blog

Kriminalizált társadalom

Mottó:
“A népet ugyan nem lehet leváltani, de arra talán rá lehet bírni, hogy önként lemondjon – erre megy ki a játék.”
Julio Mendez

Amikor a politikai elit szemben álló képviselői egymást kriminalizálják azzal, hogy te lopsz, csalsz és hazudsz, nem csak a közvetlen célt érik el, a másik oldal lejáratását, hanem kriminalizálják a társadalmat is. Mintát nyújtanak.


Olaj- és bankügyek, pártkasszába csorgó “dokumentumok”, országimázs és őszödi beszéd, 10%-os polgármesterek, leleplező lepelrángatás itt és ott, kordonokat és józan észt bontó médiagyűlölet – majd még tovább, tv-székház gyújtogatás, könnygázszagú kénkövesmennkő, katonás gárda, fehér por, Molotov-koktél, brutális meleg- és műsorvezető verés, fasiszta eszmék föllobanása…

Nagy a kísértés, hogy a nép lemondjon, mondván: szórakozzatok magatokkal!
De mi lesz akkor, ha megszűnik a józan kontroll? Vajon kinek a célja ez? Cui prodest?

23 hozzászólás

  • macati

    Kevés még a civil szerveződés. Az igazi, ahova semmilyen politikai párt nem tette be a kisujját se (mert akkor előbb-utóbb az karja, aztán a legrosszabb részei is bekerülnek – főleg a feneke). Ők adhatnák a kontrollt, de ez lassú folyamat azonban vannak már jó jelek: Védegylet, kerékpárosok (Critical Mass), de ezek még csak szűk szakterületük problémáira fokuszálnak.
    Itt lehetnének még a szakszervezetek is, de ők a múlt rendszerben lejáratták magukat, és a mostaniban se jobb a helyzet.

  • morvax

    Kedves El-Lobo!
    Olvastalak Myrtille-nél.
    Nagyon köszönöm.
    Mostanában méltatlanul kevés időm van Rád!
    Elnézést érte.

    Kik azok a 10 %-os polgármesterek?

    (A NOL-on is írtam)

  • EL LOBO - A farkas

    Sziasztok!

    Kedves Macati!
    Érdekes felvetés a múlt rendszer! Egyfelől, akik abban szocializálódtak, valamennyit hordozhatnak belőle, ki többet, ki kevesebbet.
    Ám majdnem húsz éve már a demokratikus rendszerben élünk, és ha a szakszervezetekre gondolsz, akkor már sem a munkaadók, sem a munkavállalók, sem a gazdasági környezet nem hasonló, sőt a szakszervezeteknek is más szerepük van!
    Tehát nem a múlt a fő elem szerintem, hanem az, hogy az új környezet nem éppen szakszervezetbarát, még nem alakultak ki az új formák, hanem a szakszervezetek egy része is a kettéhasadt politikai mezőnek rendeli alá magát.

    Kedves Morvax!
    A 10%-os polgármestereknek azokat a polgármestereket nevezik, akik a közhiedelem szerint minden beruházásból elvárják a 10% harácsot, vagy a pártjuknak vagy magáncélra, vagy mindkettőre.
    Így aztán országszerte vannak ilyen nevek, hogy a tízszázalékos Laci, a tízszázalékos Józsi stb.
    Viszont beköszönésednek 100 %-ig örülök! 🙂

  • Horváth Attila

    Macati, szívesen bíznék abban, amit mondasz – bár ha az ember nem tud választani az étlapról, akkor kénytelen éhezni, és ez hősies bár, de hibás döntés -, de az a helyzet, hogy az, amitől most illik undorodni, történetesen a mostani politikai elit, ill. annak egy része alig több, mint 2 évtizede még full civil volt.

    Úgy tűnik tehát, hogy amíg civil a kezdeményezés, addig nincs beleszólásnyi ereje, amikor meg pozícióhoz jut, helyzetbe kerül, akkor már nem kizárólag civil, sőt, előfordulhat, hogy egyre kevésbé az.

    Marketing tanulmányaink megadják a vélhetően helyes választ: pozícionálás az egész. Végy egy megfelelően széles réteget, fogalmazd meg a problémáját – ha nincs neki, találj ki neki egyet -, és jelentkezz, hogy te megoldod. A többi csak matek.

    No, azért ennyire nem vagyok szélsőségesen pártsemleges, elég határozott pártpreferenciám van, de ez a képlet eléggé valósnak tűnik.

    Más kérdés, hogy nem minden cég árul bóvlit, aki így pozícionál. Mert ugye, van, aki problémamegoldást ígér, azután a terméke drága, de nem old meg problémát. Van, aki szintén gyógyírt ígér egy gondomra, és valóban megoldja, noha ő sem olcsón. És közben mindkét cég profitot termel önmagának.

    Én arra szavazok, amelyik olyan terméket forgalmaz, amelyik nekem is hasznos.

  • morvax

    Kedves El Lobo!
    Köszönöm a választ:)

    Más.
    A Védegylet egyetlen politikai terméke Sólyom.
    Nos a működését tekintve nem vagyok meggyőződve a Védegylet ártatlan függetlenségéről.
    Ld még kormányellenes , azaz politizáló nyílt leveleiket, követeléseiket.

    A szakszervezetekre égetően szükség lenne, azonban mintha csak az állami szektorban tüntetnének.

  • A tiszteletteljes provokátor

    Attól tartok nem tudunk rámutatni egy személyre, vagy egy csoportra. Ha ezt meg tudnánk tenni könnyű lenne beavatkozni, Nézetem szerint ehhez a helyzethez mindannyian hozzájárultunk – Miért hagytuk, hogy így legyen? – szól(t) Bródy kérdése.
    Azért, mint nép le ne mondjunk. Inkább blogoljunk

  • EL LOBO - A farkas

    Paul Lendvaitól valami olyasmit olvastam a napokban, hogy a mértékadó, igényes értelmiség undorral fordul el ma Magyarországon a politikától.
    Szerintem undorból és elfordulásból a társadalom teljességében van elegendő, de a nem összefogott undorral nem leszünk képesek megállítani ezt a folyamatot, a kriminalizált, kriminális állapotokat.
    Tehát ezért mondom, hogy mint “nép”, eszünk ágába ne jusson lemondani (a kontrollról)!
    S ha mást nem teszünk, mint blogban elmondjuk, amit gondolunk – egyetértve a Tiszteletteljes provokátorral -, mégiscsak teszünk ez ügyben valamit! Például azért, mert tényleg mindannyiunké a felelősség!

  • morvax

    És az űrt ugye mindig kitölti valami.
    Így aztán én nem szeretem azokat, akik azt mondják, már el sem mennek szavazni, mert szavazni fog helyettük más.
    S ő tölti ki az űrt, megsokszorozva így önmagát.
    Jó ez nekünk?

  • Kaktuszka

    Szintén nem megyek szavazni, mert engem ne rángassanak minden blődséggel az urnák elé. Szokjanak le róla.
    Lehet, hogy a népet is ki kéne rúgni, de az alkotmánybírákat mindenképp, akik hagyták ránk szabadulni ezt az eszement népszavazást.

  • Horváth Attila

    Mindig gyanakvással fogadom azt, amikor sajtóban, tévéműsorokban arról kezdenek beszélni, már-már győzködni, hogy a politika mocskos dolog, és úriember nem megy a közelébe. Ilyenkor mindig az az érzésem támad, hogy ezt azért mondják, mert szeretnék, ha nem kezdenék el gondolkozni azon, amin – a politika sajnos rákényszerít – kénytelen vagyok.

    És arra gondolok, hogy azt szeretnék, ha a kontrollt nem én gyakorolnám, hanem ők, nélkülem.

    Sajnos így is a tudatlanságban tartott többség kezében az életünk, és biza nem lennék politikus, aki Coriolanusként kénytelen szavazatokat koldulni tájékozatlan tömegektől, sőt, versenyeznie kell, hogy ki manipulálja őket hatékonyabban, ő, vagy a politikai vetélytárs.

    Nem a politika mocskos, hanem az eszköztár, amivel működtetik.

    Na de ez nem elég ok arra, hogy ne foglalkozzak vele.

    Sőt!

  • EL LOBO - A farkas

    Tegnap O.V. is hozzászólt itt folyó beszélgetésünkhöz, csak nem ide írta a véleményét, hanem országértékelő beszéd címszó alatt vezette azt elő.
    Ebben kijelentette, hogy a “felelős értelmiség” aláírta az izét.
    Viszont tudjuk, hogy a másik “felelős értelmiség” pedig aláírta az antiizét!
    Tehát világos, hogy HÁROM felelős értelmiséget különböztethetünk meg:
    – az izét aláírók
    – az antiizét aláírók
    – és az izéléstől undorodók
    hármasát különböztethetjük meg.
    Erre a megfigyelésemre akár országértékelő beszédet is lehetne alapozni.
    Ha ilyen megtartására büntetne valaki, szépen kiöltöznék, korszakalkotóvá nyilvánítanám fellépésemet, és kijelenteném: a jövő a nemigen kimondásával kezdődik.
    Azt is szóba hoznám, hogy nemigen jó az a hazának, a nemzetnek és Európának – ha rossz. Viszont a jó relatív, de nemigen nélkülözheti az én zsenimet, amely rugalmasan hajlik nem-ből igen-be, ill. igen-ből nem-be, attól függően, hogy a hatalmat miként szerezhetem meg.
    Soraimba nemigen lehet belekötni, bár egy sor káka csomót keres, de nemigen találja meg! És ez korszakalkotó.

  • Horváth Attila

    Lobo, sajnos a politikát ugyanúgy el kell adni, mint a mosóport. És ahhoz, hogy megvegyék, már nem elég azt mondani, hogy kihozza a vörösbor foltot, hanem azt kell mondani, hogy ehhez eljátssza a katalán himnuszt is.

    Én már nem is azokra haragszom, akik egyre több zöldséget nyomnak a politikai marketingbe, hanem azokra, akik ezt hol az egyik, hol a másik oldalnak hiszik el.

    Tudod, nehéz közösséget vállalni azzal az emberrel, aki a tisztítószer reklám hatására – amelyben a kosz elrepül a súrolószerrel átitatott hófehér rongydarab elől – megveszi az adott vegyszert, használja 4 évig, majd amikor kiürül a flakon, szalad a Fogyasztóvédelemhez, hogy becsapták, mert a kosz nem is repült el magától.

    Oké, tudom, a politikai marketing is kiölte az emberek tekintélyes hányadából a józan gondolkodás képességét, de attól tartok, hogy ennél többről van szó.

    Az oroszok még mindig a spájzban vannak. Azaz, már nincsenek a spájzban, de annyit voltak ott, hogy az nem múlt el nyomtalanul.

    (Senki ne értsen félre, semmi bajom az orosz emberekkel, a költőikért pedig egyenesen rajongok.)

  • EL LOBO - A farkas

    Szia Attila!
    Az oroszok a spájzban (a befőttek között), a nyugati életforma a hálóban (a párna mélyén, hogy éjjel, álmodban előbújjék), a blues a füledben (hogy időnként átjárjon).
    Nemigen tudom másképp elképzelni.
    Időnként bemegyünk a spájzba, tegnap O.V. is ott járt (Kádár népével, azaz velünk, hogy a fene enne meg bennünket), aztán meg O.V. álmodott egyett odahaza, egyedül, de a párna mélyéről nehezen jött a nyugatias álom…
    NEMIGEN tudom másként elképzelni…

  • Horváth Attila

    Hát, tudod, Lobo, ebben is van valami.

    Nagyon szeretem Cseh Tamás és Csengey Dénes közösen szerzett lemezét, a Mélyrepülést.

    Abban van egy Novák nevű ember, aki olyan hangfekvésben tud énekelni, hogy attól elemelkedik az ország. Még sosem próbálta, de tudják róla, hogy mindenre képes.

    A titkosrendőrök időnként beviszik, de nem merik bántani, mert nem tudják eldönteni róla, hogy a hangja a vesztüket okozza, vagy nemzeti kincs. (Nem tudják, hova kellene állni.)

