Kínai szomszéd

A csőtörést, a dugulást, az egyéb vizes problémákat a mi tízemeletesünk földszintjén egy csöpögő, esetleg ömlő hely jelzi a postaládák előtti placc plafonján. Az imént jövünk haza az asszonnyal, s mit tesz isten, a leveles felé mentünkben tócsába lépünk.
Nabasszus, a múltkor is a mellettünk, a szintünkön lévő kis másfelesben volt a dugulás, biztos megint onnan iramlik valami a probléma-jelző csatornába.

– Szólj be nekik, nézzék meg a csapokat! – mondja az asszony, s a parancs kiadása után, amíg én kopogok, máris elnyeli az ajtónk.
A második kopogásomra valami halvány nesz sündörög ki a szomszéd lakásból, amit most újítottak fel a “befektetési szándékkal” vásárló tulajdonosok, s mi csak annyit tudunk, hogy máris kiadták. Hogy kinek-minek, nem tudom.
Újra kopogok.
Kapirgálás az ajtón – fogadni mernék, álmos egyetemista lesz, még nincs abban az állapotban, hogy a kulccsal a kulcslyukba találjon, vagy nő van nála, s azt gondolja, a tulaj jött és időt hagy a csajnak a felöltözésre.

Ám nincs alkalmam a további lehetőségek végiggondolására, mert nyílik az ajtó, s mögötte feltűnik egy ázsiai srác arca, kínaira tippelek, bár nem vagyok egy neves Ázsia szakértő.
– Hello! – mondom, mire ő ugyanígy.
–  A szomszéd vagyok – bökök az ajtónk felé.
– Áááá – feleli a srác, jól megbámulva az ajtónk, majd kérdőn rám emeli a tekintetét.
Ebből én arra a következtetésre jutok, hogy az új szomszéd nem ért magyarul. Ha értene, már valami olyasmit magyarázna, hogy két jó szomszédnál nincs is jobb, igyunk egy kis rizspálinkát vagy valami. De ezt az áááá-t kapom a kínaiak nemzeti itala helyett.
De még ennél is nagyobb a baj, mert se a kínai, se az angol szókincsem nem teszi lehetővé, hogy most szépen elmagyarázzam, valami gond van a vízzel, mert nálunk akkor csöpög odalent, ha dugulás vagy csőtörés vagy csapcsöpögés van, ezért jó volna, ha megnézné a csapokat, és feltúrná a fürdőszobát meg a WC-t is, víz után kutatva, mint hajdan a magyar mérnökök Mongóliában. Egyszerűsítenem kell, egyszerűsítenem. Tehát így fordulok hozzá:
– Water pötty, pötty!
A kínai emberen látom, átsuhan az ábrázatán valami halvány kétely, amely a szomszéd értelmi képességére vonatkozik, amikor a lakást kivette nem mondták neki, hogy a helyiek  gyógykezeltjei is itt kapnak szállást, közvetlenül mellette, talán most ő is kívánja már a rizspálinkát, kétszeres adagban, eltérve a szokásos mennyiségtől. Aztán mentő ötlete támad:
– Money? – néz az arcomba, s nyilván azt gondolja, hogy vízdíjat szedek, meg esetleg a pötty-pötty árát.
– Áááá – felelem mosolyogva, a tőle tanult elnyújtott formulával, mert azért én könnyen tanulom ám a kínait.
Aztán ráeresztek még egy hello-t, intek is barátságosan, hiszen ki tudja, meddig leszünk szomszédok. A vízvezetékkel meg törődjön inkább a közös képviselő…

Kínai szomszéd” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. A Kubatov-listán most talán kapok egy piros pontot (atyaisten, piros pontom már biztosan van ott, csak másmilyen értelemben), szóval biztosan bejegyzik most, hogy tökös magyar gyerek voltam, mert elkerültem a súrlódást a távoli rokonnal 🙂

Szólj hozzá!