blog

Mit hoztunk a múltból és mit adunk tovább?

A családi történelem minden bizonnyal jelentős szereppel bír a világlátásunk kialakulására. Szüleinktől olyan indíttatást, értékeket kapunk (vagy nem kapunk), amely életünkön végig kísér.

Ma azt “játszottuk”, – három felnőtt, rokoni szálakkal összefűzött pár -, hogy rátapintsunk a hozott értékekre, a hiányainkra és arra – mit adtunk-adunk a gyerekeinknek tovább!

Érdekes, szüléink tisztelete mellett az is szóba jött – mit NEM kaptunk tőlük örökül, ami hiányként felnőttként is fáj.

21 hozzászólás

  • lucifer

    Ez rettenetesen kényes kérdés. Annak belátása, hogy szüleink se voltak tökéletesek, jóllehet mi annak gondoltuk őket, szemrehányást szokott szülni. Igazságtalanul. Mert szegények függetlenül a mi várakozásainktól és történetesen az ő esendő, vágy teli sugallmaiktól nem voltak se tökéletesek, se mindenhatók. Ha szerettek minket megtették a legtöbbet, amit tenni lehet. Az ő tökéletlenségüket pedig ? a mi korunkban 🙂 már napnál világosabb ? továbbadjuk. Méltányos ítéletben reménykedem.

  • EL LOBO - A farkas

    Nem ítélkezni akartunk és nem is ítéltetni!
    Amikor alsósként lépdeltem nappal az általános iskolába,
    estelente a szüleim szédültek oda,
    hogy meglegyen nekik is a hét meg a nyolc…
    más már gyerekként kaphatott valamennyit mondjuk Horatiusból…
    átkozhatok-e valakit ezért?

  • lucifer

    Nem, de nem is nagyon értem. Miből gondoljátok, hogy Horatius érdekes? Miből gondoljátok, hogy mondjuk, egy közép-afrikai kölök nem élhet teljes életet? Mert, hogy ő nem csak felnőni, de meghalni is úgy fog, hogy fogalma nem lesz a Horatiusokról az biztos. Ha nem fog teljes életet élni, azt nem a klasszikus műveltségének hiányossága okozza, hanem a klasszikus műveltségűek barbársága.

  • EL LOBO - A farkas

    Horatius, a verslábak koppanásán, ütemén túl az aurea mediocritas fogalmának, törvényszerűségének kincsét jelenti.
    Ezt ismerve és mégis meg-megsértve más az életünk minősége 🙂

    Nálam szebben mondta a tárgykörben Petőfi: ha a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán…

  • BDK

    hú, de nagyon fején találtad a szöget ezzel az afrikai példával, lucifer!
    ugyanakkor Lobo szerintem nem egészen erről beszélt. az afrikain senki nem fogja számonkérni Horatiust, de aki első generációs értelmiségiként belekerül a saját közegébe, az bizony érezhet hátrányt azokkal szemben, akik von Haus aus készen kaptak sok olyasmit, amit neki egyedül kellett megszereznie. ehelyett viszont hozott, hozhatott mást, pl. szívósságot, szorgalmat, kitartást, állóképességet stb.; a kérdés, hogy hol melyik örökség hasznosabb, melyik segít jobban az előrejutásban. tudok példát arra, hogy valaki “a szülei ellenére” szép pályát fut be, mint ahogy arra is, hogy “a szülei ellenére” lecsúszik. mégis azt hiszem, az egyedi ellenpéldák ellenére általában véve eléggé meghatározó, kit hogyan indít útjára a szülői ház. Plusz munkát, több tanulást, nagyobb szorgalmat, erősebb kitartást követel valamely cél elérése attól, aki nehezebb sorból küzdi fel magát, míg ugyanez a cél kevesebb odaadással elérhető annak, aki előnyösebb helyzetből indul. így aztán sokszor meg sem becsülik a sikert…
    gyerekeinknek továbbadni? a szüleink magatartása itt is lehet példa – de lehet ellenpélda is. van, aki pont úgy neveli gyerekét, mint őt a szülei, de van, aki épp az ellenkezőjére törekszik. “csak úgy ne!”

  • Malvina

    Én is úgy gondolom, hogy az afrikai Maugli és a kelet/közép?/-európai Kisfarkas helyzete nem mérhető össze. Ugyanakkor a magunkkal hozott és a hozzá kapott / kettő nem ugyanaz / muníció minősége, mineműsége és mibenléte egyedül és csakis abban márhető, hogy az élet megértéséhez mennyiben segít hozzá bennünket. Aztán, hogy ez a földművelés csínján-bínján , a madarak viselkedésének ismeretén, avagy Horatiuson stb. keresztül vezet az, az csak másodlagos kérdés.

  • lucifer

    A beilleszkedési konfliktusokat a tudás növelésével nem lehet kezelni. Ha ilyenek vannak az egyébként az intoleráns csoportkultúra – ahogy ma oly? találón tetszettél mondani a szarfészek – következménye. Ha pedig ez egy szarfészek, akkor ott szórakoznak az emberrel, akár tudja a Horatiust, akár nem. A megoldás a frusztráció tolerancia emelése. És a kreativitás. Ebben szerepe van a családnak, de megint csak nem annak valamifajta iskolázottságának.

