Márpedig kisember nem létezik

Kisemberek
Kisemberek

Olvasom a Lendvai Ildikó pártasszonnyal készített interjút a NOL-on, minden ötödik mondatában ott viszolyogtat a kisember megfogalmazás. De ki a bánat nevezi és tekinti magát kisembernek ebben az országban?
Ha van kisember, akkor nyilván létezik nagyember is. A nagyember pedig biztosan olyan, mint Lendvai Ildikó: lehajol a kisemberhez, megsimogatja a haját, eligazítja rajta a szegénység kabátját, olcsó könyvet ad a kezébe, hogy okosodjon.

Bármily idilli is ez a kép, szeretném tüstént bemondani – a pirosnegyvenszázulti mintájára – a lóf@szt.
Ez azt célozza, hogy ezt a nagyember-kisember relációt tessenek a politikus urak és hölgyek elfelejteni.
Ugyanis nem így működik a dolog.
Hanem úgy valahogy, hogy azt mondta itt egy választás alkalmával néhány millió ember – a munka és a tőke közötti ellentmondások oldásán át kívánja az országa és önmaga gyarapodását és fejlődést megvalósítani. Azt mondta, hogy szabadságot, igazságosságot, szolidaritást akar!
Ez a néhány millió ember nem kisember volt, hanem az egyik falun élő tanár, a másik városi kisiparos vagy esetleg segédmunkás, a harmadik meg nagyvárosi értelmiségi, a negyedik vállalkozó, az ötödik multinál munkás és így tovább. Egyetlen kisember nem volt köztük! Merthogy kisember nincs, nem létezik.

Ebből következően nem nagyembereket választottak, hanem képviselőket! Még a pártok is az ő megbízásukból éldegélnek errefelé, mégha ez a néhány millió nem is tagja Lendvai pártasszony pártjának, sőt semmilyen pártnak.

Szóval most úgy állunk, hogy be van jelentve a lóf@sz. Hogy világosan mutatkozzék meg a valóság.

“Márpedig kisember nem létezik” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Igen. Szerintem sem léteznek kisemberek, csak maga a “kisemberség” a kisember-szerep – mint pl. a hősé , az árulóé, a vezéré – létezik, amely szerepekhez mind sajátos értékek tartoznak, melyek a viselkedésben, a tevékenység során jelennek meg, a hasonulás és elkülönülés, a konformizálódás és az önállósulás rendkívül összetett folyamatai közepette érvényesülnek. És ugyanígy nagyemberek sem léteznek, csupán a nagyemberség az ő szintén sajátos szerepkészletével.

    A kisember fogalmát a XIX.sz.-i orosz irodalom teremtette meg (Gogol, Csehov,Tolsztoj). Aztán Kafka szól a XX. század irodalmában, az elnyomott, a magát mindenütt bizonytalanul érző, helyidegen kisember perifériális nyomoráról, a kiszolgáltatottságról.

    Heller Ágnes Aczél Györgyöt nevezte tipikus felemelkedő kisembernek , “aki több arccal rendelkezett”.

    Popper Péter arról beszél, hogy “Nem szabad megfeledkeznünk egy furcsa lélektani paradoxonról sem. Az önmaga jelentéktelenségétől szenvedő kisember önértékelése – bár az énje zsugorodik – tömegben megnő. ”

    Namármost ha belegondolunk, hogy miféle és mekkora szerepzavarok között – és bennük – élünk, hát bevezethetünk újabb fogalmakat, mégpedig, a kis-nagyember, és a nagy-kisember fogalmát!
    ::))))

  2. A politikusoknak egy nagy örömük van, hogy elitnek képzelik magukat. Keresik az ehhez szükséges alapokat, a sikereket. De ilyenek nincsenek. Ezért leszek kisember. Kisemberré fogalmaznak. Hátha így ők nagyemberekké lesznek. Ez az utolsó lehetőségük.

  3. Igen, nagyon súlyos, mert lódítasz 🙂
    Ha ilyen volna az átlag, akkor a politikusasszony nem merne lehajolásról beszélni, hanem azt mondaná:
    – Felnézünk az ország választópolgáraira.

    Megjegyzem, ezt most is mondhatná 🙂

  4. Márpedig átlagember – se kicsi, se nagy – sem létezik. Könnyű és súlyos ember viszont, annál inkább! 🙂

    Lobo!
    Nem “Milyen nap van most?”, hanem “Milyen nap van ma?”! 🙂

  5. Egyetértek átlagember ügyben. Bármennyire egyszerűvé tenné is a politikai gondolkozást és pláne a politikai meggyőzést, mint cselekvést az átlagember meg a kisember kategóriák használata – az egyének nélküli politizálás nem működik.

    (Köszönöm a “milyen nap van ma” megjegyzést. Készen vettem át a capchát – a robotszűrő ellenőrző kérdés programját – és abban így szerepelt. Javaslatodra átírtam.)

  6. Na, akkor örülök, hogy nem csak engem zavart! Persze, ha angolul lett volna értelmetlen, akkor észre se vettem volna! Talán, ha franciául. De hát mégiscsak magyarul tudok a legjobban!:-)

Szólj hozzá!