Kommunikáció megvonás és depresszió

A fogak hiánya és a kommunikáció

Az “időleges fogatlanság” állapotában leledzem (titánium gyökerek beépítése után). Ez a “fogatlansági állapot” gyakorlatilag hetekre kiszakít a hagyományos kommunikáció terepéről s így a fizikailag érzékelhető közösségek életéből is.
Az Internet kommunikációs formái persze adottak, sűrűbben is élek mostanság velük, s bár ezek kitolják a depresszió bekövetkezésének idejét ill. oldanak annak mértékén – de meggátolni képtelenek azt.

Internet és kommunikáció megvonás

Nyáron pont fordítva éltem meg ugyanezt: az Internet hiánya okozott feszültséget, pedig akkor elmerülhettem a “valódi”, fizikai értelembe vett világ teljességében.

Valószínűleg a kommunikáció mindkét formája nélkülözhetetlen a számomra. Bármelyik kommunikációs forma kerül megvonásra – József Attila szavaival élve -, hiánya átjár, mint huzat a házon.
De lassan gyógyulok… (A hangsúly hol itt, hol ott.)

Személyes interakció
Sokoldalú kommunikáció: személyes, mobiltelefonos, internetes

“Kommunikáció megvonás és depresszió” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. “Az ?időleges fogatlanság? állapotában leledzem…” – mondja a farkas. Hát én vizuális típus vagyok… :DDD

    (Kérlek, bocsásd meg ezt a gonoszságot!)

  2. Sziasztok!
    Mosolyom mától néhány hónapig: hollywoodi. Szép, szőke, selymes sz hangokkal terítem tele a tájat, efjeim fürgén fonnak fonalat fürtjeim körül. A nem evés pépes hetei után a fogorvosi székből egyből a hely, ahol a sültkrumplit mérik – ropogtatás!
    Most már csak várni kell, amíg a titángyökerek becsontosodnak – akkor kibontják a fogíny alól azokat, s némi pepecselés után, útban lévő fogak eltávolítása után, véglegessé lesz a mosolyom.

    Ha kimegyek este az utcára, már most le lehet kapcsolni a közvilágítást.

    Érdekes, hogy amint felkerült ez az ideiglenes dolog, azonnal beszélni kezdtem, ropogtattam az r-t, zörrentettem a zét – a doktornő hiába tartotta a tükröt – észre se vettem. Ha nő volnék, bizonyára a tükörrel kezdem…

  3. Köszönöm – ezúttal nem pöszén,
    a belek dolgát segítse szén-
    tabletta

    bontogatom máris övem,
    a szőr feláll emlőimen,
    ha

    a fogamra gondolok –
    ölök
    de most csal ülök

    mint gondos gondnokok
    a gondon, hogyan köszönjem meg neked?

  4. El Lobo te blues blogger ordasok titánja,
    vigyázz, ha a vakító telihold éjféli útját járja,
    ekkor eljő a vérfakas ösztönök fortyogó órája,
    melyet a nagymama után majd Piroska is bánja.
    Omlós a marha steak, mi tested már rég át nem járja,
    s megkínzott lelked ingerli a műanyag szívópálca.
    De ne csüggedj, mert annak már könnyebb a pálya,
    ki a nikotinmegvonást- mint gladiátor a kiképzést-élből kiállta.

  5. Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
    minden vad bikának legvadabbikába.
    Vonzalmát megírta egy marhalevélben
    nagyjából eképpen:

    Hatalmas Barom!
    Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
    Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
    mégis tollat ragadott csülköm,
    hogy amit a marhanyelv elbôgni nem restell,
    így adjam tudtára, Mester!
    Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
    tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
    Amíg szorgalmasan duzzasztom tôgyemet,
    gondolatom egyre Ön körül ôgyeleg.
    Muú! Minden bikák közt legelôkelôbb!
    Midôn megláttam a legelô elôtt,
    elpirultam, elsápadtam,
    vágy reszketett felsálamban,
    s úgy éreztem, hogy kéj oson
    keresztül a rostélyoson.
    Muú, hogy forrt a vér szívembe,
    hogy tódult a bélszínembe!
    Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,
    megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
    Ám míg Önrôl ábrándozom kérôdzve,
    vad féltés öl a szívemig férkôzve,
    és átjárja ó mind a kín,
    velôscsontom, mócsingjaim.
    Már bánom e merész vágyat,
    hisz Ön büszke tenyészállat,
    csupa gôg,
    mely után az egész tehéncsorda bôg.
    De ne féljen Bikaságod!
    Ha nem szeret, félreállok.
    Nem fog látni levert búsnak,
    mert beállok leveshúsnak.
    Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
    s megszánja az Önért égô tehenet,
    válaszoljon hamar rája.
    Üdvözli Önt a marhája.

    Im a levél. Ráírva a kelte.
    Az úton a posta elôtt le is pecsételte.
    De a postáskisasszony nem vette fel…

Szólj hozzá!