  • Malvina

    ::)))) Sokféle tudás van! És bármilyen tudást lehet hasznosan és haszontalanul használni! Én még azt sem gondolnám, hogy a beilleszkedési konfliktusok bizonyos esetekben bizonyos típusú tudással/tudásokkal ne lennének könnyebben kezelhetőek! Például az önmagunkról való tudás bővítésével, bizonyos társadalomismereti alaptudással, stb.
    Ami meg a szarfészek keletkezéstörténetét illeti, az valahogy úgy van, hogy van ugye egy választott és/vagy kapott fészek, amit előbb tele kell sza*ni ahhoz, hogy szarfészekké váljék. Méghozzá a benne csücsülőknek! Ugyanis a szarfészkek sem potyognak csak úgy az égből! ::)))
    Abban aztán neked van igazad, hogy a kellő gondatlansággal előállított efféle fészekből meg később, sajna, de többnyire szaros tollú fiókák potyoghatnak ki. Potyoghatnak, mert a repüléshez túlon-túl elnehezült a testük-valaguk a rájuk tapadt szarságoktól. ::((( ::)))

    p.s. Kivételek természetesen és szerencsére azért akadnak! Csak hát azok nem is kipotyognak, hanem egyenesen kirepülnek! Mi meg csak várhatjuk a tavaszt! ::))

  • EL LOBO - A farkas

    A tágabb müveltség több szempontból is “előnyös”. Ha nem így volna, ki a fene akarna művelt lenni?
    Sőt, a műveltség élvezetes is. Ha nem így volna, ki a fene akarna örökösen szenvedni!

    Amúgy természetesen tegnap nem csak a műveltség öröklése, átvétele-átadása került szóba, hanem például az öröklött gazdasági, erkölcsi, túlélési stratégiák…

  • Kaktuszka

    “Ha szerettek minket megtették a legtöbbet, amit tenni lehet.”
    A lefontosabbat megtették!

    Lobo, a magadhoz képest megtett utat nézd, ne a másét. Lehet, mindketten F-ben vagytok, de te A-ból indultál, ő meg E-ből. A tiéd a nagyobb teljesítmény. 🙂

  • chiara

    BDK hozzászólásának a vége azt juttatta eszembe, hogy aki azon van, hogy “csak úgy ne” csinálja, mint a szülei, ugyanúgy nem tud szabadulni a szülők hatásától, hiszen folyton az van a fejében, csak ellenkezni akar… És ezzel valószínűleg nem is fog sok jót elérni, mert legalább olyan görcsös, mint az egy az egyben átvett minták…

  • Malvina

    Chiara,
    ez igaz is meg nem is! A megvalósítás hogyanja , mikéntje a lényeg! Egyébként, ha arra gondodlok, hogy valakit otthon rendszeresen vertek, ő viszont ettől tudatosan tartózkodik a saját családjában, akkor azért nagyot lépett előre! Jópár ilyen esetet ismerek! Szerencsére! ::))))

  • DeprimaDonna

    Én nem látom ilyen szárnyaló magasságokból fentről, csak innen lentről és bentről – a kérdést, így talán személyesebb, de talán megbocsájtható! 🙂

    Műveltség kérdésében, nos, első generációs értelmiségi vagyok én is. Könyvet csak a könyvtárban láttam és olvashattam, mert sem helyünk, sem pénzünk nem volt rá, s apám, lévén földből élő paraszt ember, aki a városba érkezett “szerencsét próbálni”, nem is tartotta fontosnak.

    Ugyanakkor hatalmas elvárásokat fogalmazott meg velem szemben, úgy általában a teljesítményre vonatkozóan, légyen az bármiféle tevékenység. Ennek eredményként az önmagammal soha-meg-nem-elégedés kesernyés (de előre taszító) érzését váltotta ki bennem, amit magamban hordozok azóta is.

    Gazdasági neveltségem öröksége: ne úgy, ahogy ő! Carpe Diem! filozófiájával szemben örökösen spórolok és számolom a holnapra valót. (Mitől fosztott meg ez? Az arany középút élményétől?)

    Erkölcsi szempontból, nem lehet egyetlen rossz szavam sem! Vas fegyelme vas akaratot és egyenes gerincet, a tetteiért felelősséget vállaló embert követelt gyermekeként (bár ő nem mindig volt ilyen…)

    Családom Angyala az édesanyám, háttérbe húzódva óvta a házi tűzhelyet, lánya épségét… már gyerekkorában megtanulta a feltétlen engedelmességet, amit ebben az “életében” sem felejthetett el! Ennek eredményeként (talán) megtanultam, hogy mi az őszinte, feltétel nélküli szeretet, de ugyanakkor azt is, hogy milyen NEM AKAROK lenni!

    Ilyen furcsa “kevercs lettem” én…, talán sok mindent megmagyaráz, hogy miért vagyok most ott, ahol és amiben vagyok. De semmit nem bánok!

    Bocsánat, ha nagyon személyes lett – Farkas barátom, kérlek töröld, ha úgy látod jobbnak, nincs sértődés és gyerekes durci, ígérem! ::))

  • Malvina

    “Boldog új évet kivánok,
    Mindenki tovább bírja
    E rettenetet,
    E szamárságot,
    Mint szegény, mint bírom én, én,
    Gyönyörködve,
    Óh, én szegény
    Lelki kémény.
    Boldog új évet kivánok. ”

    /Ady E./

  • A kreaktivista

    A korral is jár, hogy egyre jobban látom azokat az értékeket, amiket szüleimtől kaptam és nem kaptam.
    Talán az is a korral jár, hogy minden békésen megfér bennem. Tiszteletet érzek irántuk a kapott értékekért és magam feladatának tartom, hogy megdolgozzam azokért az értékekért amelyeket én tartok fontosnak.

  • Malvina

    Ne szerénykedj, ez bizony nem csak a korral jár! Jó esetben jár a korral! Ez bizony elsősorban önreflexivitás, eztér tehát értelem, inelligencia, stb. kérdése. ::))

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük