Lappiac: nyomulnának

Vegyék már – bármi áron?

A magyar lappiac lapjaiból - köztük az Új Dunántúli Napló
Napilapok

Roham van a lappiacon. A CHIP magazin a régebbi előfizetőknek hat hónapra 50%-os kedvezménnyel ígér és teljesít 6 lapszámot. A Pécsett szerkesztett napilap, az Új Dunántúli Napló (egykori Axel-Springeres kiadás, mára már a fényes intellektusú Mészáros Lőrinc lapja) két hétig ingyen szórta a postaládákba lapszámait.
Mintha csak azt kiáltanák a média, a lapok tulajdonosai: – Gyertek vissza régi előfizetők, mert az eladások csökkenése miatt nagyon hiányzik a pénz!

Látjuk, hogy a pénz tényleg hiányzik. A Zalai Hírlap közölte előfizetőivel, hogy a vasárnapi lapszámot a szombatival kézbesítik. Szép folyamattá lehet, ha a nem is távoli jövőben már hétfőn kiviszik az egész hetit. Rengeteg pénzt meg lehet ezzel takarítani  a kézbesítők fizetésén. Lám, a fényes intellektusú Mészáros Lőrinc spórol. Talán az eszéki focicsapatra és a stadionra kell a pénz. Vagy ki tudja, mire…

Hívnak a laptól

Telefonon hívnak, az illető udvariasan bemutatkozik (miképpen én is), közli, hogy a Dunántúli Naplótól beszél, megkaptuk-e két héten át hiánytalanul az ingyenes, ajándékban kézbesített napilapot.
Ez felesleges marketing bevezetés, ő még tőlem is jobban tudja, hogy megkaptuk. Ennek az első kérdésnek csupán annyi a célja, hogy igennel feleljek, vagyis egyetértés alakuljon ki köztünk. A marketing pszichológiájából eddig jeles a fényes intellektusú Mészáros Lőrinc alkalmazottnak, hiszen megkapta tőlem a vágyott igen-t!

A lappiac alján

– És érdekli-e lapunk?
– Nem érdekel! – felelem igen határozottan, mert akinek meggyőződése van valamilyen dologról, azt nem lehet egyszerű trükkökkel csőbe húzni. És a jelest egyúttal le is rontom elégtelenre, mert nyitott kérdést tett föl a fényes intellektusú Mészáros Lőrinc alkalmazottja, nem direkt válaszra sarkallót. Azt kellett volna kérdeznie: ugye, érdekli a továbbiakban is a lapunk? De ez már nem az én gondom.
Ám meglepetésemre folytatódik a párbeszéd:
– Miért nem, ha szabad kérdeznem? – kérdezi meglepetést színlelő hangon.
– Mert nem akarok kormánypropagandát olvasni! – válaszolom hűvösen. (Lám, már az én utcámban vagyunk, ő is, én is a nem szót taszigáljuk a másik fülébe.)

Mészáros Lőrinc, a fényes intellektusú

Ha van testbeszéd, akkor van hangbeszéd is, vagyis olyan hangképzés, amelynek végeredménye nem egy értelmes szó, hanem egy zörej, például a cccc, ahhhh és hasonlók.
Az én kedves hívóm is ilyen fajta, ámbár utánozhatatlan hanggal jelezi, hogy én egy hülye vagyok, nincs igazam, ez a médium maga a valóság tükörképe, csupa tehetséges, elfogulatlan fickó írja a méregerős cikkeit, e nélkül létezni sem lehet…
– Viszont hallásra! – köszönök el, hangsúlyomból nyilván kiolvasható, hogy na, éppen azt kívánom a legkevésbé, hogy a fényes intellektusú Mészáros Lőrinc eme alkalmazottjával még egyszer társalogjak!

Leteszem a kagylót és tűnődöm: milyen hangokkal kellett volna, lehetett volna kifejeznem, hogy a Mészáros Lőrinc nevű gázszerelő-stróman, pardon, a fényes intellektusú Mészáros Lőrinc keze nyomán megszűnt a legnagyobb kormánykritikus napilap, hogy a megyei lapoknál a birtokba vétel napján főszerkesztőket és újságírókat szórtak utcára, hogy azóta egész oldalas hirdetésekben üzengetnek Brüsszelnek, vagyis a kormányzat tömi ki pénzzel a szolga-lapjait. Szavam van minderre, hangom még nincs. Hacsak nem ordítok egy nagyot.

Bognár László

A kétezres évek elején figyelemmel fordultam az online marketing mellett a blog műfaja felé.
A szolgáltató-blog klasszikus „énblogként” indult a Jóljárok Magazin aloldalaként.
A Google számos változtatása a kereső algoritmusában egyre inkább hátrányos helyzetet teremt a sokszálú, sok témát felkaroló klasszikus blogok számára. Ezért a régi blogot frissítem, tartalmi struktúrába szerkesztem. Szolgáltatok.

Szólj hozzá!