    Aztán ez a Novák egyszer engedélyt kap arra, hogy egyetlen házat a levegőbe emeljen – na de ez a bohóckodás meg őt nem érdekli. Ül abban a bizonyxos házban, és gondolkodik.

    Persze a házat aktivisták ledrótozzák a földre, de egyetemista fiatalok elkezdik elvágni a drótokat. Nyugdíjas nénikék viszont köveket cipelnek a pincébe. Szóval ki-ki meglátása szerint igyekszik segíteni vagy hátráltatni a dolgot.

    Aztán Novák, bár nem akar házat emelgetni, csak egy egész országot egyszerre, elővigyázatlanul mégis énekelni kezd, és el is szakad a ház a földtől, elemelkedik, piszok magasra.

    És amikor egyetlen telefonzsinór híján minden rögzítőkötél elszakad, akkor megszólalnak a hangok a házban, hogy:

    “Súlyos hiba ilyen tökéletes célpontot adni!” – kiabálja egy tábornok.

    Más meg: “Novák, ne sz@rozzál, nyomjad, menjünk feljebb, vissza ne essünk már!”

    Megint más: “Novák úr, én nem bánom, hogy így felrepültünk, de akkor váltsa is vissza az üres cseresznyés üvegeimet közért áron!”

    Végül: “Én nem tudom, Novák úr, de én ott lenn is nagyon szerettem élni.”

    – – –

    Még Ladányi Mihály egy verse jut eszembe:
    (Idézet fejből, biztos, hogy pontatlan.)

    “Nagy úr a kényszer, s Lucifer tévedett:
    az idő halad, nem mi változunk.”

    A bluesban egyetértünk.

  • EL LOBO - A farkas

    Cseh Tamástól nekem a Levél nővéremnek c. korong adatott, Másik Jánossal engedtek bepillantást egy másik világba, pedig az sem másik világ volt, hanem a miénk.
    Így aztán kérdésem volna: pálinkát mérnek-e már?
    Hej, mennyi fénykép készült Forte filmre, rajta te meg a pálinka kimérés, az NDK fülbevaló meg én meg mindannyian.
    Na, de akkor most merre? – Csak ne egymásnak fiúk! – mondja a pálinka, miközben tejért megy a KÖZÉRT-be János és Tamás.

    Hanem a blues!
    Blogom tetején a jobb sarokban: BLUES-BLOGGER felirat, és mindenféle pálinka nélkül mondom Attila, hogy szívesen meghallgatnám, amit elővezettek, sőt itt jó helyen be is mutatnám, mert lehet, hogy a bélyegzős-blogba nem klappol, de itt nagyon is itthon volna egy bemutatkozó számotok, itt jó hely volna – talán e blog korábbi szereplői sem méltatlanok, Clapton, Rory Gallagher, Jack Bruce …
    Na, de nehezen nyögöm ki – légyszí egy elérést zeneileg, hogy kipihenhessük a spájzban tett kirándulást! 🙂

  • Horváth Attila

    Lobo, sajnos mi nagyon kis zenekar vagyunk, még egy árva demo kazettánk sincsen. A tavaly márciusi koncertünkről készült egy amatőr videofelvétel, azt jómagam megvágtam, a hangja – nos, nevezzük tűrhetően jónak.
    Negyvenhez közel 6 barát úgy döntött, hogy összeáll újra zenélni. Játszunk mindenfélét, Hobótól Billy Idolon keresztül a Ladánybenéig (szóval nem csak blues). Nagyon szorgalmasan próbálunk, de egyikünk sem profi zenész – bár törekszünk rá.

    Ha március 15-én Pest környékén jársz – konkrétan Csömörön -, akkor szólj, és elküldöm pontosan, hol is játsszuk rendes évi 1 koncertünket kb. 100 barát között. Legalább személyesen is találkozhatunk!

    Ha pedig dobsz egy e-mailt, és adsz egy postacímet, másolok neked a mi kis amatőr dvd-nkből egy példányt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük