között is lehetnek rendesek – komorodott el Rogán -, ha nem is sokan! Na, de nézzük, amiért is jöttem: az egykulcsos adó ügye az, remélem nem fognak kevesebbet keresni, mint tavaly!?
– Nagyon vártuk már a tisztelt akciócsoportot, hogy megosszam a gondjainkat! – feleltem. Tudja, ez egy családi vállalkozás, és mi tényleg nem fizethetünk ki magunknak többet, mint amennyit megtermelünk!
– Nana! – mordult rám Rogán, azért kölcsön csak tudnak kérni valakitől?

Verejtékben úszva ébredtem.

***

Más mai történetek:

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.

“Nyomásgyakorlás” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Az a baj, hogyha felébredek, ez a sok marhaság – a kötelező kifüggesztésű Nenyitől a fülkeforradalmon át az akciócsoportokkal történő nyomásgyakorlásig – szóval mindez akkor is itt van, s ráébredek, hogy ez nem álom, ez szín tiszta ébrenlét!
    Vagyis nem csak, hogy marhaságokat álmodok, hanem az ébrenlét is marhaság! És erre azért nem vagyok felkészülve…

Szólj hozzá!