Kinek mennyi az ára?

Olvasom az Új Dunántúli Napló sport rovatában, hogy ha Matyi Dezső, a Pécsi MFC  tulajdonosa eladná a labdarúgóit, akkor fantasztikusan nagy összeggel keveredhetne ki a patinás klub tulajdonlásából!
Patinásnak csak azért mondom a klubot, mert amikor még Pécsi Dózsa néven rúgták benne a labdát, akkor az apám ennek a klubnak szurkolt.
De sajnos, ez a patina már lepattogzott a csapatról.

Valaha, még Dunai II, Róth Antal és Katzirz kapus idejében én magam is ki-kimentem egy-egy mérkőzésre, de lassan kikoptam a lelátók egyre unalmasabb közegéből.
De hagyjuk a régi időket, amikor sokkal izgalmasabb napjaink szotyolaköpködése a focipályák körül, vagyis nézzük, mit is ír a Napló a cikkében.
Azt írja, hogy Dibusz Dénes (azt hiszem, ő a kapus) egymaga 120 milliót ér.
Aztán szépen sorban hömpölyögnek az árak – és akkor most nevetve leteszem az újságot, ne röhögtessetek fiúk, egy magyar NB I-es középcsapat, pályával együtt hogy a büdös fenébe érne 1,3 milliárdot?

Mindenesetre jó pécsiként eltűnődöm: mi lenne, ha nem csak a focistákat adnánk el, hanem a politikusainkat is!?
Vajon mekkora lenne a bevétel?

Itt van mindjárt a polgármester úr, aki kisbetűsen szólítja meg a város hivatalos honlapján a Pécs iránt érdeklődőket. (Kedves internetezők!) Hogyan kínálhatnánk őt – magyarul törve író nemzeti polgármester eladó?
Na, de mennyiért és ki vinné el?
Talán a franciák, egy vízmű gondokkal küzdő városukba?
Vagy Arábiába importálnák, egy kerámia iparáról híres községbe, mivel a kínált polgártársunk látott már eozint?

Persze, ha egyszer egy gondolat elindul, akkor ki tudja hol áll meg…

Vajon mennyit kérhetnénk a nemzetközi piacon egy Semjén Zsoltért?

És vajon a miniszterelnök úrért mennyit kínálnának egy demokratikus országban?