blog

Kiállítás: Dan Szalai Guevaráját nem láthatta a pécsi közönség

Dan Szalai: Che Guevara

Ma, kora este, kiállításra voltunk hivatalosak az asszonnyal, kicsit kelletlenül mentem, mert délelőtt már egy sajtótájékoztatón túljutottam, de az első pillantás meggyőzött, hogy érdemes volt feldöcögnünk a Civilek Háza kiállítótermébe (pedig csak egyetlen pogácsát ettem, az asszony meg egyet sem!).

Dan Szalai

Furcsa anyagú képek ezek, az alkotó nem véletlenül oktat a nyitrai egyetemen a textil mellett “más anyagok” címmel – használt röntgenfilmek alkotják az alapanyagot, megtöbbszörözve a “látleletet”.
A falon röntgenből, vagy hogyan is kell mondani az ilyet, Jimi Hendrix sugárzik, mellette Bob Marley, arrébb Frank Zappa. A közel és a távol mindig új világokat nyit meg, (pláne bennem – nekem elég, Hey Joe, ha azt mondja valaki: Ji…, én máris ugrom az őrtorony teljes hosszában!)
De itt, persze, nem ez a lényeg, hanem a személyek ikonszerű alkalmazása az, a korszak jelei ők, olyan emberek a falakon, akik ÖSSZEKÖTNEK minket. Mert amúgy szét vagyunk, Nyitrán, Pozsonyban, Erdélyben és Magyarországon is – de ezt nem a művész mondja, ő csupán elgondolkoztat, ezek az én gondolataim. De a pécsi Civilek Háza, ezzel a kiállítással ÖSSZEHOZOTT minket, hogy ne legyünk annyira szanaszét.

Csak Che Guevarával volt baj, azt aztán Pécsett nem, mert nem fért be a kiállítóterembe! Na, de fent, a művész aláírása mellett én mégiscsak megmutatom!

Pedig ezek az arcképek az alkotó populáris megoldásai közé tartoznak, a lényeg a többi képben bontakozik ki.

Különös fintora a sorsnak, hogy Dan Szalai, mint ma este kiderült, a feleségem második unokatestvére, s így most meg vagyok fosztva annak a lehetőségétől, hogy Dant, akinek a kiállítása Pécsett november tizenkettedikéig lesz látogatható, zseninek kiáltsam ki!

Amúgy, amit elmondott arról, hogy a Guevara kép egy négyes ikonegyüttes egyik darabja, s az együttesben a pénz, a hatalom, a szerelem (Marilyn Monroe) és a szabadság (Che Guevara) bűvkörében lebegnek a felfüggesztett emberalakok – olthatatlanul kíváncsivá tett – ezt míg élek, egyszer meg akarom nézni teljes valójában – majd valahol. Addig még a magam madzagjain lebegek kicsinyt…

6 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük