Linkfelhő – Pillangószív blog – érzékenység és képmutatás

A LINKFELHŐ és a PILLANGÓSZÍV link csupán azért került ide, meg a címbe is odafönt, hogy erősítsem e két net-oldalamat. Bizonyos fokig ez képmutatás, amivel egyfelől azt bizonyítom, hogy a blogger is ember, s még a “szent és sérthetetlen” blogot is a saját “dicsősége”, az eredményessége szolgálatába állítja, másfelől pedig azt, az igazi blogger nem csupán ír, rajzol, zenét, filmet rak fel, hanem a neten, mint egy kalandvágyó tekerenc, mint egy agyafúrt pók, a hálóját szövi!

1) Nagyobbik lányom az imént marasztalt el telefonon keresztül, egy másik blogomban tett két bejegyzésem miatt.
Túlérzékenység, túlkompenzálás – ezek voltak a kulcsszavai. (A bloghelyet most azért nem nevezem meg, mert amíg lehet, a gondokra ott kell megkeresni a választ, ahol azok megmutatják az arcukat. S ha ott már nincs remény, tovább suhanni akkor érdemes.)

Klárinak igaza van!
A túlérzékenység, mint valami természetadta adomány, de egyszersmind, mint valami istenverése – tényleg jellemez. S hiába a törekvés, hogy a hormonokat (ha azok) – amelyek bőven termelik és pazarolják nedvüket az én “harcba küldésemre” – a nem éppen fiatal koromhoz igazítsam.
Úgy fest, a blog FIATALON TART!? 🙂

 

2) Komplex blog, tettem ki a cégért a BLOGSEARCH kirakatába. Aki nem olvasta a NOL-on, az ennek a fogalomnak a tisztázására tett első kísérletem, az most nyilvánvalóan meghökkenten áll: az vajon mifene?

Nagyjából azt akarnám a “komplex blog” fogalommal érzékeltetni, hogy az olyan blog, amely a személyiség komplex mivoltát, annak sokszínűségét mind a blog-tartalomban, mind a blog-formában visszatükrözi.

Azaz a személyiség magában hordja pl. a homo politicus-t, a homo ludens-t, és sorolhatnánk (tehát a politizáló embertől a játékos vagy hobbiját űző emberen át a szakemberig mindazt, ami egy-egy személyiségen belül lakozik.) E sokszínűség nem csak a blog tartalmában, hanem igen gyakran a “formájában” is megnyilatkozik, azaz multimédia (foto, video, hangfelvétel) és nem csak szöveg (próza, vers) jellemzi az adott blogot.

Az ilyen blog még “elnevezés nélkül” lebeg a térben, s hiába is próbálnánk betuszakolni valahová – ez nem sikerülhet. Ugyanis ez több, de legalábbis más, mint a meg sem határozott “én-blog” vagy a WIKI-ben megfogalmazott “személyes” és annak altípusai.
Ezt az elképzelésemet egyszer majd még kifejtem…

 

3) A Pillangószív verseny jó helyezése immár érdemtelen (az első helyen állok), a decembert sem fogom feláldozni a verseny oltárán, a decembert, vagyis a karácsonyt az év végi kis pihenéssel.
A linkfelhő őrületet meg kihagyom, korábban írtam is itt erről, ez itt csupán egy kísérlet, hogy mennyivel húz előrébb ez a blog meg a honlap (a pillangószíves meg a linkfelhős), hogy a linkjeiket ide kitettem.

“Linkfelhő – Pillangószív blog – érzékenység és képmutatás” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. Kedves Myrtille!
    Ezen még meditálok.
    a) az egyik lehetőség, hogy valóban igaza van.
    Erről egy történet jut eszembe. Az egyik kedves net-barátomnak, egy adott helyzetben elmondtam a rá, pontosabban a tettére vonatkozó negatív véleményem, mire e-mailban valami ilyesmit írt:
    Ha az embernek a kocsmában két barátja is azt mondja, már sokat ittál, akkor ideje hazamenni.

    b) lehet, hogy nincs igaza, mert valahol meg kell állni, ha úgy gondolod, hogy már ésszerűtlen a hátrálás, már nincs hová hátrafelé “menekülni”.
    (Lehet, hogy a blog arra is jó, hogy – bizonyos határok között persze -kiereszd az elfojtott dühöd?)
    Ma egy szociológussal ebédeltem, belekezdtem a történetbe, hogy képzeld, rákattintasz a neten valamire, de nem az jön be…, félbeszakított, pont így jártunk a munkahelyen, és dühödten mesélte ugyanazt, amit te már ismersz.
    Tehát meglehet, sokak dühét szólaltattam meg!!!

  2. Hát ez jó kis hecc volt, miközben én odaát nálad, s teljesen véletlenül ráklikkeltem a “többi kocsma” feliratra, addig te itt… 🙂
    Jómagam egyáltalán nem bosszankodtam, így kell ezt csinálni, most tanultuk a “nagyoktól”! 🙂

  3. 🙂
    Nyugodtan bosszankodhatsz. Engem már határozottan idegesít, hogy nem a nol jön be.
    De még nem vagyok elég mérges, hogy visszaállítsam.:)

  4. Kedves Myrtille!
    Túllendülve minden gondon, panaszon, ma verset írtam! 🙂
    Dadaista egysorost! (Be is vittem a Halmai Róbert dadaista versgenerátorába, hadd örvendjen a nép!
    Íme az önfeledt alkotásom:

    Óh, hányszor mondtam: bekaphatjátok!, de eddig még soha, senki nem kapta be!
    ———

    Azért eléggé szomorú a végkicsengése, nem? Benne van a pesszimizmusom, a harc hiábavalósága, meg mittudomén 🙂

  5. Gratulálok az irodalom.lap.hu-n a megjelenésedhez.
    Az egysorost ami valójábanl kétsoros, csak te tudsz ilyet. A versgenerátor nem tördel, ezért ami összetartozik, azt nem választja szét.

    Hogy szomorú-e? Ez a mástól is függ.

  6. Úgy tűnik, most sikerül, kösz, hogy büzyköltél valamit. De tegnap-tegnapelőtt sem a bejelentkezéssel volt baj, be voltam jelentkezve és mégsem tudtam beírni. Most az új jelszóval beléptem, és lám, sikerül.

    Grat. az irodalom.lap.hu-hoz, és kösz, hogy ezúton veled és általad én is beágyazottabb lettem ebbe a virtuális hálószobába.

  7. Khmmm… olyan zavarba jöttem… váratlanul kiderül, hogy egy virtuális hálószobában ácsorgok, ahol urak és hölgyek vannak többé-kevésbé beágyazva… na de kérem… nem láttam semmit…

    🙂

Szólj hozzá!