Miért egészséges a magyar futball?

Miért nem beteg a magyar futball?

Aki olvasta Végh Antal Miért beteg a magyar futball c. riportkötetét, az most alighanem értetlenül néz blogbejegyzésem címére, hiszen az eredmény (magyarán a kudarc kudarc hátán) ugyanolyan, mint akkoriban, az átkosban volt.
A Végh Antal riportjával azonos címen kiadott, focival kapcsolatos, gyűjteményes könyvének címlapja már a jövőt, hogy úgy mondjam a mi időnket is megelőlegezi: két férfi a temető egyik beton-fejfájára támaszkodva bámulja a távoli meccs színterét, a labdakergetők iparkodását.

A futball Kádártól Orbánig

Pedig micsoda különbség: Kádár a középszerű Vasasnak drukkolt, válogatott meccseken alakját nem nyalta körbe az állami televízió kamerája, miképpen mostanság csettinthetünk, hogy a Viktor, lám kint van, dobog a szíve a magyarokért – de mégsem sikerült kijutnunk az EB-re.

De engem nem is ez a Viktornak-Csányinak-akárkinek történő vizuális becsettintés zavar igazán, amely csak részlet az egészből. A gond a „szerethető csapat” elnevezésű állami marketing, amely marketing-erőlködés „a legjobb harmadik„, „a legjobb kieső csapat” szlogenekben csúcsosodik ki, megmutatva, hogy a futball megint a Kádár előtti korszak funkcióit kell, hogy átvegye: a hazafiság, a magyarság hordozója, a rendszer kifejeződése, majdnem azt mondtam, a szocializmus felsőbbségének megtestesítője – korszerű értelmezésben persze a magyar út hétszentsége. Vagy szakramentuma.

A foci újra az államosított öröm csimborasszója.

Kádár mondása szerint a Vasasnak drukkolni azért jó, mert megtanulhatja az ember a vereség elviselését, vagyis a Vasas csapata növeli a kudarctűrő képességet.
Mai vezetőinktől mi sem áll távolabb, mint a vereség gondolata. Ha a fiúk a pályán veszítenének, lám, az állami propaganda már mégiscsak a „legjobb” jelzővel illeti őket. A legjobb kiesők.

Ezért aztán joggal állítom: a magyar futball igen egészséges! Talán még a mostani, új ötvenes éveket is túlélheti…

***

Korábbi labdás bejegyzéseimből:

Sport és politika: a pécsi példa

Pécsi sport: felrobbant a kávéfőzőnk

Foci-blog avagy Csányi Forint

Lucifer hétpöttyös blog labdája

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.

“Miért egészséges a magyar futball?” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Azért rövid ideig ment a „szerethető csapat” reklám. A meccs utánra készített anyagok valószínűleg a stúdióban maradtak.
    Úgy néz ki a „kenyeret és cirkuszt” programrészből most a kenyérre terelődik a figyelem. Ciki!

  2. Kedves Sanyi!
    A meccs elején még viszonylag sűrűn mutogatták a díszpáholy díszpintyeit, de minél közelebb kerültünk a kudarccal felérő, füttyöt generáló nullanullához, annál inkább csendesedett a közvetítést vezető szerkesztő kiváncsisága a politikai és a pénzelit iránt.
    Magyarán a sikerhez hozzácsapta volna közpénzen a bölcs vezetők ábrázatát, a kudarchoz viszont nem.
    Lám, menet közben televíziós szerkesztésből is kiképezhetjük magunk 🙂

Szólj hozzá!