blog

Méhes Karcsi kávéja

Gyániba gyatra a közlekedés – tudom meg Az év novellái 2013 című kötetből, bizonyos Méhes Károly fiatalember tollából, aki naná, hogy nem ezen szomorkodik a pécsi Árkád áruház kávéforgalmazó üzletében, hanem valami fekete lét szürcsöl, vagyis élvezi az életet, vagy talán pontosabb kifejezés, hogy felhőtlenül habzsolja azt, miközben Gyániban ugyebár a gyatra közlekedéstől szenvednek a magukra hagyott hősei!

Ilyenek ezek az írók!

Kitalálnak mindenféle alakokat, akikben sűrítve benne vagyunk mindannyian, mind ebben az Érettségizettek című kisprózában is a Tóth Keve alakjában, aki felelőtlen fiatalságban szenved, horgászni indul a barátjához Gyániba, valami rozsdás síneken igyekezne egy rozsdás országban – horgászni.

Ilyenek ezek az éppen leérettségizettek!

– Szervusz Karcsi! – biccentek az áruház közlekedő részéből az üvegfalon át befelé az üzlethelységbe. Nem mintha a gyániak cserbenhagyója megérdemelné ezt a szívélyes köszöntést. Sőt, fogadni mernék, cukorral issza a kávét, amiről e sorok írója elővigyázatosságból el van tiltva, így egyre kevésbé kedveli a korábban általa is nagyra tartott írót.
– Szia! – biccent vissza mosolyogva Karcsi, a cukros kávéjának a párája mögül.

Tovább lépdelek, s morgok magamban: mosolygunk, mosolygunk cseszd meg, miközben Gyániban fél napokat késik a vonat! Meg ugye, a kávéban a feltételezett cukor is, hogy azért a leglényegesebb mellékszálról se feledkezzünk meg!

Ilyenek vagyunk mi, olvasók!
Az író ne cukorral igya azt a kurva kávét, hanem csak úgy, keserűen!

Ám arról se feledkezzünk meg, hogy végül is nekünk van kitalálva ez a gyáni történet, nekünk, akik itt élünk, járkálunk, érettségizünk felhőtlenül, hagyjuk, hogy rozsdásodjanak a sínek, hagyjuk, hogy rozsdásodjon az ország, miközben azért szeretnénk, ha pontosan jönnének-mennének a vonatok, ha horgászni megyünk.

Amúgy érdekes a novella idő kezelése. Tiszta jelen idejű megfogalmazás – vártam, kibicsaklik-e valahol, becsúszik e valami jóízű hiba, múlt idő vagy jövő idő – de nem, Karcsi elveszi tőlem a kárörvendés örömét is, kifeszítette szépen az időt, nem moccan az semerre sem!

Úristen, lehet, hogy a kávét is cukor nélkül issza?

Hm, mindenkinek a maga keresztje?

*****

Még egy kis Méhes Károly:
Irodalmi esten

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük