blog

Küszöbök

Vendég bejegyzés Balogh Zoltán klaviatúrájáról

Félidőben, 1977-ben, kirúgtak a miskolci Nehézipari – Korábban Rákosi Mátyás – Műszaki Egyetemről, Budapestre mentem. Valahol dolgozni kellett, bejelentkeztem a nem mai Magyar Távirati Irodához, a fotósokhoz, világosítónak.
Jó volt, ott csak lámpákat fényeztem, cipeltem a táskákat a művész urak után. Havi ezerhétért.
Ám többet lógtam a belpolban, mint a saját fotószerkesztőségemben, mielőtt előléptettek volna gyakornoknak – lehet, meglátták az elfajzást a látás irányába -, döntöttem: kéne egy diploma.
Fotóssegéd, francia-magyar szakos gimis, Miskolcon francia szakfordító… Az MTI bevette. A leggyorsabb: a külker.

Szeretem a bürokráciát.
Az utolsó jelentkezési nap reggelén bevittem a dokumentációt a tanulmányi osztályra. Kivéve az erkölcsi bizonyítványt.
Macerás volt akkortájt, az állandó lakóhely szerinti illetékes kapitányságra kellett beadni a kérelmet, esetemben Kaposvárra, az átfutás három hónap.
Passz, mondta a t.o.-vezető, majd jövőre!
Az MTI bizalmi hely, ott az utolsó segédmunkás is három szűrőn megy át, nem bízik bennem a magyar állam?
Nem, mondta a t. o.-vezető.
Reggel kilenc. Keresek egy telefonfülkét, a könyvben meg fölkutatom az Erkölcsi Bizonyítványt Kiállító Hivatalt.
Nincs.
Akkor bemegyek a Belügyminisztériumba! Hosszú hajjal, hasított marhabőr, magas szárú fekete csizmában, farmerben, a kockás flanel ing fölött apám ’56 elején levetett, Horthy-mintára szabott kimenő katona kabátja, a bal zseb fölé, vízszintesen, egy ötcentis nemzeti színű szalag varrva.
1977-et írunk.
Ötker, nagy kapu, márványlépcső, piros szőnyeg, üvegfal, mögötte zöld kormányőr.
Erkölcsi bizonyítvány-ügyben jöttem, csak így, határozottan.
Nem tétovázik. Telefonál.
Két perc múlva érkezik a magasságból egy civilbe öltözött őrnagy.
Erkölcsi bizonyítvány?
Igen.
Kimegy, mondja, a saroktól balra egy bejáratnál Iksz alezredes elvtársat keresi, rám hivatkozik!
A Belügyminisztériumból küldtek, Iksz alaezredes elvtársat keresem, mondom, balra kint, de már bent, a titkárnőnek.
Kávét?
Ha rá lehet gyújtani…?
Kijön Iksz, leültet.
A Belügyből küldtek, erkölcsi bizonyítvány ügyben, kezdem.
Öreg róka lehet a szakmában, kivár egy percet.
Nagy franc maga, adok egy címet, egy nevet, rám hivatkozik, aztán elfelejt mindent!
A Keleti Pályaudvar-közeli utcában téglás épületsor.
A Belügyből, Iksz alezredes küldött, és Ipszilon századost keresem, mondom, az ugyancsak zöld kormányőrnek.
Ipszilon leüget a lépcsőn. Okmánybélyeg?
Nincs.
Ipszilon érdekesen veszi a levegőt. Ötven forint?
Van.
Jöjjön vissza fél óra múlva!
Keleti, aluljáró, belefér egy cigi meg egy sör.
Fél tizenkettő, külker t. o. Leszáll az asztalra az erkölcsi bizonyítvány.
Most jobb maguknak, és kivonulok, ahogy kell.
Csak az kurva küszöb van útban.

3 hozzászólás

  • Bognár László

    A küszöbök jellemzik a kort, de a küszöbök átlépésének, netán “megkerülésének” módjai is vallanak a társadalomról.
    Ha egyenlő pályák – egyenlő esélyek jellemzik a küszöböt, amelyet egy-egy társadalom hozzáértői, használói közösen határoznak meg és a megkerülésükre sincsen mód, akkor az lehet jó küszöb.
    1977-ben nem álltak fenn a jó küszöb feltételei.
    Amúgy most sem!
    Ezért van az, hogy éppen most “a tudásnak tesznek panaszt” a diákok, a hallgatók és az oktatók. Mert a küszöbnek hiába panaszkodnának – abban csak eltaknyolni lehet!

  • Bognár László

    Szerencse is kell a küszöbök átlépéséhez (én nem voltam sajna’ olyan merész, mint Zoli, tehát a szerencsére is alapoznom kellett).
    Lehet pech a túlzott felkészültség is.
    1970-ben egy történelemversenyre alaposan felkészültünk (Barlay Magdolna, a felkészítő tanárnő kitűnő könyveket ajánlott és mellé adta műveltségét és öröklött Habsburg ellenességét is ajándékba), nem volt más dolgunk hármónknak, a siklósi Táncsics Gimnázium csapatának, minthogy ne csak csapatban legyünk az első háromban, hanem egyénileg is – és akkor történelemből még csak felvételiznünk sem kell.
    Mit tesz Isten, (illetve a Párt), Szabó Ervint anarcho-szindikalistának neveztem (mert meggyőztek erről a Barlay tanárnő által ajánlott összetett olvasmányok). Láttam, a zsűri egyik tagjának arcán az átvonuló viharfelhőket, rögzült bennem, hogy 1970-ben Szabó Ervint nem lehet anarcho-szindikalistának nevezni, marxista volt és slussz-passz, s így elvitték a jó helyeket a géprombolásból és efféle könnyű marhaságokból felelők…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük