Mindennapok

Törlök-zúzok a Facebook fiókomban

Sőt, a fiókjaimban. Merthogy évek óta kísérletezem, mi van akkor ha így, mi történik ha úgy. Aztán az történt, hogy már magam se ismertem ki magam a profil meg az oldalak dzsungelében. Törlöm az egyik oldalt, amely csupa személyes megjegyzést tartalmaz a mindennapokról, mert ilyenből másmilyen is van. Minek ilyenből kettő.
De törlés előtt olvasok – s ráébredek, hogy egész príma keresztmetszetet kapok az elmúlt évek történéseiből. Magán történelem közügyi beütéssel? Szóval mentek is egyes szövegeket és most közreadom. Haladjunk is most már az időben visszafelé:

Rozsdás Doxa óra
Rozsda marta Doxa óra

Így múlik el a világ dicsősége…
A DOXA az én tudatomban egy életre szóló termék képzetét keltette, amikor megvettem (még akkor is így van ez, ha finoman szólva is nem az DOXÁK felső osztályaiból választottam).
Az óra hátlapján az 1889 félrevezető, nem akkor gyártották és nem is akkor vettem.
Persze, most vennék egy órát, de az nem DOXA lesz! Mit ajánlotok?

Hihetetlen dolgok történnek mostanában!
Reggel hétkor betelefonáltam a UPC 1221-re, hogy a modemjük nem működik, nincs internetem és értelemszerűen a madzagos telefon sem működik.
Fél tízkor, mintha csak egy igényes és gyors szolgáltató lenne, megjelent a UPC embere és kicserélte a modem tápegységét – és lőn internet.
Most mi a fenén mérgelődjek, ha a jövőben a szolgáltatók már így csinálják? Aznap. Szinte azonnal. Kétségbeejtő 🙁

Amikor az ember megjelenik a bőrklinikán vagy a bőrgyógyászaton, az mindig egy izgalmas esemény. Arról van szó, hogy ezek a rendelők a bőr és nemi gondozó elnevezéssel kezdődnek…
Az ember belép egy zsúfolt váróba és találgathatja, hogy ki melyik csoportba tartozik. Mármint ki lehet itt bőr és ki lehet nemi.
A dolog akkor válik kellemetlenné, amikor arra gondolok, hogy vajon engem melyik csoportba sorol a társaság. (Istenbizony nem keféltem félre, bőr vagyok, és az is csak kicsit!)

Ma, egy kedves takarítónő így vallott a takarítónők szépségéről:
– Mi, takarítónők munka közben állandóan riszáljuk a fenekünket, a felmosófával mintha csak örökös táncban volnánk – nem csoda hát, hogy szép, formás csípőnk és fenekünk van!

Még viszonylag jól tartom magam, baráti segítséggel néhány nap alatt meg tudom ásni a sírom – főleg a tervező munkában tudnék részt vállalni – tevőlegesen inkább a megfelelő mélység mérésében,  mintsem a sír ásó általi mélyítésében jeleskedve.
Az új kormányzati elképzelés szerint a szegényebb néprétegek számára (vélhetően én is ide számítok, hiszen nem lehetek politikai nézeteim miatt trafikos sem, de hogy nem is akartam az lenni,
az nem mentség az uralkodó elit számára) – szóval a szegényeknek  a rezsicsökkentés továbbfejlesztett változatában lehet ingyen temetése.
Már ha maga vagy a családja intézi a sírásást, az elföldelést, a búcsúztatást, a szállítást és megelégszik egy panel-koporsóval (bár ennek más neve van az előterjesztésben.)
Ha a családom érdekeit szem előtt tartom, akkor tényleg az a legolcsóbb változat, ha magam ásom a sírom, magam gyaloglok a sírom széléig, ott zuhanok bele a panel-koporsóba, magnóról bejátszom a beszédet,  amely rövid lesz, hogy ne fogyjon az energia a drága Duracellből.
Most még az önmagam elhantolása okoz némi gondot, de a Google bizonyára erre is kínál valahol megoldást.
Nagyon szeretem én ezt a mostani kormányt – kihozza az emberből a rejtve szunnyadó magyar kreativitást!

Késő este kapcsolgattam a tv távirányítóját, egyszer csak váratlanul egy szeretkező pár nyögdécselt a televízióból – meghökkenve konstatáltam, hogy engem ez érdekel!
Akkor most én erkölcstelen vagyok? – tettem fel a kérdést szégyenkezve magamnak!
Lehet, hogy az lenne a leghelyesebb, ha most azonnal átsétálnék az egyetemre és visszaadnám a tanári oklevelemet?
Szinte látom, ahogy pirulva előveszem az illetékes bizottság (Nemzeti Erkölcstan Ellenőrző Bizottság) előtt az oldaltáskámból a kemény táblás okiratot, pirulva eléjük teszem
az asztalra és bátortalanul elnézést kérek azért, mert szeretek élni, ölelni meg minden…

– Itt pedig rend lesz! – mondja a feleségem jelentőségteljes ábrázattal.
Szerintem pedig nagyon nagy rend már az is, ami van. Ezt persze nem merem mondani, csupán visszakérdezek:
– Milyen rend?
– Hát katonás rend, fiam, katonás rend!
Mit tehetnék, kezdem a rendrakást a fiókban, s a kezembe kerül egy régi igazolvány, még Horvátországban állították ki a délszláv háború alatt, hogy a Dráva Rádió munkatársaként beléphessek Eszéken (Osijek) a Baranja Rádió épületébe. (Az ő frekvenciájukon “hatoltunk be” mi, magyarok, hazai frekvencia hiányában Magyarország területére.)
Na, az volt a katonás rend!

Az elmúlt évek, mindig az elmúlt évek emlegetése hoz ki a sodromból. Először még csak az “átkosban” elnevezés utalt a homályba vesző időkre, aztán jött az elmúlt negyven év emlegetése, majd az elmúlt
nyolc év felhánytorgatása,
majd az elmúlt húsz év tűrhetetlen volta és
mostanság már az elmúlt két év zsákutcás megjelölése dívik.
Hogy egyszer ebben a kurva életben valaki a következő négy-öt év fogalmát is bevezetné, komoly formában persze, nem úgy hogy már megint behozzuk és leelőzzük a Nyugatot, hanem rendesen, értelmesen…
Na, ezen tűnődtem az ELMÚLT EGY PERCBEN.

Bróker hívott az imént ismeretlenül – ki tudja, hol vette meg a telefonszámom -, s brókerként ajánlotta fel bankja szolgálatait. Elmondtam neki, hogy egy olyan országban, amelynek elvileg kapitalista berendezkedése van,  de amelyben az uralkodó elit negatív üzeneteket küld a kapitalizmusról (v.ö. “eltőzsdézték a pénzt”; visszamenőleges hatályú törvénykezés) eszem ágában sincs tőzsdére vinni a kevéske megtakarított pénzem.
Mert egy olyan országban, ahol a kapitalizmus és az antikapitalizmus egyszerre érvényesül, ott örüljön az ember, ha még egyáltalán megél. Kedves többi brókerek – ne hívjatok!

Ma elmentem a moziba és megnéztem a Prometheust. Csak azért mentem, hogy élvezzem a 3D-t és a jó mozikban hallható mély hangokat. Úgy jöttem ki, ahogyan bementem – a film semmilyen nyomot nem hagyott bennem – két óra hat percre kivont a forgalomból, semmi több.
Tulajdonképpen nem volt kellemetlen a két óra hat perc, nem dühöngtem, semmi Matolcsy, semmi Fidesz, sőt semmi szocialisták – ez megért 1350 Ft-ot.
Elég sok filmet láttam már életemben – most ezt is láttam. Hál’ Istennek, ebben nem szerepelt Brad Pitt meg Angelina Jolie, és ez nagy érdeme volt a filmnek.
Mást elmondani nem kívánok, mert nincs is mit. Jó éjszakát!

Most, hogy gipszben az asszony keze, sűrűbben bukkanok fel a konyhában. Az imént is berobbantam, rikkantva, hogy íme, megjött Jamie Oliver!
– Na, akkor a főszakács úr csukja be a konyhaajtót, mert azt úgy szokás! – hűtött le az asszony már a legelső pillanatban. A fene vigye el, mindig így járok…

Nekem már órák óta fenn van a téligumim. Mármint az autómon. Tehát joggal várom el, hogy hideg, jég és fagy legyen!

Szólj hozzá!